2014. január 17-én kilenc alapító taggal megalakult a Képzőművészek Érdi Közössége, röviden a KÉK, amely a Poly-Art Alapítvány szárnyai alatt, annak egyik szekciójaként működik, teret és inspirációt adva az érdi „nem hivatásos” képzőművészeknek. Rendszeres találkozóik, kiállításaik és a művésztelepek alkalmával a KÉK tagjai megismerik egymás alkotásait, technikáját, gondolatvilágát, ami a saját karakterüket, stílusukat is gazdagítja.
„A KÉK legfontosabb célja az, hogy felrázza a térség alkotóit. Meggyőződésük, hogy egymást megismerve és építve jóval többre képesek. Ha csoportként lépnek fel a városban, felfigyelnek rájuk, s gazdagítják Érd értékeit” – olvasható a bemutatkozásukban.
A közösség most rendhagyó kiállítással jelentkezett: az Érdi Galériával közösen pályázatot írtak ki, melynek tematikája a kapcsolódás volt.
„Olyan pályaműveket vártak, amelyek e hívószó köré összpontosíthatók, illetve a művészek számára megfogalmazhatók vizuálisan. Két-két képet nyújthattak be a pályázók, akik közül két alkotó lehetőséget kap, hogy egy közös tárlaton bemutatkozzon a Szepes Gyula Művelődési Központ kamaratermében. Ez egy fontos stáció lehet a művészi útjukon, lehetőség arra, hogy kibontakoztassák a bennük rejlő képességeket” – tudtuk meg Szabó Noémi festőművésztől, a zsűri egyik tagjától, aki Veszprémből érkezett a megnyitóra.
„A kiválasztás során azt tartottuk szem előtt, hogy ne csak tematikájában kapcsolódjon a pályamű a felhíváshoz, hanem művészi hitvallást is meg tudjon fogalmazni. Fontos volt, hogy olyan útravalót adhassunk a pályázat nyertesei számára, ami lendületet jelenthet a művészi pályájukon” – tette hozzá Noémi, aki azzal zárta szavait: zsűritársával nagyon hamar megtalálták a közös hangot, és a két alkotó kiválasztásában is összhang volt közöttük.
A zsűri másik tagja Perger Emília festőművész, érdi művésztanár volt (Rajzszög Kreatív Terápiás Művészeti Műhely).
A mintegy negyven alkotást felvonultató kiállítás megnyitóján Nimsz Terézia, a KÉK-ek vezetője elmondta: azért a kapcsolódást választották témaként, mert ez a szó több asszociációra is lehetőséget nyújt: a tíz esztendős közösség tagjai baráti szálakkal, a közös érdeklődés révén kapcsolódnak egymáshoz, és természetesen a képzőművészethez is.
A pályázat nyertese Wenszky Ágnes és Kovács Mátyás lett.
Wenszky Ágnes mosolyogva állt kameránk elé, mint mondta, nagyon meglepődött, hogy az ő festményeit választotta a zsűri. „Egyik képem címe Gyökerek fényben, a másiké Gyökerek árnyékban. A Duna-kanyarban, a parton nyárfák nőnek, de víz kimosta alóluk a homokot és a követ. Fantasztikus látvány volt volt ez a gyökérfolyam, amelyet ha nem is takar föld, mégis kapcsolódik az élethez” – mondta az ÉrdMostnak Ágnes.
Kovács Mátyás két képe, A boglyacsalád és a Napfényes kapcsolat ugyanott készült, Nagybányán. A régi, patinás festőiskola táboraira mint mérföldkőre emlékezett vissza az alkotó, aki hat ízben járt Nagybányán.
„A Covid miatt abbamaradt a tábor, és sajnos nem indult újra. Nagybánya hatalmasat lendített a munkásságomon, hiszen profi festők közt alkothattam. Hárman voltunk az egész csapatban, akik nem végeztünk képzőművészeti egyetemet. Mi autodidakta módon, saját kárunkon tanultunk” – emlékezett vissza Kovács Mátyás, aki olyan festőkkel találkozhatott Nagybányán, mint Véső Ágoston, aki – mint fogalmazott – még a régi nagyoktól tanult.
A megnyitót versek és dallamok is színesítették, hiszen a megnyitón jelen voltak az IRKA és a Poly-Art tagjai. Mód nyílt a beszélgetésekre, a kapcsolatok felelevenítésére is – a kapcsolódások tehát így, ebből az aspektusból is megvalósultak: a képek összehozták az érdi alkotókat.
A KÉK-ek őszi seregszemléje november 13-ig látható a Parkvárosi Közösségi Házban.
