Ünnepi beszédet Csőzik László polgármester mondott (amit Youtube-csatornánkon tekinthetnek meg), aki Szent István örökségéről, Mohács tanulságairól, valamint az erős helyi közösségek fontosságáról beszélt. Az ünnepségen Fórizs Gyula Zsolt baptista, Papp László katolikus és Tóth Sebestyén református lelkipásztor is szolgált, a kenyérszentelés és áldás pedig az új kenyérhez, a gondviseléshez és a hála gondolatához kapcsolódott. A műsorban az Álomvándorok Társasága Színitársulat és a Szirmok Érd Városi és Pedagógus Női Kar működött közre, az ilyenkor szokásos ország tortáját pedig a Pataki Cukrászda prezentálta.
Csőzik László ünnepi beszédében a mohácsi csata 500. évfordulójából indult ki, hangsúlyozva, hogy Mohács Érd helytörténetének és identitásának is része. Felidézte, hogy II. Lajos útja Érden át vezetett, és a török előrenyomulás idején az itt élők is ellenálltak a hódítóknak. A polgármester szerint Mohács nemcsak a nemzeti tragédia jelképe, hanem annak bizonyítéka is, hogy a legsúlyosabb vereségekből is fel lehet állni.
Beszédében Szent István államalapító munkáját a megújulás, az alkalmazkodás és a jövőbe tekintés példájaként állította a hallgatóság elé. Úgy fogalmazott: István és Géza fejedelem felismerték koruk változásait, és olyan erős, szuverén, keresztény államot hoztak létre, amely évszázadokon át biztos alapot adott Magyarországnak. Ezt a szemléletet ma is követni kell, amikor háborúk, gazdasági bizonytalanság, energiaválság, technológiai forradalom, mesterséges intelligencia és klímaváltozás alakítják a mindennapokat.
Csőzik szerint ezekre a kihívásokra egyetlen ország, város vagy ember sem tud egyedül választ adni: erős helyi közösségekre van szükség. Kiemelte az utcák, városrészek, civil szervezetek, egyházak, sportközösségek, iskolák és vállalkozások szerepét, amelyek összefogással teszik élhetővé Érdet. Szerinte egy erős Magyarország csak erős településekből és erős közösségekből épülhet fel. Végül külön köszöntötte azokat az érdieket, akik példamutató munkájukkal szolgálják a várost, és akiknek ezen a napon kitüntetéseket adtak át a közösségért.
Fórizs Gyula Zsolt érdi baptista lelkipásztor augusztus 20-i ünnepi beszédét a 8. zsoltár gondolataira építette. Dávid szavaiból azt emelte ki, hogy Isten nagysága a teremtett világban és az ember iránti gondoskodásban egyaránt megmutatkozik. Bár az ember mulandó és törékeny, Isten mégis „dicsőséggel és méltósággal” koronázta meg, ezért minden embert méltóság illet.
A lelkész ezt a nemzetre is vonatkoztatta: hálát adott azért, hogy a magyar állam ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra került, és a történelem viharai ellenére fennmaradt. Beszédének másik fő üzenete a gondviselés volt. A kenyér és a gyümölcs szerinte Isten törődésének jelképei: az aszály, a vízhiány és a nehézségek ellenére is van táplálékunk. Fórizs arra biztatta az ünneplőket, hogy reménységgel tekintsenek a jövőbe, és augusztus 20-án ne csak az államalapítást, hanem Isten folyamatos gondoskodását is ünnepeljék.
Papp László érdi katolikus pap Szent István példáján keresztül a hitből fakadó döntések fontosságáról beszélt. Úgy fogalmazott: a magyar nemzet fennmaradása isteni gondviselés jele, amelynek alapját István király lelki döntése és országfelajánlása adta. Arra biztatott, hogy életünk fordulópontjain ne csak észszerűen, hanem hittel és lélekből döntsünk. Bölcs, hittel és szeretettel vezető országvezetőket kívánt, majd megáldotta az új kenyeret.
Tóth Sebestyén református lelkipásztor augusztus 20-át a hála ünnepeként értelmezte. Arra figyelmeztetett, hogy gyakran inkább a hiányokra és problémákra figyelünk, miközben természetesnek vesszük mindazt, amink van: hazánkat, otthonunkat, kenyerünket, családunkat és közösségeinket. Arra biztatott, hogy panaszkodás helyett vegyük észre ajándékainkat, és adjunk hálát Isten gondviseléséért és szeretetéért.
