Idén is a kutyavári országzászlónál gyűltek össze sokan, hogy emlékezzenek a magyarság egyik legtragikusabb eseményére, az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírására, amellyel a győztes hatalmak feldarabolták az országot.

A békeszerződés területe kétharmadával csonkította meg a történelmi Magyarországot, amelynek területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent, így a magyarság harmada került az új határokon túlra, vált idegenné saját szülőföldjén.

A trianoni döntés következményei generációkon át meghatározták és ma is meghatározzák a magyar nemzet sorsát, 2010-ben többek között ezért is foglalta törvénybe az országgyűlés, hogy június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napjaként kerüljön be a naptárba.

Az egybegyűltek közösen elénekelték a Himnuszt, majd ezután Csőzik László polgármester szólt a megjelentekhez, aki a történelmi tragédia következményeit, valamint a nemzeti összetartozás jelentőségét hangsúlyozta.

A városvezető emlékeztetett arra, hogy Trianon nem önmagában jelentette a nemzet tragédiáját, hanem egy olyan korszak betetőzése volt, amelyet háborúk, forradalmak és súlyos társadalmi megrázkódtatások előztek meg.

„Négy éven át, négy fronton, négy állam ellen viselt világháború után öt politikai rendszerváltás rázkódtatta meg az országot. Forradalmak, puccsok, politikai gyilkosságok, ellenforradalmak és megtorlások követték egymást(…) Az erőszak, a félelem, a társadalmi felfordulás és a gazdasági összeomlás egyszerre támadta meg országunkat”

– hangsúlyozta a városvezető.

Hozzátette, hogy a békediktátum nemcsak területeket és gazdasági erőforrásokat vett el az országtól, hanem családokat, közösségeket és emberi sorsokat szakított szét. Felidézte, hogy százezrek kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, miközben a magyarság milliói kerültek az új határokon kívülre.

A századfordulótól napról napra világosabbá vált, ha a monarchia bukik, a történelmi Magyarország is bukni fog. Egyszerűen szétfeszítették a nemzetiségi ellentétek. Szétfeszítette a szociális válság, szétfeszítették a nagyhatalmak. Nagyra vágyó politikusaink csak a saját hatalmukkal foglalkoztak. Mindent elkövetettek, hogy a privilégiumaikat mentsék, képtelenek voltak belátni, hogy vége a régi időknek.

„Polgártársaim, a Trianon előtti és utáni politikai elit nagy része egyaránt leszerepelt. Elkártyázták Magyarország jövőjét”

– mutatott rá a polgármester.

1867-ben még fényesen indult minden a kiegyezéssel, néhány évtizeddel később már Béccsel versengett Budapest, ezek voltak azok az idők, amelyekre ma is méltán lehetünk büszkék, és ha visszatekintünk, akkor úgy érezhetjük, hogy a magyarság egyik fénykora volt.

A független Magyarország viszont vér, erőfeszítés, veríték és könnyek között született, ez pedig a trianoni Magyarország egyik máig ható legnagyobb tragédiája és traumája.

Ma viszont nem a határvonalak, nem a párt és nem a politikai szimpátia dönt arról, hogy ki a magyar. Erről a közös történelmünk, a közös anyanyelvünk dönt és az az igenlés, hogy a jövőnk is közös legyen – emlékeztetett Csőzik László.

Párhuzamot vonva napjainkkal a város vezetője úgy fogalmazott, hogy 2026-ban szeretné, ha újra a történelmi esélyről lehetne beszélni és hivatkozni rá, hogy elérjük újra ezt a bizonyos hőn áhított kiegyezésünket, az együttműködést, hogy újra helyet foglaljunk ott Európában, ahova Szent István vezetett minket.

„Én azt kérem, hogy ne a múlton rágódjunk, és ne a régi dicsőség elvesztésén bánkódjunk, hanem nézzünk a jövőbe is fogjunk össze. Ne azt nézzük, hogyan lettünk kicsik, azon dolgozzunk, hogyan lehetnénk együtt újra nagyok”

– zárta szavait a polgármester.

Ezután a Lukin László Alapfokú Művészet Iskola tanítványainak a műsorát hallhatták az emlékezők. Elsőként Gurubi Kolos klarinéton előadta Kodály Zoltán Este a tábortűznél című művét, majd Varga Bettina, aki több országos verseny résztvevője, egyben Érd kiváló diákja, népdalcsokrot énekelt a közönségnek.

A megemlékezés végén tiszteletadó koszorúzáson az önkormányzat nevében Csőzik László polgármester, Szűcs Gábor és Harmat Ákos alpolgármesterek rótták le kegyeletüket az országzászlónál, majd ezt követően a pártok, nemzetiségi önkormányzatok és a civil szervezetek képviselői, valamint a tisztelgők is elhelyezték az emlékezés virágait. Zárásként pedig közösen elénekelték a Székely himnuszt és a Szózatot.

A városi rendezvényen készült további fotóinkat az alábbi galériában lehet megtekinteni.