A bukovinai székelyek körében több évszázados hagyomány volt a téli ünnepkörhöz tartozó csobánolás. Miután falvaikból távozniuk kellett, hozták magukkal ezt a szép szokást új hazájukba is, csakhogy az ötvenes években betiltották a betlehemezést. A csobánolás a feledés homályába veszett volna, ha Kóka Rozália folklorista, népművész és mesemondó (aki gyermekkorában még látott csobánolást) fiatal tanító korában nem szedegette volna össze a fellelhető dallamokat, szokásokat, szövegeket, rekonstruálva a hadikfalvi betlehemest.

Gyűjtőmunkája eredményeként az Érden élő bukovinai székelyek az 1970-80-as években felelevenítették a hagyományt, és a betlehemes 2013-ban felvételt nyert a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.

Szép szokás, hogy az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör Egyesület évről évre előadja ezt a pásztorjátékot, illetve az ünnepkörhöz kapcsolódó bukovinai székely dalokat, táncokat, generációról generációra adva tovább a régi tudást, kultúrát.

A rendezvény mindig telt házas, és ez idén sem volt másként: a december 7-ei előadásra megteltek a Szepes padsorai. Ez egyben születésnapi rendezvény is volt: ezen az alkalmon ünnepelték a Bukovinai Székely Népdalkör fennállásának 54. évfordulóját.

„Városunk identitásának fontos részét képezik a bukovinai székelyek. 1958-tól kezdődően 220 bukovinai székely család költözött Érdre, és otthonra leltek a hosszú vándorlás után” – idézte fel a bukovinai székelyek viszontagságos történelmét Csőzik László polgármester, aki a népdalkör fontos, városunkon messze túlmutató szerepét is méltatta.

Köszönetet mondott Kóka Rozáliának, aki igen sokat tett az érdi kultúrát is gazdagító bukovinai székely népdal- és népmesekincs megőrzéséért, és köszöntötte Fábián Éva népiének-tanár, énekes, mesemondó előadóművészt, aki városunkban dolgozott óvónőként, és akinek a munkásságát a napokban Prima Primissima díjjal ismerték el.

Tekintsék meg az előadásról készített képgalériánkat: