Május 31-én tartották az első Érdi Zöld fórumot, azzal a céllal, hogy közös gondolkodásra hívják a város lakóit Érd környezeti jövőjéről, a fenntarthatóság lehetőségeiről és az élhető városi környezetről. Az egész napos rendezvény előadói több fontos érdi zöld projektet is bemutattak. Az előadásokat az ÉrdMost felvette, és sorra bemutatja olvasóinak.

Itt találják az Urbio Bauhaus programmal, a Fenntartható Városi Mobilitási Tervvel és a kerékpározás érdi jövőjéről szóló részeket.

Alább pedig dr. Ádám Szilvia (WWF Magyarország) előadását mutatjuk be önöknek, a Restoriver programról.

A 2024. januárjában indult Restoriver elsősorban város és városközeli területek, folyók, partok és ártéri vizes élőhelyek klímatudatosságának növelését és alkalmazkodási lehetőségeinek fejlesztését tűzte ki célul.

Ez egy kilenc országban párhuzamosan futó program, amiben 28 partner vesz részt. Hazánkban a WWF Magyarország és Érd önkormányzata mellett a projektben partner az Országos Vízügyi Főigazgatóság is. A 2026 júniusában záródó projektet a Duna Régió program finanszírozza, az EU társfinanszírozásával, és 2026. júniusában zárul majd.

Mint azt korábbi cikkünkben megírtuk, az érdi Duna-part is bekerült a programba: a szakemberek olyan megoldásokat szeretnének kidolgozni és tesztelni, amelyeknek köszönhetően a terület kevésbe lesz száraz. Mert bár áradások idején a sziget jelentős része víz alá kerül, aszályos időszakokban bizony kiszárad a talaj. És nincs az a hazai élőhely, illetve élővilág, amelyik el tudná viselni, hogy hónapokig egy csepp eső sem esik, aztán hirtelen derékig áll a víz.

A projekt keretében olyan természetes vízmegtartó megoldások megtervezésén dolgoznak, amelyek ezen a problémán segítenek. Ennek részleteiről mi is beszámoltunk, ebben a cikkünkben.

Ádám Szilvia a Zöld Fórumon beszélt arról, hogy a projekt első évében főleg a lehetőségeket igyekeztek feltárni, idén viszont már a lakosságot is megszólították a témában – elvégre az emberek klímatudatosságát úgy lehet növelni, ha őket is bevonják a különféle programokba, fejlesztésekbe.

A projekt két és fél éves időszaka alatt olyan terveket szeretnének kialakítani, amelyek potenciálisan végrehajthatók, kivitelezhetők.

A szakemberek a vízvisszatartási lehetőségek szempontjából nemcsak a mintaterületet, azaz a Beliczay-szigetet, hanem töltésen túli területeit is megvizsgálták, és bár tervezés szempontjából elsősorban a szigetre fókuszálnak, a felmerült megoldási lehetőségek máshol is alkalmazhatók.

A körvonalazódó megoldási lehetőségeket ismertették a helyiekkel (lakosokkal, szakemberekkel), és együttműködnek a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel is. Az itt élők, akik érdemben használják és ismerik a területet, megfogalmazták igényeiket, és ötleteket is adtak. Az első megoldási csomagot egy helyi természetvédelmi szakértővel, Dukay Igorral dolgozták ki, az ő ismereteire és tapasztalataira támaszkodva.

A Beliczay-sziget jelenlegi helyzetét ismertetve Ádám Szilvia elmondta: bár a nagy árvizek elöntik, a folyamszabályozások eredményeképp már annyira mélyen folyik a Duna, hogy a hosszú száraz időszakokban a kavicságyon keresztül egyszerűen elszívja a szigetről a vizet. Ezért fontos az, hogy a szigetre lehulló (vagy a területet elöntő) víz minél tovább itt tartózkodjon, és pótolja azt, amit a Duna medre elszív.

A szigeten vannak olyan régi medermaradványok, amelyekbe vissza lehet ereszteni a vizet. Ezeket régi térképek és radarfelmérések alapján kutatták fel. A volt termálfürdőtől a Dunáig vezető csatornát, ami most inkább elszállítja a vizet, semmint visszahozná, szintén fel lehet használni a vízmegtartásra, hiszen egy zsilip beiktatásával áradások esetén bent lehetne tartani a vizet, és engedni, hogy természetes úton szivárogjon el a talajba.

A projekt keretében kutatók vizsgálják, hogy kisvizes időszakokban a Duna vízszintjét nem drasztikus beavatkozásokkal, hanem műtárgy-átalakításokkal meg tudják-e emelni egy kicsit. Így esetleg a régi, már száraz mellékágakat is hasznosítani lehetne.

A szakember beszélt arról is, hogy a vizek megtartásával az ártérrel kapcsolatban álló patakokban egyre jobban terjedő, nem őshonos vörös mocsárrákot is vissza lehetne szorítani. Ezek a tartósan száraz időszakokban is megélnek, akár heteket, hónapokat is képesek víz nélkül tölteni, ellentétben őshonos társaikkal és a halakkal. Ha nem lennének száraz időszakok, olyan halak, teknősök telepedhetnének meg a patakokban, amelyek e rákfajta természetes ellenségei.

Ádám Szilvia megemlítette azt is, hogy jövő tavasz elejére terveznek egy rákásznapot a Sulák-patakra, ahol igen intenzíven jelen van ez a faj. Békásmegyeren is tartottak hasonlót, akkor 1200 egyedet sikerült kifogni, és elképzeléseik szerint lehet, hogy hasonló eredmény lesz  Érden is.

De térjünk vissza a patakról a Dunára. Mint hangsúlyozta, azok a parti területek, amelyek még természetesek, azaz növények, fák gyökerei szövik keresztül, a meder pedig kavicsos, fenntartják önmagukat, míg a betonos, köves szakaszok az inváziós fajokat vonzzák inkább. A betonra, kőre a partvédelem érdekében volt valaha szükség, de mióta a Duna sokkal mélyebben folyik, e műtárgyak funkciói megváltoztak, és ahol feleslegesek, ott megszüntetésükkel sokkal természetesebb partszakaszokat lehet kialakítani. Ausztriában erre már bevett gyakorlatok vannak. E lehetőségeket szakértők bevonásával vizsgálják.

Ádám Szilvia kitért arra is, hogy a megmaradó vizek, mondjuk így, pocsolyák szúnyogbölcsőként funkcionálhatnak, amitől a lakosság érthetően tart. Ugyanakkor ha megszűnik a szárazság, a megváltozó körülmények a vizes élőhelyek más fajait is idevonzzák, olyanokat, amelyek elpusztítják a szúnyoglárvákat, és a területen önfenntartó rendszer alakul ki.

A WWF szakemberének teljes előadását itt tekinthetik meg: