Válás, szegénység, függőség, szexualitás, erőszak, tartós betegség, halál, gyász. Csupa olyan kérdés, amiről nehéz beszélni a gyerekekkel, főleg az óvodás, kisiskolás korú apróságokkal. Hogyan magyarázzam el? Egyláltalán, kell-e magyarázat? És ha igen, üljek le vele én, vagy bízzam a dolgot valamilyen internetes kisokosra?

Sok szülő tanácstalan, nehezen jut dűlőre, mi is ilyenkor a jó megoldás. Ezt mutatja az is, hogy a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban igen magas a kereslet a nehéz kérdéseket feldolgozó, megválaszoló könyvekre. Az intézményben gazdag választéka van ezeknek a köteteknek (aki böngészni szeretne köztük, az online is megteheti a könyvtári katalógusban, amely igazán könnyen kezelhető).

A nagy érdeklődésre való tekintettel a könyvtár munkatársai egy különleges programot is szerveznek az érdeklődőknek: március 5-én 17 órakor a Csuka vendége lesz Peer Krisztina gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus, aki Kibeszélő című könyvében kényes témák gyermeklélektanával foglalkozik, és ad szempontokat az ezekről való beszélgetésekhez.

Peer Krisztina egy jó „kibeszélőre” érkezik Érdre, amire minden érdeklődőt szeretettel lát a városi könyvtár. A szakembertől mi is kérdeztünk:

Könyveiben kényes kérdések megválaszolásában segít. Miért van szükség erre a segítségre véleménye szerint? A szülőnek esik nehezére válaszolni, a gyereknek kérdezni, vagy mindkettő?

Általában elmondható, hogy a gyerekek kíváncsiak, gyakran tesznek fel kényes kérdéseket is, főképp kisgyermekkorban. Kamaszoknál ez már máshogyan alakul, ott kevésbé a szülőt, sokkal inkább a kortársakat kérdezik, velük osztanak meg gondolatokat, dilemmákat. Ettől függetlenül, ha már kisgyermekkorban sokat beszélgetünk velük, akkor serdülőként is elérhetővé válunk számukra.

Az a tapasztalatom, hogy a szülőket időnként nagyon meg tudja lepni, mit kérdez a gyerekük, mi foglalkoztatja őket, esetenként meg is ijednek ezektől a kérdésektől, így a válasszal is bajban lehetnek. Nem mindig tudják, mit szabad mondani, mennyire lehet egy-egy tabukérdésnek számító témába belemenni.

Az azonban nagyon fontos, hogy a gyerekek ne maradjanak egyedül a kérdéseikkel, mert az nagyon szorongató tud lenni számukra, ezért is igyekszem ilyen formában is segíteni a szülőket.

Tapasztalatai szerint mennyire bízzák e kérdések megválaszolását a szülők az iskolára, kortárs közösségre, internetre? És valóban kapnak-e így helyes válaszokat?

Amennyiben kezdetben a helyes internethasználatra is edukálják a gyereket, úgy a nagyobbak már kaphatnak ott is válaszokat, de fontos, hogy megtanulják, mire érdemes figyelniük az információ hitelességével kapcsolatban, amikor egy cikket, posztot olvasnak, vagy éppen egy tik-tok videót néznek.

A kisebbeknél az a tapasztalatom, hogy az oktatási-nevelési intézmények nem mindig tudják eldönteni, mibe érdemes, szabad belemenniük, mit bízzanak a családra. A legtöbb tabunak számító téma esetén inkább azt gondolják, hogy a szülő dolga ezekről a gyerekével beszélgetni. Ugyanakkor vannak gyerekek, akiknél a családban ez valamilyen oknál fogva nem történik meg, megint más esetben pedig nem várhat addig a kérdés átbeszélése, amíg a gyerek hazaér.

A gyerekekkel való beszélgetés mindig a prevenció része, és azért nem szabad ezek mellett felnőttként, gyerekekkel foglalkozó szakemberként elmennünk, mert akkor előfordulhat az is, hogy nem megfelelő, vagy éppen téves információhoz jutnak.

Hol tájékozódjon a szülő (vagy a kamasz gyermeke)?

Az UNICEF Magyarország, A Hintalovon Alapítvány vagy éppen a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány biztosan hiteles forrás tud lenni szülő és gyerek számára egyaránt.

Mi a tapasztalata, mennyire érzik ma úgy a szülők, hogy magukra hagyják őket a problémáikkal, mennyire segítőkész az ellátórendszer?

Rengeteg információ zúdul a szülőkre, és ebben a kavalkádban időnként nehezen tudnak tájékozódni. Az ellátórendszer segít, ha a szülő bátran fordul a szakember felé.

Időnként erre azért van szükség, mert a népszerű pszichológiai, gyerekneveléssel kapcsolatos cikkek, írások nem mindig adnak adekvát válaszokat egy-egy konkrét gyerek, vagy család esetében.

Készül-e új könyvvel, megismerhetjük-e majd az érdi előadáson?

Szuper lenne, ha lenne időm új könyvre, de az jelenleg nincsen. Ha egyszer oda jutok, szívesen megírnám a Kibeszélő kamasz változatát.

Lehet-e majd kérdezni, mód nyílik-e a személyesebb beszélgetésre?

Természetesen lehet, sőt, az mindig öröm, ha a közönség kérdez, mert az azt jelzi, hogy érdekli és megmozgatta a téma, amiről beszélgettünk.

A beszélgetés végén is ott maradok, ha valaki külön, nem mások előtt szeretne kérdezni.