Jelenleg még sok éves szabadságvesztését tölti Czibere Attila, akinek a neve a magyar sajtóban Koszi-klánként emlegetett bűnbanda apropóján csenghet ismerősen, amiben egészen az alvezéri pozícióig jutott.

Cziberének – egyéb ügyei mellett – a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején az egyik fő tevékenysége volt a százhalombattai olajfinomító megcsapolása, de – mint később kiderült – a 2005 márciusában történt diósdi kettős bérgyilkosságban is főszerepet vállalt.

Az érdi vállalkozóként aposztrofált Cziberének nemrégiben jelent meg a vérrel, erőszakkal, leszámolásokkal teli időket megidéző könyve, ennek kapcsán pedig egy hosszabb interjút adott a Blikknek.

Ebben mesél a teljesen normális gyermekkoráról, szüleiről, testvéreiről, akik – elmondása szerint – egytől-egyig becsületes emberek voltak. Mint elárulja, a bűnbeesés az 1980-as években kezdődött, amikor nyugatra disszidált.

„Ott kezdődött a bűnözői pályám. Műszaki cikkekkel, ruhákkal kezdtem, idővel aztán képbe került a pénzhamisítás. Később már dörögtek a fegyverek, fokozatosan durvultak el dolgaim”

Az interjúban elmeséli azt is, hogy miként sikerült kiépíteni a rendszert, melyen keresztül éveken át illegálisan jutottak olajhoz a battai finomítóból, amivel – akkori árfolyamon számolva – mintegy százmillió forintos kárt okoztak.

Ahogy a diósdi kettős gyilkosság is szóba került, aminek hátterében szintén az „olajbiznisz” állt, és, amiben a hatóságok később megállapították, hogy Czibere, mint megbízó vett részt. Vagyis az ő kérésére végezték ki az alvilágban csak Pipásként ismert F. Józsefet és a Colosnak nevezett K. Norbertet.

Ezen a ponton megjegyzi, ő nem feltétlenül akarta az üzletére törő riválisok halálát, de a Koszi-klán vezére másképp döntött.

„Ott voltam, amikor Koszi kimondta a likvidálást, amit aztán nekem kellett megszerveznem. Én még azt is felvetettem, hogy dobjunk Pipásnak valamennyi pénzt havonta, az majd távol tartja őket onnan, ahol olajozunk. Koszi ezt felháborodva elvetette azzal, hogy ő senkinek nem fizet”

– fogalmazott, egyúttal hozzátette, mostanra megjavult. Elfogadta a húszéves büntetését, követi a szabályokat, kerüli balhét. Állítása szerint elege van a börtönből, a bűnözésből, a menősködésből, a maffiázásból. Nem úgy az írásból, hiszen úgy véli, legalább tíz regényre való ötlete van még.

Elmondása alapján, amikor megírta a közelmúltban megjelent könyve első kéziratát, akkor a rendőrök azonnal ráugrottak, és vizsgálódni kezdtek. Szerinte nem véletlenül, ugyanis gyilkosságok elrendelői, elkövetői vannak szabadlábon manapság is, és az ő elfogásukban Czibere akár további információkkal is szolgálhat a hatóságnak.

Ennek ellenére az egykori érdi vállalkozó hangsúlyozza, nem fél a következményektől, amit esetleg a könyve okozhat.

„Akkor nem írtam volna meg. Féljenek azok, akik a még folyamatban levő ügyekben sárosak és odakint reszketnek… De a félelem nem old meg semmit. Én okosan fogok élni… és írok tovább”

– zárja gondolatait.