Családja, barátai, művésztársai, tisztelői, valamint a város vezetőinek körében augusztus 2-án az Ercsi úti temetőben utolsó útjára kísérték a 86 évesen elhunyt képzőművészt, Eőry Emilt. Ahogy arról ebben a korábbi írásunkban is megemlékeztünk, és mint az a temetésen is elhangzott, Eőry Emil élete és munkássága „teljességgel összeforrt” Érddel.

Az elhunyttól a város nevében búcsúzó Csőzik Lászó polgármester a következőképpen fogalmazott:

„Itt, és innen fejtette ki művészetét. Tőle kaptuk a város címerét, a városi díjak plakettjait, s számos köztéri alkotást.”

A városvezető ugyanakkor hangsúlyozta, noha az eltávozott alkotóra elsősorban érdiként emlékezünk, de Eőry Emil országos viszonylatban is a kortárs magyar művészet egyik legnagyobb alakja volt.

„Elmentél, itt hagysz minket. Mégis velünk leszel minden áldott nap! Sok-sok jól ismert alkotásodból,melyekkel nap mint nap találkozunk, ránk mosolyogsz majd, mi pedig magunkban visszaintegetünk majd neked. Hiszen a Városvédő angyal szobrában a Szepes előtt Téged látunk majd, az Életfa szétnyíló lombjai a Budai úton a Te karjaid immár, átkarolnak minket, átölelik várost. A Városháza bejáratának fakilincsébe bedolgozott kedves, játékos csigaformád pedig egyenesen olyan lesz, mintha minden reggel a kezedbe csapnánk szép napot kívánva egymásnak”

– fogalmazott Csőzik, aki Eőry Emil közéleti tevékenységét is felidézte. Mint elmondta, Eőry igencsak elégedetlen volt azokkal az állapotokkal, amelyek a 20-ik század derekán jellemezték Érdet, éppen ezért nagy elhatározása volt, hogy új irányt mutasson a településnek és felhozza azt a kultúra élvonalába.

Elhangzott, ambicionálta a korszakváltást, és igen nagy szerepe volt a nagyjából az 1970-es években meginduló változásoknak, annak a felzárkózásnak, ami manapság is zajlik. Része volt a helyi közéletnek, a rendszerváltást követően még önkormányzati képviselőként is dolgozott, és egyáltalán, volt igénye, bátorsága és ereje ahhoz, hogy hangot adjon a haladó elképzeléseknek, tette hozzá Érd polgármestere.

„Elképesztően termékeny alkotó és értékes ember volt. Művészetét egy mindig megújulni kész, egyéni ízű, tiszta ideákat és paradox helyzeteket egyaránt felmutatni képes józan modernség jellemezte, és ezért a becses józanságért sem életében, sem művészetében nem volt hajlandó átlépni bizonyos határokat.”

Ezt már az elhunyt barátja, illetve a róla szóló – a művész nyolcvanadik születésnapján megjelent – „Kor-szak-ok” című monográfia szerzője, Novotny Tihamér, művészeti író mondta. Szerinte Eőry Emil az univerzális reneszánsz polihisztorok késői utóda volt, aki egy „stílusbolyongásiban, stílusénjeiben, stílusszerepeiben amolyan mindig úton levő szellemféle volt”.

Hozzátette, Eőry az alkotásaival „nem felforgatni, nem megbotránkoztatni akart, nem a sötét erőket akarta felébreszteni az emberben. Épp ellenkezőleg. Mértéktartásával, bölcsességével, egyensúlyozó magatartásával, formai és kompozíciós bravúrjaival, esetenként heroizmusával, keserv iróniájával és lényegre tapintó, humorba is csomagolt groteszkségeivel az érzelmi megvilágosodást, a lélek és a szellem érzelmi, gondolati, esztétikai, erkölcsi megtisztulását kívánta szolgálni”.

Novotny Eőry Emilnek egy korábbi, saját maga írta „epigrammáját” is felolvasta, amire – mint hozzáfűzte – az alkotó munkásságának összegzéseként is tekinthetünk:

„Lettem emberféle, azután tanulóféle, munkásféle, tanárféle, művészféle, és talán leszek szellemféle.”

A művészeti író elárulta, Eőry ehhez a gondolathoz aztán néhány évvel később egy „meglehetősen filozófikus, moralizáló” magyarázatot is fűzött, amiben az emberi, illetve művészi tevékenység halál utáni fennmaradásának a mibenlétéről elmélkedett.

„Úgy érzem mindannyiunk reménye és vágya, jelet hagyni életünk bizonyítékaként. Ez viszont a kiválasztottak esélye. Az ítélkező bíró, az idő és az adott kor szelleme lesz. Mondják, egy művész számára a földi örökkévalóság a halála után kezdődik.”

Eőry Emil emlékezetére összeállítottunk egy galériát, amiben Szabó László és Balogh Alex fotóin keresztül idézzük meg az elhunyt alkotót, aki a fentebb említett köztéri, valamint alkalmazott művészeti munkáin túl, a képzőművészet számos egyéb ágában, így festőként, szobrászként is jelentős életművet hagyott hátra. Ez utóbbiba pillanthatnak bele, ha a képre kattintatnak.