A drága gyümölcsök évszakában városunk lakói számára csodálatos adottság, hogy mind az Érd és Tárnok határában levő Elvira majorban, mind az Ófalu szélén, a battai határban termelő gazdáktól megfizethető áron tudunk gyümölcsöt vásárolni, illetve élni a szedd magad akciók lehetőségével.
Ebben az évben szerencsére nem panaszkodnak a gazdák, bőséges a termés, annak ellenére, hogy a legérzékenyebb időszakban, virágzáskor rettegve figyelték a hőmérő időnként fagypont alá kúszó higanyszálát. A klímaváltozás egyik velejárója a szeszélyes, kiszámíthatatlan időjárás, és egy-egy februárban beköszönő kora nyár, vagy áprilisban visszacsapó csípős tél ellen nehéz védekezni.
A MATE Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Kutatóközpont érdi telephelye ad otthont a Kárpát-medence csonthéjas gyümölcsfajaival kapcsolatos kutatásoknak, ahol a fajtanemesítéssel foglalkozó kutatók egyik fő szempontja az, hogy a klímaváltozás szélsőségeinek ellenálló fajtákat nemesítsenek.
A gyümölcstermesztésben a klímaváltozás jelei egyértelműek és letagadhatatlanok.
„A telek enyhék, így a kártevők, kórokozók nem pusztulnak el, így tavasszal előnnyel indulnak a gyümölcsfákat károsító pajzstetvek, levéltetvek, atkák, vagy a gombás betegségek, mint a monília, tafrina, varasodás” – mondta kérdésünkre a kutatóintézet tudományos főmunkatársa, Dr. Békefi Zsuzsanna.
„Az időjárási szélsőségeket is megfigyelhetjük, leginkább a hosszú, forró nyarakat, kevésbé a hideg teleket. A csapadék mennyiségének ingadozása is probléma. A hirtelen lezúduló, valamint a napokon át kitartóan zuhogó eső is sok kárt okoz, különösen az érési időszakban, amikor az elázott cseresznye, meggy hamar rothadásnak indul a fán. Ez ellen úgy tudunk védekezni, hogy esővédő takarást borítunk az ültetvények fölé, a kártevőket pedig hálóval tartjuk távol.
A vékony héjú bogyós gyümölcsök új ellensége a pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii), amely az érett termésbe rakja a petéit.
Az időjárás másik szélsősége az aszály, ami ellen nemesítéssel igyekszünk védekezni: jó szárazságtűrő alanyfajtákat keresünk, és arra oltjuk a nemes fajtát. Az olyan erős növekedésű alanyok, mint például a mirabolán vagy a sajmeggy, jól bírják a szárazságot, mivel mélyen gyökereznek. A méretük azonban hátrányt jelent a gazdaságban, úgyhogy nemesítéssel a jó kompromisszumot kell megtalálni.
A nemes fajták közül általában viszonylag későn virágzó fajtákkal kísérletezünk. Ez nem jelenti azt, hogy később is érnek, hiszen ezek között is vannak korán termő fajták.”
A kutatóintézet idei szeddmagad napjain is a fajták sokaságával találkozhattunk az Elvira major cseresznye- és meggyültetvényeiben. A sárgától a feketéig, a puha, dúsan erezett, lédús fajtáktól a kemény húsú ropogósakig, az enyhén fanyartól a mézédesig mindenféléből lehetett szedni.
Némelyik fa szinte roskadozott a fekete gyümölcstől, mégsem szedte senki, mert ízvilágában, méretében messze elmaradt a kívánatostól. Az ilyen fajták fenntartását is részben fajtanemesítési szempontok indokolják, hiszen ha a fogyasztó számára nem is vonzóak, lehet számos egyéb előnyös tulajdonságuk.
Az intenzív cseresznyeültetvényben az egy hektárra vetített darabszám nagyobb – ezáltal a betakarított termés is több -, és kiváló terepet biztosít a kísérletezéshez. Ott próbálgatják a kutatók, hogy milyen művelésmód, melyik alany, milyen metszésmód válik be. Ez az ültetvény tehát intenzív odafigyelést és ráfordítást igényel, a metszéstől a szedésig mindent precízebben kell elvégezni.
A kísérletezésen túl a kutatóintézet génbanki feladatokat is ellát.
„Sokféle célból létesülnek ültetvények Érden.Tartjuk például a csengődi cseresznyét, ami régi alföldi fajta, élvezhetetlen a gyümölcse, de mivel ellenálló, érdemes vele kísérletezni.
A génbanki gyűjtemény azt a célt szolgálja, hogy megőrizzük a diverzitást, hogy legyen sokféle fajta, olyanok is, amelyeknek látszólag nincsenek értékes tulajdonságaik, pici a termésük, de esetleg az extrém szárazságot is jól bírják, vagy ellenállnak a moníliának, ezért nagyon is értékesek, mind nemesítési, mind fajtamegőrzési célból.
A magyarországi génbank mintegy 6 ezer gyümölcs tételt tartalmaz, ezeket még az 1970-es években gyűjtötték össze a kutatók, különböző tájegységekből. Nálunk, Érden, 2 ezer fajta csonthéjas gyümölcsfajta található: tájfajták, nemesítési alapanyagok, régi termesztésből kiszorult hazai és külföldi fajták. Az őszibarack-gyűjteményben sok az amerikai fajta, mivel az USA-ban a nemesítés mindig igen fejlett volt.
Ezek nagyon keresettek a piacon, például Redhaven őszibarackot az érdi termelők is előszeretettel telepítettek, míg például a régi kedvenc Championt ma már nem termesztik, mert ugyan fehér, lédús, nagy gyümölcsű, de a nagy üzletláncok nem veszik át, mert hamar romlik.”
A kutatók fontos célja volna a honosítás is, aminek feltétele az, hogy minél több külföldi fajtát tudjanak tesztelni. Azonban új ültetvényeket telepíteni és fenntartani igen költséges.
Ami a nagy üzletláncok és a vásárlók igényeit illeti, azok nem feltétlenül esnek egybe. Sokszor hiába nyomkodjuk – ami persze tilos! – a polcokon kívánatosnak látszó gyümölcsöt, mind kőkemény. Ha pedig mégis hazavisszük, előbb rohad meg, mint hogy puha édes lehetne.
Ezért is érdemes az érdi gazdák árusító helyeit látogatni, mert ott nemcsak hogy a legérettebb állapotban vásárolhatjuk meg a gyümölcsöt, de a hosszú szállítási lánc megspórolásával – ilyenformán a széndioxid kibocsátás csökkentésével – még a bolygó megmentéséért is tettünk egy keveset.
Aki szeretne a kertjébe gyümölcsfát ültetni, jól teszi, ha tanácsot kér a fajta kiválasztásához. Békefi Zsuzsanna alapvetően a régi jó zamatos magyar fajtákat ajánlja. A fajtatulajdonságok mellett azonban a talaj minősége is meghatározó szempont.
Érd nagy részén kötött, agyagos a talaj, amit komposzttal, istállótrágyával érdemes táplálni, és elteríteni alatta ősszel a lehullott leveleket, nyáron a lekaszált füvet, ami ráadásul még nedvesen is tartja a talajt. A köves érdi fennsíkon ültetés előtt érdemes feljavítani a talajt, hogy eredményes legyen a a gyümölcstermesztés.
