Lassacskán egy éve annak, hogy napokig lázban tartotta az országot az a jeladóval felszerelt farkas, aki Svájcból indulva, és közel kétezer kilométert megtéve végül Magyarországon lelte halálát, amikor valaki Hidasnémeti környékén lelőtte.

Az ÉrdMost már akkor is beszámolt róla, hogy a ragadozó Érden, illetve környékén is járt, de a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság most a részletes útvonalát is nyilvánosságra hozta.

A hivatalosan M237 nevű farkas tavaly február 11-én Nagycenknél lépett Magyarország területére. A következő öt nap során Várpalota, Bakonykúti, Csór, Iszkaszentgyörgy, Sárkeresztes, Pátka, Lovasberény, Nadap, Pázmánd, Kajászó és Tordas volt az irány.

Február 18-án a vadállat Pusztazámornál elérte Pest megyét. 18-án a nappalt Sóskút déli ipartelepén, egy homokbánya melletti akácosban töltötte, ahonnan 19-én hajnalban indult tovább észak felé. Lovardák és tanyák között átkelt a Benta patakon, majd az Érd-Tétényi plató cserjésedő sztyeprétjein nyugatról megkerülte Érdet.

Ez volt az a hely, ahol először ütközött Budapest és a dél-budai agglomeráció kiterjedt települési- és közlekedési hálózatának mindent átszövő ökológiai akadályába, ami hetekre megállította vándorlását.

Ebben a pár hétben alaposan bejárta Biatorbágy, Törökbálint és Diósd térségét, beleértve a lakott területeket is. Az első pár napot, egészen február 26-ig a törökbálinti Róka-hegy száraz tölgyes erdejében töltötte. Ez a nagyjából hetven hektáros erdő délről Érd kertvárosi részével közvetlenül határos, számos ösvény szeli át, népszerű szabadidős helye a közeli lakosoknak. A farkas mégis egy hétig észrevétlen tudott maradni – írja a DINPI.

Később Törökbálint és Biatorbágy között, az Iharos és a Dulácska-völgy térségében mozgott, ahol rengeteg az út, a vasút, a logisztikai- és bevásárlóközpontok, a lovarda és az állattartó telep. De elsétálhatott az ott élők napi szinten használt rekreációs területein is, ahol az emberek például futnak, kerékpároznak, vagy épp a kutyájukat sétáltatják. Ennek ellenére nem volt semmi konfliktus – hangsúlyozza a beszámoló.

„Mintha ott sem lett volna. Nem került szem elé, messziről kerülte az embert, nem háborgatta a háziállatokat, vadat zsákmányolt, vagy ha talált, állati tetemekből fogyasztott. Teljesen rejtve élte ez a csúcsragadozó a napjait, egy olyan helyen, ahol majd két évszázaddal ezelőtt kiirtották fajtársait, felszámolták eredeti élőhelyeit és megjelenésére számítani alapvetően nem lehetett. Nappal általában rejtve pihent, akár egy keskeny erdősávban a beépített területek között, de egyik kedvenc nappalozó helye a Biatorbágyi Kő-hegy kaptárköve népszerű sziklájának közelében volt, mindössze 50-60 m-re a sárga sáv turistaúttól” – fogalmaz a Nemzeti Park cikke.

Ugyanakkor az Iharos Vadásztársaság elnöke az ÉrdMostnak tavaly azt mondta, hogy amíg itt kószált, addig ketten is látták. Egy környékbeli tanya tulajdonosa és egy vadász is felfigyelt rá a távcsövén keresztül. Utóbbit a farkas körülbelül 20 méterre meg is közelítette.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park friss híréből megtudhatjuk, hogy a ragadozó a mozgásából arra lehet következtetni, hogy az itt töltött időszakban folyamatosan kereste az átjutási lehetőséget az M1-es, M0-ás és M7-es autópályákon, a beépített területeken, hogy folytathassa útját tovább észak, észak-keleti irányba.

Végül aztán meg is találta, és március 14-én hajnalban átkelt az M7-M0 csomópontja alatt Törökbálint és Érd között, majd Diósd belterületén megtalálta az átjárót az M0-ás alatt északi irányba, a Tétényi-fennsík felé, és a hajnal már Kamara-erdőben érte.

A svájci farkast körülbelül három héttel később lőtték le a Borsod megyei Hidasnémetinél lőtték le. Először két vadászt vettek őrizetbe, majd felreppentek a hírek, hogy az egyik férfi kilenc éves kisfia lőhette le a farkast. Az ügyben azóta nem történt fejlemény, legalábbis a hírt szintén szemléző Turista Magazin szerint.