A röpke karácsonyi elérzékenyüléseket követően most a nagy önkényeztetések, fékevesztett zabálások, pezsgőben úszó évbúcsúztatások évadja van. Ennek is vége lesz hamarosan, és az új évvel ránk köszönt a rapid megbánások és fogadkozások ideje. Mi lenne, ha most másképpen csinálnánk?

Például kicsit kevesebb petárdával (mondjuk legyen ezek száma nulla!), több önmérsékletet gyakorolva, inkább reményekkel, mint elvárásokkal eltelve üdvözöljük az új évet, marad energiánk más gondolatokra is, mint hogy mivel hűtsük túlterhelt emésztőrendszerünket.

Például arra, mit kellene másképp csinálni a hétköznapokban – jobban, becsületesebben, aktívabban, toleránsabban. Az újévi fogadalmak többnyire arról szólnak, hogyan lehetne nekünk még jobb. Hiszen, ha sikerülne ezúttal tényleg lefogyni, elkezdeni sportolni, gyalog járni, visszafogni a képernyőn lógást, a cigit, a piát, beosztani a pénzt, az időt, és sorolhatnám – mindezt annak reményében tennénk, hogy mi magunk majd egészségesebbek leszünk. De mi lenne, ha az a cél vezérelné a cselekedeteinket, hogy a szűkebb és tágabb környezetünknek, ad abszurdum a bolygónak és minden élőlényének legyen jobb?

A kedves olvasó itt már nyilván elveszítette a türelmét, hogy ilyen ünneprontó hülyeségekkel traktálom most, az év utolsó előtti napján, ahelyett, hogy megírnám, hol a legolcsóbb a pezsgő meg a virsli. Talán ilyeneket gondol: hagyjanak már békén a bolygó állapotával, nem az én felelősségem, én csak egy kis porszem vagyok, különben is egész évben hajtottam a melómat, megérdemlek egy kis lazulást, mindenki ezt csinálja. Amúgy is az emberek idegesítőek, fárasztóak, hálátlanok, és maguk tehetnek arról, ha bajba kerültek és segítségre szorulnak, nekem is megvan a magam baja, én is jajgathatnék, ahelyett, hogy dolgozok. Na!

Vannak sokan olyanok is, akik nem önigazolásokat keresnek, hanem tesznek. Éppen most is, a nagy önkényeztetések évadján. Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy láttam a Facebookon egy tízéves kisfiút énekelni és gitárral kísérni magát. Egyszerű kanapén ült, fehér ingben, kis zakóban, és Judit néninek énekelte a dalt, hogy megköszönje az ajándékokat. Kíváncsi lettem, ki ez a Judit néni, aki ilyen szépet érdemelt.

Nos, ő dr. Szőke Judit, az Új Start Alapítvány igazgatója, jogász, pedagógus. Sok mindent tett, többek között ő alapította az első tanodát Magyarországon a rendszerváltás után. Megnéztem azt is, mivel foglalkozik az alapítvány, és hát szeptemberben cipőt és tanszert gyűjt, novemberben pedig gyerekjátékokat, és ezeket az egész ország területén osztja szét, rászoruló családok gyerekeinek. Már ez is nagy dolog lenne, de több más hasznos dolgot is tesz. Például tehetséggondozási mentorprogramot koordinál – így talált rá erre a tüneményes kis gitáros-énekes srácra is -, valamint olyan szemüveg-támogatási modellt dolgozott ki, amelyben részt vesznek lencsegyártók, keretforgalmazók, sok kisebb, nagyobb optika és magánadományozók.

A pénzbeli és tárgyi adományok mellett önkéntes munkával is lehet segíteni a munkáját: adományboltot üzemeltet, nyitva áll a kapuja online korrepetálást vállaló pedagógusok előtt, szívesen fogad mindenkit, aki szállításban segíteni tud.

A közelünkben is találhatunk olyan civil szervezeteket, amelyek munkáját a mindennapokban is segíteni tudjuk. Például Érdnek is van egy hányattatott sorsú tanodája, amely hátrányos helyzetű gyerekeket illetve felnőtt írástudatlan embereket segít abban, hogy elvégezzék a nyolc osztályt. A tanodában, amely a Felső utca 123. szám alatt működik kedden és csütörtökön, elsősorban 7. és 8. osztályos gyerekeket korrepetálnak, illetve – az országban egyedülállóként – 1. osztály is működik itt esti tagozatként felnőtteknek, akik többnyire Erdélyből érkezett romák. A tanodát, ahol számos érdi aktív illetve nyugdíjas pedagógus tart órákat, tanszerekkel, óraadással lehet segíteni.

Jelentkezés Hobok Évánál, az esti tanórák szervezőjénél, telefonszáma: 06202900632.

Önkénteseket vár az Érd-Parkvárosi Baptista Gyülekezet is, amely hetente háromszor élelmiszert oszt a rászorulóknak. A gyülekezet kitűnik városunkban azzal, hogy nemcsak a hitéletben, hanem a karitatív munkában is rendkívül aktív. Mintegy másfél éve, az ukrán menekültválság kapcsán jött a lehetőség, hogy a parkvárosi baptisták az érdi szociális gondozóval együttműködésben lejáratközeli élelmiszereket kaphattak adományként két nagy élelmiszeráruház-lánctól. Azóta is havonta közel 5 tonna élelmiszert osztanak ki mintegy 350 érdi családnak.

Mind a szállításokat, mind a szortírozást, csomagolást és az osztást önkéntesek végzik, akik egyébként nem is feltétlenül kötődnek a baptista gyülekezethez. A keddi, csütörtöki és pénteki napokon egy-egy alkalommal 8-10 emberre van szükség. Előző héten állítják össze a beosztást, az alapján, hogy ki mikor hogyan ér rá.

Akik szállításra jelentkeznek, azok az autót és az üzemanyagot kapják, a pakolást viszont maguknak kell elvégezni. Budapest Sasadi út, illetve Biatorbágy a célállomás, a délelőtti vagy az este 18.30- 22 óra közötti idősávban veszik fel a raktárban a húsokat, tejtermékeket, zöldséget, gyümölcsöt, pékárut.

Jelentkezni Fórizs Gyula Zsoltnál lehet a 06208862062 telefonszámon.

A Fészek Gyermekvédő Egyesületet sem kell bemutatni az érdieknek, de sokan nem tudják, hogy aktívan segíthetik a munkáját. Mint Nyitrai-Hell Szilvia, az egyesület titkára elmondta, a FB-oldalukon folyamatosan kiírják, hogy éppen mire van szükség. Az egyesület országos nevelőszülői és helyettes szülői hálózatot működtet, e területen képzéseket szervez, illetve Átmeneti Gyermekotthont tart fenn. Most éppen az egyik mentorált család születendő kisbabája részére keresnek gyermekágyat. Mivel az egyesület helyszűkében van – az átmeneti otthon 14 férőhelyén most éppen 17-en laknak -, nem tudják tárolni az adományokat. Az tehát nem működik, hogy az éppen feleslegessé vált holmit odahordjuk, hogy majd csak kell valakinek. Amikor valamire szükség van, kérnek, és ez a rendszer működőképes, érdemes tehát figyelni a FB-oldalukat. Gyerekvigyázókat viszont nem tudnak fogadni, esetleg a gyerekek táboroztatásánál lehet személyes részvétellel besegíteni, illetve karácsony környékén nekik is jól jön a segítség a szállításhoz, az ajándékok szortírozásához. Nagyon örülnek vásárlási utalványoknak, hiszen például az új cipő nagy kincs a gyerekeknek.

A jelentkezőket elsősorban e-mailben várják, a balazse@feszekegyesulet.hu címen.

A segítségnyújtás áldásos visszahatása akkor a legintenzívebb, ha a segítség útjait magunk találjuk meg. Érden is a leginkább ellátatlan és láthatatlan csoportot azok az idős emberek alkotják, akik sok mindenben elboldogulnak egyedül, de amikor nem, olyankor nehezen kérnek segítséget – többnyire azért, mert nincs is kitől. Holott mindnyájunknak van szomszédja, rokona, ismerőse, csak nem feltétlenül érezzük úgy, hogy segítene, ha kell. Ezért aztán érdemes elébe menni a kérésnek, ha látunk a környezetünkben olyan embert, akinek meg lehet könnyíteni az életét bevásárlással, vagy hogy elvisszük orvoshoz, ügyet intézni, ha kell, illetve besegítünk apró munkákkal, ha éppen nem boldogul az udvarrendezéssel.

Mivel ez aztán egy élő kapcsolatot jelent, sok türelmet, olykor több időt kíván, mint amit esetleg az adott pillanatban könnyen adnánk, hisz mentoráltunk esetleg jó szót, törődést is kíván, mint a róka, akit a mesében a kisherceg megszelídített. Erre fel kell készülni, és ha a türelmet és a szükséges időt beletesszük, megjön a jutalma is: a jó érzés, hogy nem csupán az önmagáért való életünket pergetjük beletörődően, dörmögve, hogy, hát ez a világ elég pocsék hely, hanem valamit tettünk azért, hogy jobb legyen.

Úgyhogy aki szeretné megelőzni az újévi haszontalanság érzését, jelentkezzen segíteni most!