Marika néni nyolcvanéves múlt. Nagyon nehezen jár, már a lakást is alig tudja elhagyni, főleg, hogy a lakótelep második emeletén él. Több mint hétezer forintot fizet azért hetente, hogy házhoz hozzák neki az ebédet, de hétvégén még ez a szolgáltatás sincs. Neki kellene főznie, ha az egyházak karitatív akciójának köszönhetően nem kapna vasárnaponként egy-egy tál meleg ételt.

„Letennék nekem az asztalra?” – kéri, amikor becsöngetünk. Az ajtóhoz is nehezen jön ki. „Idén kapom először a vasárnapi ebédet, és nagyon örülök neki” – mondja mosolyogva.

Bevisszük a babgulyást, a friss, valamint az előre csomagolt tartós kenyeret. Ezen a vasárnapon az Érd-Parkvárosi Református Gyülekezet jóvoltából került ebéd azoknak az asztalára, akik szociális, illetve egészségügyi helyzetük folytán nehezen vagy sehogy nem jutnának meleg ételhez.

Sokgyermekes családokhoz, idős házaspárokhoz és egyedül élő öregekhez csengetnek be vasárnaponként az egyházközségek tagjai, akik nemcsak összeadják az ebéd árát, hanem segítenek a csomagolásban és a házhoz szállításban is.

Most vasárnap húsz önkéntes – köztük fiatalok és gyerekek is – gőzerővel dolgoztak azon, hogy a háromszázötven adag ebéd időben kikerüljön a több mint száz címre. A babgulyás elkészítését Morzsik Attila vállalta ebben az esztendőben is.

„Kaptunk száztizennégy előre csomagolt tartós kenyeret is az Érd-Parkvárosi Baptista Gyülekezettől, ezeket is szétosztottuk, valamint azt a sok-sok üveg befőttet, amivel még nyáron lepett meg minket a Nagycsaládosok Országos Egyesülete” – mondta az ÉrdMostnak Paróczai Zoltánné Mariann, az Emberi Hang Alapítvány kurátora.

Mariann évek óta koordinálja az ételosztást, listát vezet a címekről, beosztja a fuvarokat (Ófaluba minden esztendőben a Polgárőrség önkéntesei szállítják ki az ebédet).

Idén sajnos sok név lekerült arról a bizonyos listáról, mert nem érték meg ezt a telet, helyettük sok új családot, idős embert regisztráltak. Mariann úgy számítja az adagokat, hogy mindenkinek jusson bőven, akár további egy-két napra is.

Arról is tud, ki milyen állapotban van, kihez kell bevinni az ételt, ki képes kijönni a kapuhoz. Benczéné Dizseri Márta tanárnővel és a férjével szállítjuk ki az ebédet, jól jönnek Mariann tanácsai.

Erzsike már jó ismerősként köszönt az ajtóban. Tavaly is, tavalyelőtt is voltam már nála ételosztás idején, mindig örömmel fogad a kis tiszta lakásában. Most is mosolyogva meséli érdeklődésemre,  hogy nem változott semmi tavaly óta. Egyedül él, családja távol, de reméli, karácsonykor meglátogatják majd.

A lakótelepen Anna néni a legutolsó cím. Nála legalább van lift, könnyebben közlekedik. Le is tud járni a boltba, igaz, ritkán megy: a havi százharmincezer forintjából nem sok mindenre futja. Mivel a beteg szüleit ápolta tizenhét éven keresztül, alig van nyugdíja.

„Milyen jó dolog ez az ételosztás” – mosolyog hálásan. A szomszédasszonyával nagyon jóban van, szoktak ételt csereberélni. A szomszéd most is kikukkant, és a néni kezébe nyom egy kis tálat. Abban is segít, hogy Anna néni lejusson a beteg fiához, aki igen messze él egy otthonban.

„A másik fiam külföldön dolgozik, így tud segíteni minket, illetve fizetni a másik fiam ápolásának igen magas – közel havi háromszázezer forintos – költségeit. Karácsonyra sajnos nem jönnek haza, én utazom majd el a nászasszonyomhoz, hogy ne legyek egyedül” – mondja az idős hölgy. Hangjában egy szemernyi panasz sincs, inkább öröm, hogy mesélhet, beszélgethet egy kicsit.

Hiszen ezeken a vasárnapokon nem csupán egy tál éltelt, hanem jó szót, figyelmet is kapnak a nehéz körülmények közt élő emberek – ami ugyanannyit ér, ha nem többet, mint az ebéd. Ad egy kis lelki muníciót a következő hétre.

Az Emberi Hang Alapítvány köszönettel fogadja a felajánlásokat, a 10403136-31305332-0000000 számlaszámon, „ételosztás” megjelöléssel.