Jó 250 évvel ezelőtt Érden alig lehetett magyar szót hallani. Annál inkább szerbet, németet, horvátot, szlovákot, jiddist. Sokszínű városunk akkor is gyűjtőhely volt, elsősorban a délről és északról több hullámban érkező Dunamenti népeknek kínálta föl az új élet lehetőségét, a jó földet, befogadó közeget.

Az 1832-ből származó megyei statisztikából, mely Érd lakóit nemzetiség szerinti megosztásban is feltünteti, kitűnik, hogy a lakosság 2/3 részét az illirek/rácok, vagyis katolikus délszlávok alkotják (1455 fő), akik különböző korokban változó neveket használtak magukra, illetve mások rájuk (tót, dalmát, rác, sokác, illyr).

A második legnagyobb számú népcsoport a német, 538 fő. Rajtuk kívül 111 magyar, 56 tót és 10 zsidó vallású lakosa volt Érdnek, összesen 2170 fő – írja az Érdi Krónikában Dr. Kerékgyártó Imréné, Nemzetiségek Érden című tanulmányában.

A városunkban működő különböző nemzetiségi csoportok ma is őrzik őseik kultúráját, identitását, kevesen még a nyelvet is. A kultúraőrzés sokszor egyszerűen csak a családi legendárium ismeretét, számontartását jelenti, és sokszor leginkább abban nyilvánul meg, hogy ha meghallják a jól ismert dallamokat, szívesen táncra perdülnek.

Erre itt lesz a jó alkalom holnap, november 17-én, amikor a Szepes Gyula Művelődési Központban megnyílik a nemzetiségi táncház, és a szervezők tánctanítással, finom falatokkal várják az érdeklődőket.

Miként a programban is látszik, a történelmi nemzetiségek mellett eljönnek a lengyel, az ukrán, görög nemzetiség hagyományőrzői, valamint műsort ad az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör is.