Nem megmondtam, hogy ne csináld…?!

Hogy mi is az, amit nem kéne csinálni, az mindegy. A mondat második fele borítékolhatóan így folytatódik: de te nem hallgattál rám, és tessék, itt az eredmény.

Valamiért nem működik, pedig százszor is elmondjuk, nevelünk, utasítunk, magyarázunk, a másik pedig nem hülye, és mégis… Mi lehet az oka annak, hogy bizonyos dolgok nem működnek a „megbeszélés” szintjén?

Azért, mert számos dologban az érzelmi intelligenciánk szerint döntünk. Márpedig az érzelmi intelligencia nem magyarázat és belátás által fejlődik, hanem tapasztalatok, átélt élmények és azonosulások hatására.

„Hogy egy bizonyos tudást mennyire építünk be, nem az ismeretanyag mennyiségén múlik – ezt az agykutatás már kimutatta. Amit lepecsételünk érzelmekkel, az jut el a hosszútávú memóriába, azt tudjuk csak használni. Tehát azokat az ismereteket, amelyeket birtoklunk, az érzelmi intelligencia mozgatja” – mondta az ÉrdMostnak Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, aki csütörtökön Érdre érkezik, ahol az érzelmi intelligencia fejlesztéséről tart előadást.

„Sok minden az érzelmi intelligenciához tartozik, amiről azt hisszük, hogy megértéssel nevelhető. Az empátia, a tolerancia, a kreativitás, a humor, az együttműködés, a vezetési készség, a kíváncsiság, érdeklődés, nyitottság, a rugalmas gondolkodás, a kritikai gondolkodás, az érzelmek felismerése és kezelése… Alig van az életnek olyan területe, ahol nem segíthet, illetve nem meghatározó az érzelmi intelligencia.”

„Az EQ nem úgy működik, mint az IQ, azaz a kognitív intelligencia. Az utóbbiból mindenki kap egy bizonyos mennyiséget, amit viszonylag könnyű mérni. Az érzelmi intelligenciából nem kapunk ilyet. Mindenki az EQ csírájával születik, és az a kérdés, mit teszünk vele.”

„Lehet, hogy ez a csíra egyikünkben erősebb, mint a másikunkban, de az EQ alakulásához nagyon nagy mértékben hozzájárul a környezet.  Az érzelmi intelligencia ugyanis alakítható, fejleszthető, még felnőtt korban is. Csakhogy nem nem magyarázatokkal. Nincs szükség különleges eszköztárra, felzárkóztatásra, ehelyett rengeteg élmény, tapasztalat, érzelmi azonosulás kell hozzá” – hangsúlyozta a neveléskutató.

„Sajnos, gyermekeinknél kimarad ennek a területnek a fejlesztése. Pedig ez úgy zajlik, mint a mozgásfejlődés. Azaz: járni sem megértés-alapon tanulunk meg. Rengeteget megyünk, járunk, futunk, elesünk, felkelünk megint… Az érzelmi intelligenciát is csak így, az átélésen keresztül lehet növelni. Mesével, színjátékkal, képzőművészettel, beszélgetéssel, tapasztalattal. Kérdés, hol vannak ezek a gyermekévek alatt?!”

„Óriási problémának látom, hogy az iskolai oktatást egyre jobban lenyomtuk az óvodákba, ahol pedig az érzelmi nevelés lenne az életfeladat. Játszani, énekelni, beszélgetni, hancúrozni, mozogni, kimenni, a kezeinket használni (gyúrni, érinteni, szagolni), ez lenne a legfontosabb, csakhogy a nevelés eltolódik az IQ irányába: feladatlapokat töltünk ki már pici korunkban, és próbáljuk megértetni az eredményt. Az iskoláról már ne is beszéljünk.”

„Előadásomban több szinten körbejárjuk, hogy mit tehetünk az érzelmi intelligencia fejlesztéséért, milyen apró eszközöket tudunk alkalmazni a családban, a munkahelyen, az önnevelésben. Szeretnénk megmutatni, hogyan lehet nevelni az érzelmi intelligencia területén. Te is képes vagy erre, és akár már ma este is el tudod kezdeni.”