Úton címmel nyílt meg a művelődési központban Nimsz Terézia második önálló kiállítása.

A tatabányai születésű művészt már gyerekkorában is vonzotta a rajzolás, a festészet. Az általános iskolában Brém Ferenc szobrászművész, a középiskolában, ahol óvónőnek tanult, Papp Albert festőművész tanította, akinek a műtermébe többször is ellátogatott az osztálytársaival, és a lelke mélyén ott élt a vágy: olyan jó lenne így rajzolni, festeni…

Éveken keresztül óvónőként élte ki alkotókedvét. Egy híres festőművész biztatására kezdett festeni,  aki szakmai tanácsokkal is ellátta. Tudását autodidakta módon, könyvekkel és internetes oktatófilmek segítségével is fejlesztette, és részt vett több alkotótáborban is.  2018 óta tagja a Képzőművészek Érdi Közösségének.

Több csoportos tárlaton is részt vett, első önálló kiállítása 2022-ben nyílt a Szociális Gondozó Központban, mégis, most jobban izgult, mint tavaly. „Az egy kicsit zártabb, családiasabb közösség volt, ráadásul most több képet is kiállíthattam, mint akkor” – magyarázta az ÉrdMost-nak.

Terézia 2022 óta új technikákati is elsajátított: január óta  tanulja a porpasztellt, nyáron pedig a rézkarccal ismerkedett meg egy alkotótáborban. Ezekből is kiállított most.

„Huszonhat képem került a falakra. Eddigi művészi pályámat mutatják ezek a képek, erre utal a kiállítás címe is. Mivel még dolgozom, van olyan festményem, ami 3-4 hónap alatt készült el” – tette hozzá.

„Nagyon boldog vagyok, hogy felkérést kaptam erre a kiállításra, kitüntetésnek érzem, hogy a művelődési központban rám gondoltak. Köszönet illeti a Poly-Art KÉK csoportját is, hiszen hozzájuk csatlakozva sokkal több lehetőségem nyílt, illetve nyílik a  bemutatkozásra” – hangsúlyozta Terézia.

A tárlaton láthatunk  virágcsendéleteket – ezzel kezdett pár évvel ezelőtt -,  és misztikus témájú képeket is.

„Az első olajfestményem A révész, lámpással megy át egy kis csónakkal a jeges tavon. Ez a kép a lélek túlpartra jutását szimbolizálja. A látogató című képem emberi alak, de valójában szellemkép. Portérkat is hoztam a tárlatra. Mikor még nem festettem, grafittal sokat rajzoltam arcokat, aztán megtanultam portrét festni olajjal és most porpasztellel is” – tette hozzá.

„Még most is tanulok, a kíváncsiság hajt az új technikák felé, de a szívem csücske továbbra is az olaj. Ami a képeim színvilágát illeti, inkább a pasztell dominál. Szerettem volna kilépni a kék és a szürke mindenféle árnyalatából, de rá kellett jönnöm, hogy az én színem a kék, a kékeszöld, a szürke.  Az élénk, túlságosan is rikító színek helyett a finomabb, lágyabb tónusokat kedvelem.”

„A képeimen gyakran megjelennek különféle hangszerek, ugyanis nagyon szeretem a zenét. Az Elnémult dallam volt az első festményem, amit Érden kiállítottak” – zárta szavait az alkotó.

A kiállítást Csehák Izolda karnagy nyitotta meg, aki feltette a kérdést: egy ilyen eleve sokszínű embernek, mint Nimsz Terézia – aki szeret énekelni, mozogni, a gyerekekkel foglalkozni – miért van szüksége a képzőművészetre?

„Lehet, sikerült magyarázatot találnom. Vannak a léleknek olyan mélységei, a gondolatoknak olyan ki nem mondható részei, amelyeket muszáj mégis kifejezeni valahogy, mert kikívánkoznak. Van, aki ezeket a lelke mélyén fekvő érzéseket, gondolatokat kifőzi vagy kiírja magából, Teca pedig megfesti őket.”

A megnyitón közreműködött a Canticum Novum Vegyeskar, Brunner Péter klarinétozott és Rados Georgina mondott verset.

A kiállítás november 14-ig tekinthető meg a Szepes Gyula Művelődési Központban.