Az érdi Szociális Gondozó Központ Időseket Ellátó Központjában már hagyomány, hogy a lakóknak karácsonykor, húsvétkor, illetve idősek világnapján nem a szokásos menzakosztot szolgálják fel, hanem a személyzet készít valami ritkaságnak számító ételt. Mint azt Szilaj Krisztina, tagintézmény-vezető elárulta, ezúttal a lecsóra esett a választás.

A gondozottak számára a foglalkozásokon túl eleve az ebéd jelenti a nap fénypontját, ráadásul nagyon szeretik a házias ízeket, hiszen ők még az a nemzedék, amelyik ahhoz volt szokva, hogy magára főz. Ugyanakkor mivel a menzás menüsor nem igazán idézi fel bennük az ismerős és kedvelt zamatokat, ezért egy-egy ilyen alkalom kimondott ünnepnek számít.

Szilaj Krisztina hozzátette, nem csak a mai lecsófőzéssel emlékeztek meg az ünnepről, hanem már a napján, október elsején is voltak programok. Vasárnap irodalmi műsorral és élőzenével szórakoztatták az időseket, akik maguk is bekapcsolódtak a dologba. Énekeltek, táncoltak.

A tagintézmény-vezető a saját tapasztalataiból kiindulva úgy látja, hogy mind családi, mind társadalmi szinten egyre kevésbé foglalkoznak az idősekkel, egyre kevésbé tisztelik a tapasztalataikat, emiatt pedig perifériára szorulnak. És ezen az sem segít, hogy, mint fogalmazott: „a szociális ellátás olyan tragikus állapotban van Magyarországon, hogy ahhoz képest az egészségügyi ellátás virágzik, holott arról is tudjuk, milyen”.

A Topoly utcai idősotthonban jelenleg 82 férőhely van, ami nem csak, hogy mind be van töltve, hanem még közel 100-an várnak rá, hogy bekerülhessenek az intézménybe. Szilaj szerint ha majd megnyílik az egyébként új épület felső szintje is, akkor is összesen csupán 102 ágy áll majd rendelkezésre, ami rettentő kevés egy 74 ezres városban, ahol tizenkétezer 65 év feletti ember él.

„Napi szinten telefonálnak, hogy szeretnék beadni valamely idős családtagjukat. Akik bérből és fizetésből élnek, azok nem engedhetik meg azt a luxust, hogy a mondjuk a család egyik tagja otthon marad, és ápolja az idős hozzátartozót. Amiért amúgy 100 ezer forint alatti ápolási díjat lehet felvenni. Mert ha ehhez hozzá is tudják tenni a másik fél keresetét, az akkor sem elég egy család fenntartásához. Nővért fogadni szintén költséges, így marad az állami finanszírozású otthon, de ezekből egyre kevesebb van, egyre zsúfoltabbak, és egyre nehezebb bekerülni” – sorolta keserűen a gondokat a szakember.

Szerinte ha valaki előre gondolkodik, és ma azt mondja, hogy szeretné ha az anyja, apja bekerülne egy otthonba, akkor nagyjából 2-3 év a várakozási idő, ami egy 80 éves ember esetében nem úgy telik, mint fiatalabb korban.

Szilaj Krisztina úgy véli, az idősek világnapján van egy felbuzdulás, aztán másnap minden vissza is tér a hétköznapi kerékvágásba, a problémák maradnak.

„Ebben a mikrovilágban megpróbáljuk az ő életüket minél gondtalanabbá, elviselhetőbbé tenni. A nővérek nagyon keményen dolgoznak, de nagyon kevés pénzért. Nem is értem, hogy családos emberként, miként tudják ezt bevállalni? Valószínűleg azért működik a dolog, mert a kollégák úgy szeretik ezeket az idős embereket, mintha azok a saját nagymamájuk, nagypapájuk lenne.”