Csaknem egy év telt el és ma is érzékelhető, mennyire közszeretetnek és -tiszteletnek örvendő személyisége volt a birkózó és sumósportnak Tar Mihály, az Érdi Spartacus SC alapítója, a Magyar Sumo Szakszövetség társelnöke, a Magyar Birkózók Szövetsége szakmai bizottságának korábbi alelnöke. A januárban róla elnevezett birkózócsarnok aulájában ma délelőtt felavatták a róla készült emléktáblát és domborművet, Gábor Emese alkotását. Az ünnepségen és az utána kezdődő versenyen megjelent a sportág szinte valamennyi prominense, valamint Tar Mihály családja.

„Azért készült ez a kis emlékmű, hogy Misi bácsi szelleme itt legyen velünk, nehogy az általa felépített mű, az érdi Spartacus a feledés homályába merüljön” – szólította meg a jelenlevőket elcsukló hangon Sipos Árpád az Érdi Spartacus elnöke.

Dénes Mercédesz, az első magyar Európa Bajnok női birkózó aki 2010 és 2016 között szinte minden évben aranyérmet szerzett az országos birkózó bajnokságon, azzal kezdte ünnepi beszédét, hogy Misi bácsi nem is sejtette, hány ember életére volt döntő hatással.

„Tudásunk legjavával próbáljuk tovább vinni azt az örökséget – folytatta -, amit ő 20 évesen kezdett felépíteni, hiszen Misi bácsi sosem tűrte a restséget.”

Tar Mihály életútjának felelevenítésével méltatta a sportág legendás alakját, kiemelve a női birkózás és a magyar sumósport terén tett úttörő kezdeményezéseit.

„Az ő nevéhez fűződik, hogy 2001-ben megszervezte Magyarország első női sumóversenyét, majd egy évvel később az Érd Kupát, amely az évek során az egyik legnívósabb nemzetközi viadallá nőtte ki magát – hangsúlyozta. – Az ő nevéhez fűződik az első 18 év alattiak számára rendezett európai utánpótlás verseny, valamint a 2003-ban, 2005-ben és 2007-ben Magyarországon megrendezett Sumo Európa Bajnokság megszervezése is.”

Dénes Mercédesz kiemelte Tar Mihály feleségének az Érdi Spartacus sportclub felvirágoztatásában játszott szerepét.

„Olyanok voltak ők ketten, mint az aggódó nagyszülők, akik megpróbáltak minden arra érdemest behozni az utcáról, elhitetve velük, hogy milyen könnyű ez a sport. Ami persze csak az ő szájukból tűnt könnyűnek, akkor már nem, amikor másodpercek töredéke alatt kellett kitalálni, hogyan csapjuk be küzdelem közben az ellenfelet. Nincs olyan „karfiolfülű”, aki ne találkozott volna vele és a vehemenciájával az ország bármely szegletében a birkózószőnyeg környékén. Olyan közösséget állított ő fel, és egy olyan életfilozófiát, aminek a továbbvitelét mi vállaljuk, ezzel az emléktábla állítással jelképesen is megerősítve.”

Csőzik László köszöntette Tar Mihály családját, és Tar Mihály „szép nagy családját, amelyhez mindannyian hozzátartozunk itt Érden”.

„Öt fantasztikus évtized, egy hihetetlen életmű – Tar Mihály – Érd. Ezek összetartozó fogalmak. Soha nem fogjuk őt elfelejteni, díszpolgárunk, a szívünkbe zártuk, és rettenetesen hiányzik.”

Személyes emlékeit felidézve megemlítette, hogy gyakran találkoztak a városházán, amikor is széles mosolyával a számára legfontosabb sportágért lobbizott, és „nem volt olyan dolog, amit ne tudott volna elintézni”.

„Ezekben a válságos időkben, amikor minden kezd széthullani körülöttünk fejezte be gondolatmenetét a polgármester -, az olyan hihetetlen életművek, mint az övé, örök világító oszlopok, igazodási pontot jelentenek mindnyájunknak.”

És hát mivel is lehetett volna méltó módon megidézni Tar Mihály emlékét, mint egy jó küzdelemmel. A polgármester igazodási pontra vonatkozó szavai biztosan nem hullottak a semmibe, mert a megemlékezés után rövid idővel elkezdődött verseny, sportértékét tekintve abszolút méltó volt. A Mester elégedetten nézhette valahonnan fentről.