Csorogtak a könnyei ma délután a Kisvakondnak, vigasztalhatatlanul hüppögött az Érdi Galériában. Hiába várta ugyanis a gyerekeket meseolvasásra, meg festegetni, társasozni, vagy csak úgy futkározni, bújócskázni a múzeumkertben, bogarakat számlálni, felhőket kergetni. Két kisfiú elhozta ugyan a nagymamáját, két kislány is a szüleit, de a Kisvakond ma telhetetlen kedvében volt: azt szerette volna, ha többen eljönnek a kedvéért. Sok asztalt telerakott róla szóló mesekönyvekkel, de azok bizony ott hevertek becsukva, senki nem járt arra, hogy kézbe vegye, és elolvasgassa világra szóló kalandjait.

Kérdezgette a madarakat, látták-e az érdi gyerekeket, és néhányan láttak is elhagyatott utcákon bicikliző, meg játszótéren csúszdázó gyerekeket, de a legtöbb érdi gyerek láthatatlan maradt ma. Épp ma, ami pedig az ő napjuk lett volna, lévén hogy szeptember 30-a, Benedek Elek, a nagy mesemondó 164. születésnapja. Tiszteletére pedig ez a nap a mesének szenteltetett.

Megkérdeztük Kanizsai Esztert, az Érdi Galéria kulturális szervezőjét, hogy miről maradtak le a gyerekek. Nos, az elején felsoroltakon kívül a gyerekkertmozizásról: a langyos szellőben a fák alatt ugyanis kisvakondos mesefilmeket vetítettek, és a felnőtt mozifilm kezdése előtt finom zene szólt, handpan kísérettel.

Csak abban lehet bízni, hogy a mai napon rejtőzködő érdi gyerekek valahol másutt jól szórakoztak. Akár így volt, akár nem, a mai napra jár nekik otthon egy mese a Kisvakondról, és egy Benedek Elektől – mondjuk a Habakuk, az biztosan felvidítja őket.

Legközelebb pedig nagyon figyeljenek, milyen szórakozásokat tartogat nekik a Szepes Gyula Művelődési Központ, mert annak munkatársai mindig gondolnak a gyerekekre, hogy ne unatkozzanak.