Noha Csuka Zoltán a vajdasági Zichyfalván született 1901. szeptember 22-én, és kisebb megszakításokkal élete első évtizedeit is ott töltötte, ugyanakkor 1933-tól 1984-ben bekövetkezett haláláig Érd volt az otthona.

Csuka Zoltán íróként, költőként és irodalomszervezőként is nevet szerzett magának, mégis, elsősorban a műfordítói munkásságát szokás kiemelni. Származásából fakadóan a délszláv irodalom első számú magyar tolmácsolójává vált. Legismertebb fordítása Ivo Andrić: Híd a Drinán című, irodalmi Nobel-díjjal elismert műve volt.

A művész a manapság már Érdikumnak számító lakhelyén még életében létrehozta az úgynevezett Jószomszédság Könyvtárat, ami a Városi Könyvtár fiókkönyvtáraként azóta is működik. Míg a Sárd utcai ingatlanon álló másik épületben egy Csuka Zoltán emlékszobát alakított ki a város.

Érd történetében Csuka Zoltán volt az első, aki 1984-ben díszpolgári címet kapott, a helyi könyvtár pedig 1990-ben vette fel a település valaha volt egyik leghíresebb lakójának a nevét.

A névadóról azóta is minden évben megemlékeznek. Mint azt Sebestyénné Majchrowska Ewa igazgató elárulta, Csuka Zoltán születésének napján, szeptember 22-én az érdi temetőben hagyományosan megkoszorúzzák majd a néhai alkotó síremlékét. Szerda estére pedig egy előadást szerveztek, amelyen Zágorec-Csuka Judit szlovéniai magyar író, költő, a lendvai könyvtár igazgatója volt a vendég.

A Csuka Zoltánnal csupán névrokonságot ápoló szerző a szlovéniai magyar irodalomnak az egészen az 1960-as évek elejéig visszanyúló történelmét mutatta be a közönségnek. Mint fogalmazott, az a kisebbségi és többnyelvű léthelyzet, a multikulturális környezet, a szülőföld szeretete és egyúttal vágyódás az anyaország felé, ami jellemzi a mindenkori szlovéniai magyar írókat, költőket, az hasonló ahhoz, amit Csuka is átélhetett a maga korában.

Ezért saját tapasztalataiból kiindulva csak megerősíteni tudta Csuka Zoltán egyik legismertebb mondását, miszerint:

„Nem szerethetem saját népemet, ha a vele egy égbolt alatt élő többi népet nem szeretem.”