Berda József (1902-1966) autodidakta költő volt,  18 évesen kezdett verseket írni. Volt lakatos, kifutó, könyvügynök, néhány hónapig szervita rendi fráter. Első verseskötete 1923-ban jelent meg, Krúdy Gyula írt hozzá előszót. 1928-tól a Nyugat, 1929-től a Széphalom közölte verseit, illetve egy ideig Az Est-lapok. Baráti szálak fűzték József Attilához és – Érdi vonatkozás – Bíró Andráshoz is.

Művészetére főleg Kassák Lajos, József Attila és a Nyugat nemzedéke volt hatással. Kosztolányi „gyönyörűeknek” nevezte verseit. Az egyszerű ember örömeinek énekesének nevezték, aki mindig nagy örömmel indult el, hogy meghódítsa a természetet.

Emlékét többek közt a Berda József Irodalmi Kör ápolja: műveit népszerűsítik, életének, munkásságának dokumentumait felkutatják. Az egyesület rendszeresen szervez programokat, elsősorban Berda József kedvelt túraútvonalait járják végig.

Szeptember 23-án eljutnak Érdre is, ahol Berda ugyan nem járt, viszont (mint azt fentebb említettük) jó barátságot ápolt Bíró Andrással. Kettejük költészetének kapcsolatain keresztül emlékeznek meg a költőről, Bíró András „Berda a sírból” című kötetéből is idézve.

A 14 órakor kezdődő irodalmi emlékülést – amire szeretettel várják az érdeklődőket – az Óperencia könyvesboltban tartják, a programról részletesen itt olvashatnak.

Szeptember 7-én Deák Mária, az egyesület egyik alapítója és elnöke munkatársaival  ellátogatott Érdre, részben azért, hogy megismerkedjen a 23-ai emlékülés helyszínével, valamint a helyi irodalmi klubbal, az IRKÁ-val, részben pedig azért, hogy a kör tiszteletbeli tagjává avassa az Érden élő Botos Ferencet.

Botos nagyon tiszteli – és behatóan ismeri – Berda munkásságát, gyűjti a műveit, és részt vett az egyik gyűjteményes kötet szerkesztésében is.

Berda József tarisznyájában mindig volt egy kis szalonna és pirospaprika. Így mi nem kupával, illetve díjjal köszöntöttük új tiszteletbeli tagunkat, hanem egy szalonnázódeszkával” – mondta Deák Márta, átnyújtva az ajándékot Botos Ferencnek.

A nyugalmazott tanár és felesége nem régóta él Érden, de nem ismeretlen számára a településünk, sokat kirándult erre (is). Mint mondta, Berda József ha Érdre nem is jutott el, Budafokra és Nagytéténybe igen. „Az ötvenes években írt a budafoki pincékről, átkozta is őket, hogy rossz a bor. Akkoriban hamisították a bort” – tette hozzá Botos Ferenc.

Egyik nagy büszkesége, hogy egy antikváriumban rábukkant egy eredeti Berda-kéziratra, amit egy vékony kötet rejtett. A tintaceruzával írt füzetben a költő egy korábban ismert, ám betiltott és elveszett verse lapult… Ma már az Írószövetség könyvtára őrzi a költeményt.