Gyakran előfordul, hogy a várva várt nyaralás első néhány napját ágyban töltjük, vágyakozva tekintgetve az ablakon kívüli világra, ahová oly régóta készültünk. A „szabadság-betegségnek” összetett okai vannak. Legtöbbször nem kellenek hozzá különösen gonosz, ismeretlen baktériumok, elég az indulás körüli izgatottságot, és az addigi stresszt követő ellazulás, amikor egy addig esetleg csak lappangó gyulladásos folyamat végre átveheti felettünk az uralmat.
„A nyaralási betegség egyik lehetséges magyarázata az, hogy a krónikus stressz nem hat jól az immunrendszerre. A stressz bizonyos funkciókat gátol – például a gyulladásokért felelős immunválaszt –, míg másokat aktivál. Vagyis amíg benne vagyunk a mókuskerékben, addig esetleg nem tör felszínre a betegség, majd amikor a stressz szintje megváltozik, kiütközhetnek a tünetek – magyarázza Papp Zsuzsanna pszichológus, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa. – Statisztikák szerint a legjellemzőbbek ilyenkor a felső-légúti, influenzaszerű tünetek, valamint a fáradtság és a migrénes fejfájás.”
Ráadásul az utazás előtti – és utáni – napok, hetek a legtöbb családban nem a nyugodt készülődés jegyében telnek, hanem halmozottan stresszes állapotban, ami szintén akkor üt vissza, amikor végre sikerült mindent elengedni, és élveznénk a földi paradicsomot.
De miért van ez, hogy az immunrendszerünk épp akkor adja föl, amikor a legnagyobb szükségünk volna arra, hogy végre pihenni tudjunk? Ismeri ezt a legtöbb tanár, aki egész évben húzza az igát, és a szüneteket lázas betegen az ágyban tölti. A médiamunkások, előadóművészek, akik az adás és előadás időtartamára csodás gyógyulásról számolnak be, majd levonulnak a színpadról és összeomlanak.
Megkérdeztük Falus András immunológustól – érdi honfitársunktól -, hogyan is működik ilyen helyzetekben az immunrendszer?
„Genetikai és nem genetikai környezeti hatások is befolyásolják az immunrendszert. A környezeti hatásokat – ilyen többek között a táplálkozás, a mozgás, a higiénia, a stressz, a családi, munkahelyi körülmények – epigenetikának nevezzük. Ezek közt a krónikus stressz a leginkább megterhelő – magyarázza a professzor -, ilyennel küzd meg például a tartósan beteg gyerekét ápoló szülő, vagy egy felsővezetőként dolgozó ember, aki állandó döntési szituációkban, több oldalról érkező nyomásnak van kitéve. Ilyenkor az immunrendszer módosítja a gyulladásra adott immunválaszt, ami fokozza a fertőzések gyakoriságát és súlyosságát. Nehéz határt húzni az akut és a krónikus stressz között, és genetikailag igen eltérő lehet az ezekre való érzékenység. Különös módon az elhízás is egyfajta krónikus „stresszhelyzet” az immunrendszer számára, mivel a bőr alatti úgynevezett fehér zsírban levő adipocyták gyulladásos citokinek sokaságát termelik. Egy elhízott ember azért kerülhet rossz állapotba, ha megbetegszik, mert krónikus gyulladást él meg, és mivel az elhízás általában együtt jár 2. típusú diabétesszel, kardiovaszkuláris tünetekkel, rosszabb az ellenálló-képessége.”
Nemcsak a tartós, de az átmeneti hatások is megterhelik az immunrendszert – az érzékenységünk ezekre igen eltérő lehet. Így például van, akit minden időjárás-változás megvisel, mást csak a hidegfront, megint mást az ellenkezője. Van, aki bármilyen távoli földrészre utazik is, könnyen átáll a szervezete. Más borzasztóan megérzi a „jetleget” – akár attól függően is, hogy keletre vagy nyugatra utazik. Valahányszor – akár csak átmeneti ideig is – új környezetbe kerülünk, a helyi baktériumokkal, vírusokkal, parazitákkal való érintkezésre reagálunk. Nem is kellenek túl gonosz baktériumok ahhoz, hogy a környezet változására az immunrendszer felfigyeljen és reagáljon, hiszen a „memóriájában” nem tárol az adott kórokozóról előzetes ismereteket. Lehet, hogy a reakció csak egy kis gyulladás, hőemelkedés lesz, kicsit szédül az utazó, fájnak az ízületei, rossz a közérzete, sokat inna, de az sem esik jól, stb.
„Én egy dolgot tudok mindenkinek javasolni – folytatja Falus András -: igyon sok folyadékot, hogy a szervezet kimossa magából a kórokozókat. Nincs olyan szer, amely direktben erősíti az immunrendszert, ugyanakkor minden hatással van az immunrendszerre, ami a szervezet fiziológiai állapotát feljavítja. Minden, ami a vérkeringésre, az endokrin működésre, a bőrre, az emésztésre és egyéb anyagcsere-folyamatokra, az alvásra, idegállapotra, kudarc- és sikertűrő képességre jól hat, az segíti az immunrendszert is. Minden, ami pozitív élettani hatás, ami jó érzést kelt, legyen az egy jó ebéd, egy kellemes beszélgetés, az hat az ébredésedre, az álmodásodra, a mozgásodra, az arcszínedre, a verbalitásodra – akár vegetatív, akár szomatikus, akár tudatos, akár tudattalan módon.”
