Még februárban döntött a képviselő-testület arról, hogy módosítja a településkép védelmének helyi szabályairól szóló rendeletet, hogy kikerüljön a helyi védettséget élvező épületek közül a a Krause cég Tolmács utcai telephelyén álló víztorony. A vállalat a fejlesztési elképzeléseire hivatkozva kérte a helyi védettség megszüntetését. (Erről korábban ITT, ITT és ITT írtunk.)
Az önkormányzat társadalmi egyeztetést kezdeményezett a Tolmács utcai építménnyel kapcsolatban, ennek része volt egy korábbi helyszíni bejárás, illetve az a lakossági fórum, amit június 14-én délután tartottak, a Krause cég bevonásával.
A Polgárok Háza közgyűlési terme dugig megtelt azokkal, akik nyomon követik a torony sorsát. Láthatóan kisebbségben voltak azok, akik szeretnék megőrizni a létesítményt. A jelenlévők között a Krause munkatársai is ott voltak, akik egyértelműen a torony lebontása mellett foglaltak állást. Részben azért, mert veszélyesnek tartják a leromlott állagú épületet, részben pedig azért, mert szeretnék, ha munkaadójuk megvalósíthatná a tervezett fejlesztéseit.
Az önkormányzat által szervezett rendezvényen elsőként Varga Illés Levente, a Főépítészi Főosztály osztályvezetője ismertette a víztorony múltját, jelenlegi helyzetét.
A torony magántulajdonban van az 1990-es évek eleje óta. Már akkor korszerűtlennek számított, amikor felépült, és a cég által megrendelt szakértői vélemény szerint nem rendelkezik műemléki értékkel, ráadásul nagyon rossz állapotban van.
Lebontása nem lenne kérdés, ha nem állna helyi védettség alatt 2010 óta. Érdekes momentum, hogy a közgyűlés elé benyújtott előterjesztésben érdemi indoklás nem szerepelt, és nincs arra utaló adat sem, hogy valaha felmérték volna a torony állapotát.
Hogy mégis mi lehetett a helyi védettség elrendelésének oka? Mohácsi Gábor, a cég ügyvezetőjének szavai azt sejtetik, az előző városvezetés és a cég kapcsolata nem volt felhőtlen. Megemlítette, hogy a Fidesz-KDNP vezette önkormányzat 2008-ban úgy döntött hogy a Krause Kft. telephelyének 36 százalékát kiszabályozza sportterület, játszótér céljára, majd 2010-ben egyedi védelem alá helyezte az addig több védettségi vizsgálaton átesett víztornyot.
„A torony akkor lett fontos, amikor világossá vált, hogy a Krause fejleszteni akar. Kiterjesztették rá a helyi védettséget anélkül, hogy megállapították volna: melyek a víztorony értékei, és mi indokolja a védettségének elrendelését. A határozatot előkészítő főépítészi csoport sem tudott érveket felsorakoztatni a védettség mellett” – jegyezte meg Mohácsi Gábor. Mint a fórumon elhangzott: a helyi védettséget alátámasztó érveknek sehol sincs írásos nyoma.
A Krause egyébként már korábban fejlesztett volna Érden, ám nem tudott megállapodni az előző városvezetéssel: szükségük lett volna a Helyi Építési Szabályzat módosítására, 50 százalékos beépíthetőséget kértek a jelenlegi 40 helyett. Úgy vélték, a korábbi önkormányzat olyan határidőt szabott a fejlesztések megvalósítására, amit nem tudtak volna teljesíteni, így aztán az Érdre tervezett fejlesztést Lengyelországban valósították meg.
Most ismét fejleszteni szeretnének – méghozzá ismét Érden. Csakhogy a víztorony az elképzeléseik, jobban mondva a tervezett csarnokok útjában áll.
Hogy mégis mi szól a víztorony megmaradása mellett? Csőzik László polgármester elmondta: az önkormányzat és lelkes civilek szeretnék megtartani azt a kevés építészeti emléket, védendő értéket, ami van. Ugyanakkor, ha a Krause máshol végzi a beruházását, Érd megrövidül egy olyan lehetőséggel, amelynek köszönhetően éves szinten 80-100 millió forintos helyi iparűzésiadó-bevétellel gazdagodik a város.
„Ma szűk hárommilliárd forint iparűzésiadó-bevételünk van, ami arra elég, hogy a város épphogy eltartsa magát, saját fejlesztésekre azonban vagy nem jut, vagy csak nagyon csekély mennyiség. Ez tehát egy nagyon nehéz dilemma. Szükségünk van a plusz bevételekre, plusz munkahelyekre. Másrészt a víztornyot is szeretnénk megtartani.”
„Nem könnyű a döntés – folytatta Csőzik László, hozzátéve: többször is egyeztettek a céggel, és a Krause nem partner abban, hogy megmaradjon a torony. – Erre vannak érvei – többek közt az, hogy a torony élettartama végén jár, és nem szeretne súlyos 100 milliót fordítani a felújítására” – jegyezte meg a polgármester.
Csőzik László hangsúlyozta: ha a torony fennmaradása miatta a Krause elviszi fejlesztéseit Lengyelországba, észérvek mentén azt az utat kell választani, hogy leveszik a helyi védettséget a toronyról. De ha ez megtörténik, azt kérik a Krausétól, hogy tényleg valósítsa meg a tervezett beruházást, amelynek legyen meg az az eredménye, hogy Érd éves bevételei a fenti volumenben növekednek. Hozzátette azt is: a város településrendezési szerződést is kötne a céggel, amely a köz javára elvégezne bizonyos városi fejlesztéseket.
A polgármester után Bács István (Fidesz-KDNP) volt alpolgármester emelkedett szólásra. A képviselő azt szerette volna tudni, mi lesz a víztorony helyén, és kérte, mutassák be a lakossági fórumon az ezzel kapcsolatos terveket. Csőzik László polgármester szintén kérte a Krause ügyvezetőjét, avassa be elképzeléseikbe a várost.
Mohácsi Gábor ügyvezető elmondta: új csarnokokat kívánnak telepíteni a területükön. Ehhez a torony lebontásán kívül arra is szükségük van, hogy az önkormányzat módosítsa a helyi építési szabályzatot.
Mint mondta, jelenleg évi 34-35 millió forint iparűzési adót fizetnek a városnak, de ennek a dupláját is fizetnék, ha a korábbi fejlesztésüket a városunkban valósíthatták volna meg, és nem Lengyelországban. Most ismét Érdben gondolkodnak, de ahhoz, hogy az új csarnokaikat megépíthessék, területre van szükségük.
Mohácsi Gábor hangsúlyozta: az új csarnokokat mihamarabb szeretnék termelésbe állítani, hiszen ez az ő piaci érdekük is. Már most is csak más telephelyen dolgozó alvállalkozókkal tudják teljesíteni a megrendelésállományt, így mindenképp szükség van a bővítésre. Így a város is hamarosan profitálhatna a beruházásból: egyrészt befolyó adó formájában, másrészt új, betölthető munkahelyek formájában.
A lakossági fórumon egymásnak ellentmondó vélemények ütköztek. Volt, aki szerint felesleges bármilyen vita, Érdnek inkább ipari fejlesztésre és új munkahelyekre volna szüksége, nem pedig egy olyan víztoronyra, amely ugyan helyi védettséget kapott valaha, ám értéket nem képvisel.
Ugyanakkor más felszólaló szerint meg kellene tartani ezt az építményt, hogy leszármazottaink lássák, milyenek azok az idők, amikor a víz még nem vezetékekből folyt. Az idős hölgy hozzátette: az illetékes hatóságoktól kérte az építmény műemléki védettségét, beadványára harminc napon belül kap majd választ.
A társadalmi egyeztetés még 8 napig tart, addig várja az önkormányzat a beérkező véleményeket.