Ünnepélyes keretek között, a Kutyavári parkban álló országzászló mellett emlékeztek meg Érd politikusai a trianoni békeszerződés 103. évfordulójáról. A Nemzeti Összetartozás Napjának is nevezett esemény felidézi, hogy az igazságtalan és aránytalan trianoni döntéssel Magyarország korábbi területének több mint kétharmadát, 18,2 milliós, sok nemzetiségű és nyelvű lakosságának pedig több mint felét veszítette el.

A megemlékezésen beszédet mondott Csőzik László polgármester, aki szerint Trianon kapcsán általában a nagypolitikai döntésekről, a térképek és határvonalak átrajzolásáról beszélünk – és kevesebb szó esik arról, hogy az átlagos magyar emberek milyen erkölcsi csapdahelyzetekbe kerültek döntés miatt, hogyan szenvedtek és próbáltak túlélni a mindennapokban. Pedig ezek a személyes tapasztalatok sokkal többet árulnak el Magyarországról, rólunk, mint a történelmi dokumentumok.

Nem csak földet, kultúrát is veszítettünk

Csőzik két eskütétel történetét mesélte el: az aradi Karolin Mihálynéét, aki főiskolai igazgató férjével sokáig várta a felszabadító magyar csapatokat – helyettük azonban csak a román megszálló erők diktátumaira számíthatott. A Karolin-család ugyanazzal szembesülhetett, mint az elszakított területeken élő  magyar hivatalnoki és értelmiségi osztály más tagjai: vagy elkergetik őket pozícióikból, vagy esküt tesznek a megszálló hatalomra.

Az aradi család letette a számukra megalázónak, becstelennek érzett esküt, hogy ne veszítsék el állásukat, otthonukat, életüket – emlékeztetett Csőzik. A polgármester szerint Trianon igazi vesztesége nem az elragadott bányák és földek, vasútvonalak voltak, hanem annak 3,3 millió embernek a gyásza, akik az anyaországgal együtt annak megtartó gyökereit: kultúráját, oktatási rendszerét, az egyházak nyújtotta védőhálót is elvesztették.

Csak összefogással lehetünk győztesek

Csőzik László ugyanakkor egy másik, örömteli eskütételről is beszélt: a közelmúltban tett magyar állampolgári esküt parkvárosi otthonában a 80. életévében járó Korondán Erzsébet. A partiumi származású, Gálospetriben született idős asszony egy éves korában veszítette el magyar állampolgárságát, amikor a román csapatok visszafoglalták a települést – és most újra megkaphatta az állampolgári státuszt. Emelkedett, boldog pillanat volt–idézte fel az eseményt a polgármester, aki szerint közös feladatunk, hogy gyógyítsuk a magyar társadalom régi és új lelki sebeit.

Beszédében Csőzik következetesen a társadalmi összefogás szükségességét hangsúlyozta. Mint mondta, sokkal több közös van bennünk, magyarokban, mint különbség közöttünk – és csak úgy lehetünk a történelem győztesei, ha árokásás, radikális hőzöngések  helyett együttműködünk. Ez az összefogás pedig nem csak szomszédok, lakóközösségek és között kell megszülessen, de a városok is ki kell alakítsák határon belüli és túli szövetségi hálózatukat – így, helyben és jól hasznosulnak igazán az Európai Unió forrásai is.

Aradszki Magyarország különállásáról beszélt

Gyökeresen eltérő mondanivalóval emlékezett meg a trianoni szerződésről Aradszki András, Érd Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselője.

Aradszki arról beszélt, hogy az I. világháború győztesei, az erősek a szégyenteljes trianoni békerendszert a nemzeti önrendelkezés eszméjével próbálták ám igazolni – ám ezek csak szép szavak maradtak, amikor Magyarország feldarabolásáról döntöttek.

A képviselő felidézte:  Tisza István meggyilkolása a „vörösbáró” Károlyi Mihály tehetetlen kormányzása, majd Kun Béla és a Tanácsköztársaság terrorja persona non gratává tette Magyarországot Európában, így csak 1920-ban hívták meg delegációnkat az I. világháborút lezáró békekonferenciára. Addigra pedig szomszédaink hamisított térképekkel, elvtelen ígéretekkel meggyőzték a nagyhatalmakat „a magyarok eltörlésének szükségességéről”, és ezt nevezték önrendelkezésnek –fogalmazott Aradszki.

A kormánypárti politikus szerint ma, 103 évvel a trianoni szerződéskötés után Magyarország hasonló helyzetbe került: Európában csak Magyarország akar békét, míg a velünk szemben  kettős mércét alkalmazó európai nagyhatalmak a szomszédunkban zajló  háború folytatását szeretnék. Nyilvánvaló, hogy nem akarják eltűrni nemzeti szuverenitásunkat, keresztény értékrendünket – fejtegette Aradszki András –talán azért sem, mert a 2010 előtt megszokták, hogy azt csinálnak a magyarokkal, amit akarnak.

A képviselő úgy látja, az uniós nagyhatalmak jelenleg éppen az Európai Unió eredeti, békéről szóló célkitűzéseivel mennek szembe, amikor a háborút támogatják; ez a hozzáállás pedig szégyenteljes és hosszú távon politikai bukáshoz vezet. Az a tény, hogy a 2022 februárja óta tartó háborút Oroszország indította Ukrajnával szemben, Aradszki beszédéből nem derült ki.

A beszédek után a résztvevők az 1936-ban felállított országzászló előtt emlékeztek meg: ki koszorúval, más egy szál rózsával rótta le tiszteletét a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.