A tavaly kinevezett Nogula Tamás rendőrkapitány és az idén érkezett új bűnügyi osztályvezető, Horváth Róbert Zénó őrnagy alapjaiban forgatták fel a kapitányság életét. Új szemlélettel és módszerekkel vették fel a harcot a környéken garázdálkodó csoportokkal, és – legalábbis eddig úgy tűnik – sikerrel.   

Az Érd Most is foglalkozott azzal a bűncselekménnyel, amely még májusban történt: egy idős asszonyt raboltak ki a lakásában.

Fiatalok szociális munkásnak adták ki magukat, és amíg az asszonnyal beszélgettek, egyikük kipakolta a házat. Később, augusztusban ugyanez megismétlődött. Ekkor már súlyosan bántalmazták is a 90 éves nőt.

A laikusok számára ez legfeljebb szerencsétlen véletlennek tűnt, az érdi rendőrök azonban akkor már jóval előrébb jártak.

A kiérkező nyomozók már az első eset után megadták a telefonszámukat az asszonynak és a szomszédoknak is, hogy ha bármi fontos eszükbe jut az üggyel kapcsolatban, azonnal értesítsék őket.

Az egyikük hetekkel az eset után jelentkezett is. És a gépezet beindult.

Az új seprű seperni kezd

Horváth Róbert Zénó őrnagyot áprilisban helyezték Érdre a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztályáról.

Ahogy az Érdi Újságnak elmondta: Nogula kapitány úr hívására jött. Tekinthette volna ezt visszalépésnek is a nagy ügyek után, amelyek felderítésében közreműködött, de ő inkább kihívásnak fogta fel az új helyet, és teljes erővel vetette magát a munkába.

Az elmúlt húsz évben inkább felderítéssel foglalkozott – a nemzetközi gépjárműkereskedelem volt a fő szakterülete – így aztán úgy döntött, hogy ennek a tudásnak veszi hasznát Érden.

„Szeretném elmondani, hogy az érkezésem előtt is jó szakmai munka folyt Érden, de hiányzott a kreativitás. A nyomozók sokszor az esetek után kullogtak. A kapitány úrtól szabadkezet kaptunk, én pedig azt mondtam: kezdjünk el a bűnözők fejével gondolkodni. Keressük meg őket, térképezzük fel az egymással sokszor rivalizáló csoportokat, az általuk használt intézményrendszert – meséli Horváth őrnagy.

„Végigjártuk például a fémhulladék-kereskedőket, ahol a tolvajok leggyakrabban értékesítik a lopott holmit. Emellett létrehoztunk egy felderítő csoportot négy olyan kollégából, akiknek a helyismerete és szakmai tudása vitán felüli volt.”

„Ők az úgynevezett parkvárosi banda lefülelésében is oroszlánrészt vállaltak. Nagyon fontos szerepe van ebben a munkában a Közrendvédelmi Osztálynak, vagyis az egyenruhásoknak: ők azok, akik ott vannak mindenhol, ők a szemünk és fülünk.”

Annak, hogy az érdi rendőrök ma már élvezik is, amit csinálnak, jó példája, hogy kitaláltak egy képzési programot saját maguknak, és azt végre is hajtják. Van az Érdi Kapitányságnak egy gyorsreagálású csoportja, hivatalos nevén Közrendvédelmi Bűnügyi Támogatói Csoport.

Néhány lelkes, jól képzett rendőrből áll, akik sokszor szabadidejükben képzik egymást és magukat.

„Egy használaton kívüli épületet alakítottunk át taktikai házzá. Itt gyakoroljuk azokat a speciális taktikai mozgásokat, amelyek egy rajtaütés során nélkülözhetetlenek. Így egyre kevesebb a váratlan helyzet, amire nem voltunk felkészülve” – magyarázza Horváth őrnagy.

A parkvárosi banda lebuktatása

Néhány hónapja az érdi közösségi oldalakon sokat foglalkoztak a „parkvárosi bandával”, amelyik a Selmeci utcai lakópark környékén tevékenykedett. Ez a betöréssorozat joggal nyugtalanította az ott élőket.

Hála az új nyomozati stílusnak és a rendőrök kreativitásának, hamar kiderült, hogy nem egy, hanem legalább két bűnözői csoportról van szó.

„A betörések zömmel ugyanarra a sémára épültek: őrizetlen házakba mentek be, szinte kizárólag hétvégén. Órát, ékszert, egyéb értékeket vittek el. Később viszont egy új mintázat is megjelent: hétköznap törtek be. Ebből arra következtettünk, hogy felbukkant egy másik csoport is. Ekkor kezdtünk el figyelni egy kisebb társaságot: 15-18 évesek, néhányan helybeliek, mások Pest megye más településeiről valók, többen közülük jól szituált családokból.”

„Mint kiderült, a tippadó egy érdi anyuka volt. Hála a jó felderítő munkának, mindegyiket sikerült megtalálnunk. Ahhoz, hogy rájuk akadjunk, kellett az újfajta szemlélet: sok beszélgetés a helybeliekkel, néhány informátor és titkos adatgyűjtés. És persze az is segített, hogy mostanában egyre több házon van kamera” – teszi hozzá Horváth Róbert Zénó.

Ebben az ügyben a fentebb említett betörés volt a fordulópont, amikor a 90 éves asszonyt bántalmazták és rabolták ki (erről itt írt az ÉrdMost).

„A néni össze-vissza beszélt, előrehaladott kora miatt keverte a közelmúlt és a régmúlt eseményeit. Nem voltunk biztosak abban, hogy valóban kirabolták, de a csapat elkövette azt a hibát, hogy másodszor is visszament hozzá. Lassan sikerült összerakni a teljes képet.”

„Fontos volt, hogy a járőreink észrevették, hogy egy ismeretlen kocsi járkál a környéken, de a végén egy gyanús telefonhívás buktatta le őket. A megfigyelt társaságot ezután kapcsoltuk le: jelenleg hatan vannak előzetesben.”

Érezni a biztonságot

„Az embereket nem érdekli, hány felderített bűncselekmény van a településén. Őket az érdekli, hogy ha velük történik valami, akkor a rendőrség képes-e megvédeni őket. Ez a szubjektív biztonságérzet – mondja Horváth őrnagy.

„Hogy ezt elérjük, kidolgoztunk egy három lépcsős rendszert. Először is minden rendelkezésünkre álló eszközzel szét kell verni az ismert bűnözői köröket. Ennek most a közepén tartunk. Fontos, hogy ha behozunk valakit, akkor olyat hozzunk be, akivel szemben meg is vannak a bizonyítékaink.”

„Fél év alatt 23 ilyen figurát varrtunk be, közülük négyen lakásbetörők. A második lépcső: a hírszerzői pozícióink erősítése. Fontosak az emberektől érkező információk. Hogy azonnal jelentse mindenki, ha gyanús mozgást lát a környékén.”

„Nemcsak a valódi bejelentésekre reagálunk, hanem folyamatosan figyeljük a közösségi média helyi csoportjait is.”

„A szubjektív biztonságérzet harmadik lépcsője az, hogy igyekszünk folyamatosan reagálni az akkut feladatokra, akár a kisebb bolti vagy háztartási lopásokra is. Jó jel, hogy emelkedik a napi bejelentések száma: az emberek ismét elkezdtek bízni a rendőrségben, mi pedig igyekszünk helytállni.”

Ebédidőben is rendőrök

A kollégák csak „Zénó futásaként” mesélik a következő esetet. Volt egy betörő-sejt a híres-neves utcákban, régóta keresték a főkolompost. Kazánokat vittek el, szétbontották, és színesfém lerakatokban adták el, ami értékes volt benne.

„Egy-egy betörés után körbejártuk a környező fémhulladékosokat, rájöttünk, hogy azért nem találunk semmit, mert alkatrészenként értékesítik a cuccot – meséli Horváth Róbert.

„Amikor ez történt, már tudtuk, kit keresünk. Az elfogás napján ebédelni mentünk ki a városba, hárman, civilben. A központban pillantottuk meg a srácot. Hagytuk az ebédet a fenébe, utána eredtünk.”

„Észrevette, hogy követjük, futásnak eredt. Elkaptuk, megbilincseltük. Ha ezt megelőzően nem lett volna sikeres a felderítő munka, és nem tudtuk volna, hogy kit keresünk, hiába megyünk aznap ebédelni.”

A pénzváltó betörő

„Szintén a felderítés és a csapatmunka gyümölcse volt annak a férfinak az elfogása, akit kábítószer-kereskedelem miatt kerestek. Ismerték, tudtak róla sok mindent, de nem sikerült lebuktatni.”

„Egy alkalommal valahol Magyarországon ritkán váltott valutát is lopott, ez és persze az aprólékos rendőri munka lett a veszte. A rendőrök feltérképezték azokat a pénzváltókat, ahol ezt a különleges valutát váltják. Aztán vártak türelemmel, hogy valamelyiknél felbukkanjon. Rajtaütöttünk, azóta is ül.”