Bár az Érd és Környéke Horgászegyesületnek nincs saját kezelésű vízterülete, a Duna Nagytéténytől Dunaföldvárig tartó szakaszán bőven akad számukra hely a halfogásra. Na de milyen halról álmodik a pecás? Hazavinni vagy visszadobni? Az aszály vagy a dunai hajózás fejlesztése a halak legnagyobb ellensége? És végül milyen a jó horgász?
A Duna érdi szakaszán a Horgászegyesületek Velencei-tavi és Dunamenti Szövetsége (HVDSZ) felel a halgazdálkodásért, mivel a szövetség a Horgászegyesületek Fejér megyei Szövetséggel (HOFESZ) közösen kötött alhaszonbérleti szerződést a Magyar Országos Horgász Szövetséggel (MOHOSZ).
Dualszky Kovács István, a HVDSZ alelnöke, a Rácalmási Sirály Horgász Egyesület elnöke elmondta, a szövetség alapítói 1993. december 1-én szakítottak a múltból örökölt „horgászmozgalommal”.
Merőben új céllal olyan alulról építkező közösség alapjait rakták le, amely létrejötte óta a MOHOSZ tagszervezeteként nyitottságával, a horgászközösségek tagjai iránti tiszteletével szolgálta a horgászsport, az ember és a vizek élővilágának harmonikus együttélését.
A HVDSZ a Közép-Duna, Nagytéténytől Dunaföldvárig tartó folyamszakaszának halgazdálkodási társhasznosítója. Három egyesületük, a dunaújvárosi, a polgárdi, a gyáli peremvárosi önálló tógazda. A közösség 11 tagegyesületében mintegy 14 ezer horgász hódol e nagyszerű hobbinak.
Családi programok, ifjúsági horgásztáborok, horgászvetélkedők színesítik a napi munka utáni kikapcsolódást, a szünidőt, a nyaralást. A horgászat életforma, amely az embert a természet szeretetére, értékeinek megóvására neveli.
Horogérett
Az Érd és Környéke Horgászegyesületnek nincs saját kezelésű vízterülete. Az érdi horgászok a Közép-Duna, Nagytéténytől Dunaföldvárig tartó folyamszakaszán horgászhatnak, de napi jeggyel az ország bármely részén foghatják a halat. A Duna 67 folyamkilométerének első szakasza tartozik Érdhez.
A haltelepítéshez attól az Aranyponty Zrt.-től veszik a halat, legyen az ponty, süllő, csuka, harcsa, stb., ahol jó minőségű halat termelnek. A kapcsolat már öt éve tart, ami jelzi, hogy mindkét fél elégedett az üzlettel.
A szövetség halgazdálkodási üzemterv alapján végzi egész évben a haltelepítést (persze, csak őshonos halfajokról lehet szó), amely tervet a megyei halászati felügyelő hagyja jóvá. A haltelepítés ma már szigorú ellenőrzés alatt zajlik, nemcsak a megyei felügyelet, hanem a halőri szolgálat képviselői is jelen vannak az eseményen.
Sok esetben a média is kivonul a Duna-partra, hogy megörökítse a haltelepítést, ahol természetesen a horgászok is megjelenhetnek. Fontos a nyilvánosság biztosítása, mert így kihúzzák a talajt a vádaskodás alól. Sok horgász vélekedik ugyanis úgy, hogy nem is történt haltelepítés, mert ő nem fogott semmit.
Pedig az idén is húsz-húszezer harcsa, süllő, csuka ivadékot telepítenek a Duna ezen szakaszába, és ugyanennyit telepít a társhaszonbérlő, a HOFESZ is. Az ivadék hal még nem horogérett, arra még 3-4 évet várni kell, hogy a megfelelő méretre megnőjön, és horogéretté váljon.
Telepítenek kecsegét is, évente mintegy 10 mázsát, míg pontyból összességében 100 mázsát helyeznek a vízbe.
A horgásznak azonban a horogérett hal, pontosabban a ponty jelenti a telepítést, a többségüket csak az a hal érdekli, amit megfoghat és hazavihet. Ők a húshorgászok, akik mellett egyre többen vallják a „catch and release”, fogd meg és engedd el (a halat kifogás után visszaengedjük) elvet.
Az alelnök szerint sok horgásznak kell még szemléletet változtatnia, mert elmúltak azok a ’70-es, ’80-as évek, amikor a folyókban még halbőség volt, és a horgászt kevésbé vagy nem ellenőrizték olyan szigorúan, mint napjainkban, és hazavitt minden kifogott halat.
A szövetség azonban nem tudja pontosan, hogy a 14 ezer horgász éves szinten mennyi halat fog ki, mert az egyesületek fogási naplóit nem látják, csak a MOHOSZ tudja a pontos mennyiséget kigyűjteni. Ezzel együtt elmondható, hogy ezen a dunai szakaszon nincs halhiány, amit a hivatásos halőrök is visszaigazolnak. De ahhoz, hogy valaki halat fogjon, alaposan meg kell ismernie a Duna ezen szakaszát.
Hajózni márpedig muszáj?
A Duna vízállásáról szólva az alelnök elmondta, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen mélyült a meder, ami a halak életterét szűkítette. Az aszály valójában nem érintette olyan negatívan a vízi országutunkat, mint a mezőgazdaságot, de az Európai Unió által finanszírozott projekt már aggasztó a halakra, a horgászat jövőjére nézve.
Ez a projekt a Dunai Hajózási Útvonal Fejlesztés nevet kapta, amely tervben a halgazdálkodást ötöd-hatod rangon kezelik. Az első helyen a kereskedelmi hajózás fejlesztése, bővítése szerepel, amit úgy hajtanak végre, hogy kimélyítik a hajózási útvonalat.
Ennek következtében a meder alja még mélyebbre kerül, szinte csatornázzák a folyót, kevés víz jut a mellékágakba, mert nem rehabilitálják, és a halak élettere is igen komolyan beszűkül, sok helyen megszűnik.
A projekt szerint a hajózási forgalmat 70 százalékkal kívánják növelni, ami által a fő ág élhetetlenné válik, és kis csónakokkal közlekedni, horgászni nemigen lehetséges. De más társadalmi csoportok (sportolók, túrázók) is kiszorulnak a Duna fő medréből.
Az alelnök azt is hozzátette, hogy nemcsak a telepítésekből kellene a dunai halállományt pótolni, hanem a természetes szaporulattal is. Az a céljuk, hogy a halgazdálkodásuk alapja a természetes ívóhelyek megőrzése legyen, és az itt élő halak szaporulatát segítsék elő.
Ez pedig a megnövekedő hajóforgalom miatt nem lesz lehetséges, így a halgazdálkodás nagyon nehézzé válik. Az idén még nem kezdődött el a terv megvalósítása.
A jó horgász
Steiner Norbertet, a HVDSZ halőri szolgálatának halászati csoportvezetőjét arról kérdeztem, akadnak-e szabálytalanságok. Az a tapasztalatuk, hogy évről évre csökken a szabálytalanul horgászók száma, és ha lassan is, de változik a horgászok környezetvédelmi szemlélete.
Főként a fiatalok mutatnak jó példát azzal, hogy sporthorgászok, és nem viszik haza a halat, hanem visszaengedik a kifogott zsákmányt. A szemetet is egyre kevesebben dobják el a parton.
Nagy segítséget kap a szövetség és a halőri gárda a MOHOSZ-tól úgy, hogy pályázatot ír ki eszközök, gépjármű, halőri felszerelések, ruházat beszerzésre, amely pályázat keretében 50-70, esetenként 100 százalékos a támogatottsági szint.
Az aszály nem okozott észrevehető változást a folyó ezen szakaszában, és a halak is jól érzik magukat. Nem kevés a hal, utasította vissza a „vádat” a csoportvezető azzal, hogy szinte állandóan kint vannak a vízen, és ellenőrzik a horgászokat, eközben gyakran látják, hol rabol a harcsa, a süllő, és hol csoportosulnak a pontyok.
Az a horgász, aki rendszeresen kijár egy helyre és beetet, mindig visz haza halat a szákban. A horgászok mellett a védett állatok, madarak is pusztítják a halállományt, ami azért probléma, mert a kárókatona – csak a nagy kormorán állomány ritkítható – a védett halfajokat fogyasztja előszeretettel. A halőri munka egyébként kiterjed arra is, hogy a parton és a vízen is megóvják a környezet tisztaságát.
Hajtun György
