Érden átlagosan napi egy csőtörés van. Hogy ez sok vagy kevés egy ekkora városban? Ha azt nézzük, hogy mekkora a vízhálózat, és hány embert szolgál ki, akár legyinthetünk is rá – mi az az egy cső?! -, de inkább ne tegyük. Egy-egy ilyen hiba elhárítása egyrészt tetemes összegbe kerül (gondoljunk arra, hogy akár aszfaltot is kell bontani, így a helyreállítás sem olcsó), másrészt sok lakó szenved attól, hogy órákig nincs az otthonukban víz – és ez fokozottan igaz a nyári időszakra.
Az augusztus végi hőségben a városközpontban volt csőtörés, aminek az egyik helyi közösségi portálon is híre ment, és voltak olyan hozzászólók, akik a lajtoskocsit hiányolták, feltéve a kérdést: miért nem szállít az ÉTV ivóvizet az érintett utcák lakóinak.
Megkerestük az ÉTV ügyvezető igazgatóját, Lanku Ildikót, aki elmondta: ha szakembereik úgy látják, hogy a helyreállítást hat órán belül el tudják végezni, a vonatkozó jogszabály szerint nem kell ivóvizet biztosítaniuk. „A kollégák a helyszínen, a problémát látva meg tudják ítélni, mennyi időbe telik majd a javítás. Persze, volt olyan eset is – az Alsóvölgyi úton történt -, hogy hat órán belül elkészültek, ám amikor visszaengedték a vezetékbe az ivóvizet, kiderült, hogy pár méterrel feljebb is eltört egy csőszakasz. Így a javítás túlnyúlt a hatórás időszakon, és lajtoskocsival vittünk ki ivóvizet az érintett területre” – mondta Lanku Ildikó, akitől megtudtuk azt is: ha látják, hogy több mint hat órát vesz igénybe a helyreállítás, automatikusan kiviszik az ivóvizet, a lakóknak nem kell igényelniük.
„Ez egyébként nem gyakori, általában három és négy óra között szokott lenni a hibaelhárítás időtartama” – tette hozzá az ügyvezető igazgató.
Nem a városközponti volt az egyetlen nagy nyár végi csőtörés: a Diósdi úton is voltak problémák, ráadásul ott még a szennyvízcsatorna is eldugult, így az ÉTCS embereinek is ki kellett szállniuk. Hogy miért van naponta egy csőtörés Érden, arra egyébként nem nehéz válaszolni: mert nincs elegendő forrás az elavult csövek cseréjére.
Korábban már megírtuk: az utóbbi esztendőkben évente átlagosan 30-40 millió forintot tudtak erre fordítani Érden, ami (a 100 milliméter átmérőjű csöveket nézve) kevesebb, mint egy kilométer gerincvezeték cseréjére elegendő, így a felújítási források a legrosszabb csőszakaszok cseréjére mennek el. Nagyobb lélegzetű felújítás utoljára 2013-ban volt Érden, amikor a város az ÉTV szakmai segítségét igénybe véve nyert el 1,5 milliárd forintot a Svájci Alap pályázatán az ivóvízrendszer korszerűsítésére.
Ebből az összegből 600 milliméteres, illetve 100-200 milliméteres fő-, illetve gerincvezetéket rekonstruáltak, megújították az üzemirányítási rendszert, és lecseréltek bizonyos berendezéseket. Az érintett szakaszokon nullára csökkent a csőtörések, üzemzavarok száma, ám 2013 óta nem volt lehetőség az elavult csőszakaszok nagyobb mértékű cseréjére.
