Igazán előkelő vendég bűvölte el a hétvégén az Érd FM hallgatóit, amikor stúdiónk kitelepült az Interspar áruház elé. Lily, a másfél éves, szelíd vörös mókus olyan örömmel ugrált hallgatóink vállán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

– Pénteken az Érd FM műsorában az Állatkertek Éjszakája rendezvényt népszerűsítettem, és magammal vittem Lilyt is. Ő pedig mindenkinek mosolyt csalt az arcára – mesélte az ÉrdMost-nak Nagy Ingrid, a Budakeszi Vadaspark szóvivője. – A kis bundás végigszaladt az emberek karján, felmászott a vállukra, ráült a fejükre. A látvány mindenkit megnevettetett. Aztán a pöttöm jószág felmászott a keverőpultra, majd mindenáron be akart menni az áruházba. Amikor pedig kimelegedett, pohárból itta a vizet.

Az elárvult kisállat még vak volt, amikor bekerült a vadasparkba, és Ingrid magára vállalta a gondozását. Hónapokon keresztül mindenhová vitte magával a csöppséget, három óránként cumisüvegből etette, szinte anyja helyett anyja lett.

– Ahogy Lily cseperedett, gyakran hancúrozott a lakásban. Rendszeresen kiásta a virágföldet, hogy jót hemperegjen benne. Aztán felnőtt, és elválasztottam őt magamtól. Bevittem őt a vadaspark kifutójába a többi mókus közé, ahol depressziós lett.  Egyre csak kókadozott, lefogyott, végül az állatorvos megvizsgálta. Megbeszéltük, Lilyt újra hazaviszem magamhoz, hogy megerősödjön. És láss csodát: a kis mókus már aznap este  az ágyamon ugrált, rohangált a szobában körbe-körbe, mint akinek semmi baja. Boldogan bandázott az ölemben, imádta, hogy a puha törölközőn a pocakját vakargattam, a buksiját simogattam. Végül a hátán fekve, kitekert pózban elaludt.

Most, hogy közeledik az ősz, Lily a séták alkalmával két pofára gyűjti a csipkebogyót, ösztönösen bespejzol télire. Gondozója a leglehetetlenebb helyeken – a zokniban, a kapucniban, a pólóban vagy éppen a táskájában – bukkan a zsákmányára. Télire a kis mókus az irodában fészket rak: előbb a papírt csórta el az asztalról és vitte a szekrény tetejére, majd a légycsapót cipelte fel. A műanyag lapáttal azonban nem boldogult, az túl nagynak bizonyult.

– Szerelmes vagyok Lilybe, mondhatni ő az én gyerekem. Amikor dolgozni megyek  a vadasparkba, ráteszem a hámját, és elviszem a parkoló feletti, közeli bányához, ahol számtalan kedvenc helye van – meséli a lány. – Olyankor a kis mókus a pórázt megfeszítve rohan fel a kaptatón. Néha megáll, hogy csipkebogyót gyűjtsön, majd fáradtan kinyúlik egy faágon, aztán újra nekiiramodik. Én pedig kifulladva loholok utána.

Miután Ingrid természetvédelmi mérnökként diplomázott a gödöllői egyetemen, a Budakeszi Vadaspark megkereste, hogy zoopedagógusként dolgozzon náluk. A lány igent mondott, amit  soha egy percre sem bánt meg. Bár ma már ő felel a vadaspark marketing és sajtóügyeiért, akkor sem esett kétségbe, amikor a Covid idején neki kellett eltolni a trágyával megrakott talicskát.

– Panelben nőttem fel. Ha kinéztem a hetedik emeleti lakásunk ablakán, a hömpölygő Maros szürke vizét láttam. Bezzeg a szobámban sokkal színesebb volt a világ: az aranyhalam mellett két kiscsirke társaságában egy hullámos papagájt neveltem. Melléjük érkezett a szilveszteri tombolán nyert kismalac, ami végül vidékre, a dédihez került. Hogy milyen állatra vágyom? Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy lesz egy pingvinem, de erre nincs esély – meséli nevetve a lány. – Most egy gabonasiklóval és egy kutyával osztom meg az otthonomat. Ha lesznek gyerekeim, őket is az állatok szeretetére nevelem majd.

Ingrid elárulta, Lily kedvence a szotyi, a dió, a mogyoró, de szereti az avokádót is. Figyelmeztetett arra is, hogy a vörös mókus védett állat, amit engedély nélkül nem szabad otthon nevelni, se tartani.

Aki kíváncsi Lilyre, az a Budakeszi Vadasparkba látogatva reggel kilenc és délután 5 óra között jó eséllyel találkozhat vele.

Videók: