- A fiúk hatalmas lendülettel jöttek le az Érd felsői megálló lépcsőjén. Kezükben egy-egy doboz sör. Kicsattanó jókedvvel, kettesével szedték a fokokat, aztán amikor leértek, tanácskozni kezdtek. Nem hallottam őket, csak távolról láttam a jelenetet. Aztán megindultak, futva, egymás után. A Borgödör előtt az elöl futó hirtelen felugrott, és bal lábával telibe találta az újságos dobozt. A doboz nagyot nyekkent, de nem dőlt el. Az acéltalp kitartott. A kegyelemdöfést (rúgást) a hátul futó srác vitte be. A kék doboz félig eldőlt, a lecsavarozott acéllábak felágaskodtak. A szerkezet egy kicsit remegett még, aztán úgy maradt. A két fiú jókedvűen továbbszaladt, a sör ki-kilötykölődött a koszos díszkőre.
- Két, valaha talán szebb napokat látott férfi és egy nő ücsörgött az Európa sétányon. Még csak délelőtt volt, de úgy tűnt, mindannyian megitták már azt a mennyiséget, amivel talán elviselhetőbb lesz a nap is. A két férfi hangosan vitatkozott valamin. Messze álltam, nem értettem, de valami tulajdoni vita lehetett, mert az jól kivehető volt, hogy „sose nyúljál máskor ahhoz, ami nem a tiéd, érted?!” A nő kissé imbolyogva próbálta nyugtatni őket, hol az egyik vállát fogta meg, hol a másikét. Egészen addig, amíg az egyik férfi hátraütött. A nő megtántorodott, nekiesett az út szélén felállított újságos ládának. A férfi rákiabált: „mit csinálsz, te szerencsétlen?” A nő megpróbált felállni, a férfi odament, és egy hatalmasat rúgott… az újságos láda acéllábába. A szerkezet egy kicsit remegett még, aztán úgy maradt. A férfi meglepődve nézett a nőre.
Kedves érdiek! Nemrég tizenegy kék acéldobozt állítottunk fel a városban, hogy Önök könnyebben jussanak hozzá az Érdi Újsághoz. Három hónap alatt négy ládát tettek tönkre, valószínűleg szintén érdiek. Kérjük, figyeljenek a kínálókra, ha rongálást látnak, emeljék fel a szavukat, mert ezeket a dobozokat éppúgy az Önök pénzéből is készítjük, mint magát a lapot. Köszönjük.
Az Érdi Újság szerkesztősége
