Dr. Kovács Mátyás okleveles erdőmérnök, természet- és tájvédelmi szakmérnök egyben önművelő festőművész és fafaragó. Rákospalotán született 1944-ben, és már általános iskolás korában rajzolt és festett. Gimnazista korában sem hagyta abba az alkotást, és a fafaragással is megismerkedett.

A természeti tájak és az erdő iránti vonzódása a gimnázium elvégzése után sem a Képzőművészeti Főiskola felé, hanem a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem felé irányította. Egyetemi évei alatt már kevesebbet festett, inkább a fafaragás vált számára kedvessé.

A festészettel való újabb nagy – és remélhetően végleges – elköteleződése 2005-ben kezdődött, az  igali képzőművészeti táborban. Itt kezdetben pasztellel és akvarellel is kísérletezett, de 2006 óta kizárólag olajképeket fest.

Az igali,  a tököli, később a somogyvári, a nagybajomi, a mezőcsokonyai, majd az érdi, sátoraljaújhelyi és bánki festőtáboroknak is elmaradhatatlan résztvevője.

2014 óta igen nagy hatással van művészi fejlődésére az az évenkénti két hét, amit a Véső Ágoston Munkácsi-díjas festőművész által vezetett Nagybányai Tájképfestő Telepen tölt.

Kovács Mátyás képeiből – a képzettségéből is adódóan – a természeti tájak iránti szeretet és tisztelet árad. Harminchat évi hivatásos természetvédelmi tevékenységéből következően többségében a nemzeti parkok és védett területek gazdag és értékes tájai ihletik alkotásra.

Sajátos színvilágot és technikát alkalmaz. Sok kortársához hasonlóan ő sem mindig ecsettel, hanem inkább festőkéssel dolgozik. Képein a különleges természeti tájak bája, sokrétűsége, harmóniája és ellentmondásai, a színek sokasága, néha keménysége jelenik meg, egyre finomodó technikai ábrázolásban.

Olajfestményei művésztársaival együtt számtalan helyen szerepeltek csoportos kiállításokon. Önálló kiállításait Dobogókőn, Aggteleken, Pusztaszeren, a budapesti Zöld Galériában és a Pázmány  Péter Katolikus Egyetemen tekinthettük meg. Ezt követően nagyszabású önálló kiállítása volt Gödöllőn az Erzsébet királyné Galériában és Németországban. Az utóbbi években Újpesten, Érden, Budakeszin, Sopronban, Rákospalotán, egy budai bemutatóteremben, a budai VárMező Galériában, a palotai Zsókavár Galériában és a pesti D18 Galériában voltak jelentősebb önálló kiállításai.

Legutóbb 2019 decemberében a Soproni Egyetem Ligneumában volt nagy sikerű tárlata, ahol az akadémia Sopronba költözésének 100 éves évfordulója ünnepségére állította ki Selmecbányáról készült 25 olajfestményét.

A Képzőművészek Érdi Közösségének (KÉK) 2017 óta tagja.