Rejtett hajléktalanság. Létező fogalom, bár sokan nem ismerik. Akik így élnek, azoknak ugyan van fedél a fejük felett, de életkörülményeik gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a hajléktalanoknak. Egy fűtetlen, minden komfortot nélkülöző, betört ablakú épület nem jobb, mint egy buszmegálló, és ugyanúgy meg lehet fagyni benne.

Érden kevesen élnek az utcán, annál többen lakhatásra alkalmatlan épületekben. Általában idős, egyedülálló emberek, akik, ha nem lennének a szociális dolgozók és a jószívű szomszédok, egy-egy kisebb-nagyobb rendszerességgel jelentkező ismerős vagy rokon, illetve a polgárőrök, akik szintén segítenek (többek közt tüzelővel), talán már nem élnének. A minap történt egy megrázó eset. Az Alsó utcában él egy középkorú ember nagyon rossz körülmények között: ajtó, ablak nincs a házon, fűtés sincs, az udvar rendkívül szemetes, elhanyagolt. A férfit a szomszédok segítik, rendszeresen ellátják ennivalóval is. Egyik nap a férfi nem tudott lábra állni, nem vette át az ételt, ezért a szomszédok értesítették a polgárőrséget, illetve a rendőrséget. Jelzés érkezett a Szociális Gondozó Központ utcai szolgálatához is, munkatársuk szintén a helyszínre sietett. Ő hívta ki a mentőket, mivel a férfi már nagyon rossz állapotban volt, a kihűlés határán.

A helyzet azért is volt nehéz, mert a férfi senkit nem akart beengedni, azt mondta, jól van, nem kér segítséget. Van azonban az a pont, amikor a személyes meggyőződés a legfontosabb: ha úgy látjuk, valaki nem tudja kellőképp felmérni a saját állapota súlyosságát, merjünk lépni. Mint Macsotay Tibor, a polgárőrség vezetője az Érd FM 101.3 adásában fogalmazott, ilyenkor nem szabad mérlegelni, az emberélet a fontos. „Nem az a kérdés, hogy az illetőnek milyen az életvitele, mindenkit megillet az élethez való jog, és aki rászorul, azon azonnal segíteni kell” – hangsúlyozta. A hatékony és gyors intézkedéssel sikerült megmenteni az ötvenöt éves férfi életét (akit lapzártánk idején még a kórházban ápoltak). Ehhez nemcsak az kellett, hogy a szakszerű segítség időben érkezzen, hanem az is, hogy valaki egyáltalán felfigyeljen arra, hogy baj van, és jelezzen, ahogy ezt a szomszédok is tették.

Stehlik Krisztián, a hajléktalanellátás vezetője is ezt hangsúlyozta lapunknak. „Aki a szomszédságában, ismeretségi körében tudomással bír olyan emberről, aki nehéz szociális helyzetben él, figyeljen oda rá. Árulkodó lehet, hogy nem füstöl a kémény, hogy nem látni mozgást a ház körül. Ha a megszokottól eltérő dolgot tapasztalunk, csengessünk be, érdeklődjünk, és ha gond van, hívjuk a hajléktalanszállót, az utcai szociális munkást vagy a családsegítőket. Az is megoldás, hogy amikor az iskolába visszük a gyermekünket, szólunk az intézményben dolgozó szociálpedagógusnak, ő is azonnal jelez az illetékesnek” – mondta Stehlik Krisztián, hozzátéve: azért is fontos, hogy eljusson hozzájuk az információ, mert a rejtett hajléktalanságban élő ember a jövőben rendszeres segítséget kaphat a hajléktalanellátástól.

Az utcai szociális munkások ugyanis azokat is rendszeresen látogatják, akiknek van ugyan fedél a fejük felett, de nagyon rossz körülmények közt élnek. Nemcsak ennivalóval, hanem az esetlegesen járó támogatások intézésben és egyéb ügyekben is segítenek, és olyan, személyre szabott figyelmet nyújtanak, ami egy, a társadalom peremén élő ember számára ugyanolyan megfizethetetlen, mint egy tál étel.

Ezeket a telefonszámokat hívhatjuk, ha úgy látjuk, hogy valaki rászorul:

Hajléktalanszálló (H–V 0:00-24:00) +3620/336-8773

Utcai Szociális Munka (H–P 14:00–22:00) +3620/576-9021

Család- és Gyermekjóléti Szolgálat (H–Cs 8:00–16:00, P 8:00–14:00) +3620/421-7878