1929-et írtunk, amikor a tizenkilenc esztendős Brunner Erzsébet (Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrász tanítványa) és festő édesanyja, Sass Brunner Erzsébet az első világháborút követő illúzióvesztettségből, művészi válságból menekülve nekivágott a világnak. Útjuk első állomása Róma volt. Az anya, aki érdeklődött India iránt, levelet írt Rabindranath Tagore költőnek (aki pár évvel korábban hosszabb időt töltött Magyarországon), amire a költő egy meghívással válaszolt, így került a két Erzsébet Indiába.

A szobrásznövendékből itt vált festő: elsősorban az emberek érdekelték, Tagoréról több portrét is festett. Erzsébet és édesanyja bejárta Indiát, alkotásaiknak köszönhetően népszerűség és tisztelet övezte őket. Lefestették, lerajzolták Mahátma, Szadzsaj és Radzsív Gandhit, Erzsébetet pedig jó barátság fűzte Indira Gandhihoz. A világ számos táján ismertté váltak, ám Magyarországon csaknem elfeledték őket – igaz, a rendszerváltás környékén fellibbent a (vas)függöny: Erzsébet több képet is ajándékozott a nagykanizsai múzeumnak, kiállítása is nyílt, és különféle díjakban, elismerésekben részesült. Nevét mégis kevesen ismerik idehaza, könyv pedig most először jelent meg az életéről: dr. Lázár Imre India-kutató Szerelmem, India című kötetét január 25-én, a magyar kultúra napjához kapcsolódva mutatják be a Magyar Földrajzi Múzeumban.

„Mivel 1956-ban Erzsébet kiállt a forradalom mellett, évtizedekig mellőzték őt. A jég 1971-ben tört meg, amikor Indira Gandhi hivatalos látogatást tett Magyarországon mint India miniszterelnöke, és ajándékképp Brunner-képet hozott a Nemzeti Galériának. Utána már szabad volt beszélni róla. Erzsébet soha nem tagadta meg a magyarságát, végakarata az volt, hogy műveinek a fele Magyarországra kerüljön. Múzeumunk is őriz tőle két képet, a Germanus-hagyatékkal került hozzánk” – mondta lapunknak Kubassek János múzeumigazgató, aki maga is ismerte Brunner Erzsébetet.

„Először 1987-ben, majd 1996-ban egy hosszabb indiai látogatásom során, több alkalommal is találkoztam vele. Nem mindennapi benyomást tett rám ez az asszony, aki megtanult nemcsak angolul, de hindi nyelven is. Egy patinás negyedben élt, egyszerű, de szép lakásban. Sok állata volt: macskái és egy majma. Teáztunk, és közben az életéről mesélt, többek közt arról, hogy tudta megfesteni Mahatma Gandhi portréját. Gandhi nem hitte, hogy őt érdemes lenne megfesteni, megkérdezte, mit akar ábrázolni rajta, ami több, mint amit egy fénykép adhat? Brunner Erzsébet azt válaszolta: én a lelkét is szeretném megörökíteni. Gandhi fogadta őt, Erzsébet pedig csodálatos képet festett róla” – elevenítette fel emlékeit Kubassek János.

A festőnő találkozott Jacqueline Kennedyvel is, aki Erzsébet egyik festményét magával vitte a Fehér Házba. A találkozás pillanatát fotó is megörökíti, ami a kötetben is megtalálható. „Érdemes belelapozni a könyvbe, amely csodálatos illusztrációkat tartalmaz egy olyan nő életútjáról, aki évtizedeken át a művészet és a kultúra szolgálatában élt, és egy világhatalom legfőbb vezetőinek bizalmát, barátságát elnyerve dolgozott. Nem mindennapi életrajzi biográfia ez a könyv, és a bemutató is hasonlóképp érdekes lesz, hiszen itt lesz körünkben a szerző, Lázár Imre, akitől megtudhatjuk, milyen módszerekkel kutatott, dolgozott, és azt is, hogyan jutott el odáig, hogy ez a több mint hatszáz oldalas kötet megjelenhessen. Művészettörténeti és történelmi szempontból is érdekes ez a könyv, hiszen a gyarmati India korát is felvillantja.”

A könyvbemutatón való részvétel regisztrációhoz kötött, a részleteket, illetve az este programját a Magyar Földrajzi Múzeum holnapján találják olvasóink.