A szerző ígérete szerint tanúi lehetünk a franciák „szent szörnyetegeinek” nevezett világsztárok szerelmi életének, örökké tartó barátságaiknak és az elmaradhatatlan szakmai összecsapásoknak is.

Az apai felmenői révén olasz származású Jean-Paul Belmondóról kevesen tudják, hogy egykor bohóc szeretett volna lenni és bár éles eszű gyerek volt, utált tanulni. A sportok közül különösen a foci és az ökölvívás érdekelte, utóbbit élesben gyakorolta is és az orrát többször is betörték az iskolai bunyók során.

Mivel reménytelennek látszott, hogy Jean-Paul eljut az érettségiig, abbahagyta az iskolát, és rövid csomagolóüzemi segédmunkáskodás után sikerült bekerülnie Raymond Girard színitanfolyamára. 17 évesen a Comédie-Française egyik előadásán látta A púpost, ami akkora hatással volt rá, hogy elhatározta, színész lesz. Első találkozása egy kórházban volt a közönséggel: beteg gyerekek előtt a királyfit alakította a Csipkerózsikában.

Belmondo élete során több mint száz színdarabban és mozifilmben alakított főszerepet. Úgy emlékszik, minden ilyen esemény tréfásan, ünnepi hangulatban zajlott.

A Belmondóhoz hasonló rosszcsont Delont még mostohaapja bírta rá, hogy álljon katonának, hátha a szolgálat kemény, céltudatos férfit farag belőle. A fiút úgy tűnik, megfogta a katonáskodás gondolta, hiszen 1952-ben a haditengerészetben találta magát. A dögcéduláját a bal csuklóján hordó besorozott újonc először matrózként kezdett el dolgozni, majd az indokínai háborúba vezényelték.

Hallgassa meg a Bundáskenyér beszélgetését, Király Levente rendezővel!