Nincs kisgyermekes anya, akinek ne lenne igénye, szüksége egy kicsivel több önmagára fordítható időre. Aztán ahogy nőnek a gyerekek, jut több energia hobbira, barátokra, fodrászra, kozmetikusra. Előfordul azonban, hogy egy gyermek nagyobb korában is folyamatos felügyeletet igényel, olyan súlyos szellemi és/vagy fizikai sérüléssel él. Mivel az ilyen gyerekek napközbeni ellátása, fejlesztése legfeljebb napi pár órára oldható meg (és sokaknak még ilyen lehetőség sem jut), a kacifántos gyermeket nevelő édesanyák jórésze nem mehet el dolgozni, napjaik otthon, a gyermekük állandó szolgálatában telnek. Ilyenkor nemhogy a külső nőiességet, a belső harmóniát is nagyon nehéz megőrizni.
Utóbbiban nagyon sokat segítenek az Életfa Csoport Egyesület SNI-s gyermekeket nevelő anyukáknak és családoknak szóló programjai, fejlesztő foglalkozásai, amelyek kimozdítják a gyerekeket és szüleiket otthonról. Ami pedig a nőiességet illeti, gondoltak arra is: az elmúlt hónapokban két szépülős napot is terveztek az anyukáknak, a legutóbbit egy októberi szombaton, együttműködésben a Pöttöm Panni Mosolyáért Alapítvánnyal. „Szeretnénk nők is lenni, nem csak anyukák” – mondta a halásztelki civil szervezet alapítója, Földes-Nagy Márta, aki maga is kacifántos gyermeket nevel. Két fodrásszal, egy sminkessel és egy fotóssal érkezett a szépülős napra. Mindenki ingyen, szeretetből vállalta, hogy megszépíti a kacifántos anyukákat.
„Az első alkalom után segítőink azt mondták: bár fárasztó volt, nekik is élmény volt látni az átváltozást, azt, ahogy az anyukák rácsodálkoztak önmagukra, a szépségükre. És nemcsak ők, hanem a környezetük is észrevette a változást: a résztvevők utólag beszámoltak arról, milyen pozitív visszajelzéseket kaptak. Egy-egy ilyen alkalom hatására visszatér az önbizalmuk, magabiztosabbak lesznek, ami hosszú távon is hatással lehet a mindennapjaikra” – ezt már Kétszery Anikó, a Pöttöm Panni Mosolyáért Alapítvány kuratóriumi elnöke fűzte hozzá, aki szintén ellátogatott az életfás rendezvényre, ahol húsz hölgynek készült frizura és smink, majd fotó.
„Hatalmas mennyiségű szeretetet, hálát kapunk. Akik rendszeresen járnak fodrászhoz, természetesnek veszik, hogy szép frizurával távoznak, de ezek közt az anyukák közt van, aki utoljára az esküvőjén nézett ki így. A szemük csillogása mindent megér!” – mondta az egyik fodrász, Lőrincz Gabriella, aki társával alkalmi frizurát varázsolt a hölgyeknek.
Egyiküket, Brigittát, régebb óta ismerem. Mindig mosolygó, sportos öltözékű, negyvenes nő, egy tizenhárom éves, ahogy ő fogalmaz, „súlyosan kacifántos, halmozottan szeretett” kislányt nevel. A smink, a frizura nem csak a hétköznapjainak, de az ünnepnapjainak sem része. „Megérkeztem a szokásos hajviseletemmel, a huszonéves, sportos koromból folyamatosan hordott lófarkas hajjal. Először ezt varázsolták át, és lett végre egyszer frizurám: oldalirányban befonták. Nagyon tetszett a többieknek is, sok dicséretet kaptam. Utána jött a smink, ami valóban kihívás volt, mert huszonéves korom óta nem festem magam, és így, hogy egy profi sminkes készítette, olyan volt, mintha Hollywoodban lennék. Végül következett a fotózás. Ezt soha sem szerettem, ugyanakkor, mivel soha nem vagyok egyedül egyetlen felvételen sem, már úgy vágytam arra, hogy legyen egy olyan képem, amin csak én vagyok. Kíváncsi voltam, hogy egy fotós mit tud belőlem kihozni. Nagyon pozitív meglepetés volt. Hálásan köszönöm az élményt.”
Egy másik anyuka, aki két kacifántos gyereket nevel, és maga is mozgássérült, nevetve csak annyit mondott a szépítős nap végén: „Fantasztikus volt. Nem is tudom, mikor készült rólam ezelőtt sminkes, frizurás fotó. Az lenne az igazi, ha most nem haza kellene menni, hanem emberek közé, megmutatni a szépségünket!”
