Harminc évig dolgozott közgazdasági, pénzügyi vonalon, mígnem 2000-ben egy hirtelen jött szívprobléma megváltoztatta az életét: leszázalékolását követően a művészetek felé fordult, ami diákkorában is annyira vonzotta. „Egy helyi kiállítás rádöbbentett, megtaláltam a helyem” –  fogalmazott Kávránné Szedmák Ilona, aki először a kerámia felé fordult. A Poly-Art alkotóközösség tagjaként kiváló mesterektől, Vaád Éva keramikustól és Szekér Gizi fazekastól tanult, a festészet később kapott szerepet az életében: 2014-ben Bálint Imre létrehozta a Képzőművészek Érdi Közösségét, amihez örömmel csatlakozott, annál is inkább, mert addigra már elvégzett egy jobb agyféltekés tanfolyamot, ami bátorítást adott a rajzoláshoz, festéshez. 2014 szeptemberétől egy Modern Art kurzuson képzi magát, 2016-tól tagja az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak, több közös kiállításon láthatta alkotásait a közönség, nem csak Érden. Első, önálló tárlata azonban csak most nyílt, az Időseket Ellátó Központban.

 „Évek óta készülök erre. Úgy éreztem, nem tudok olyat mutatni, ami érdemes arra, hogy kiállítsák. Nagyon sokat kellett tanulnom, technikákat megismernem, önbizalmat szereznem. Tanáraimtól biztatásra volt szükségem, hogy egyre jobban tudjak festeni, rajzolni. Ezt azért hangsúlyozom így, mert nem csak arról van szó, hogy az embernek nincs önbizalma – a tudásra is szükség van. Amíg ez utóbbi hiányzik, addig lehet festegetni, de kép, az nem kerekedik ki belőle” – monda a megnyitót követően Ilona, aki úgy érzi: minden alkotás a lélekből indul; „bármit alkotunk, az léleksimogatás” – fogalmazott.

A szeptember 2-ai megnyitóra Ilona több művésztársa, barátja is eljött (többek közt a Poly-Arttól), és jelen voltak az idősotthon lakói mellett azok is, akik érdeklődnek a helyi alkotók művei iránt. Hiszen, ahogy megnyitó beszédében Szűcs Gábor alpolgármester megfogalmazta, a havi kiállításokkal immár hagyományt teremtettek, és ami elsőre még csak jó ötletnek, ígéretes kezdeményezésnek tűnt, az mostanra (a negyedik kiállításra) beérett.

„Meggyőződésem, hogy egy várost nem az utcái vagy az épületei határozzák meg elsősorban, hanem az, hogy milyen a hangulata, a lélegzete, a lelke. Ez utóbbit pedig a benne élő, alkotó, gondolkodó, segíteni és tenni vágyó emberek teremtik meg. Az, hogy milyen érzés Érden élni, és mi lesz velünk a jövőben, ezen a kiállításon és az ehhez hasonló, Érd lelkét gyarapító rendezvényeken dől el” – fogalmazott.

Aki a megnyitón nem tudott részt venni, de kíváncsi Ilona képeire, a Szociális Gondozó Központ Időseket Ellátó Központjában szeptember 30-ig tekintheti meg a kiállítást, szerdánként 18-20 óra között (védettségi igazolvány birtokában, arcmaszk viselése mellett).