1945. január 6-8. között egyes források szerint háromezer, más visszaemlékezések alapján akár hatezer 16-65 év közötti férfit és fiút hurcoltak el Érdről és környékéről a volt Szovjetunió hadifogoly- és munkatáboraiba a bevonuló Vörös Hadsereg katonái. Az elhurcoltak úgy tudták, hogy rövid ideig tartó, „kis munkára” viszik őket, és hamarosan hazatérhetnek, ám ez végül csak keveseknek adatott meg, a GULAG-ot vagy GUPVI-táborokat csak egy töredékük élte túl.

„Képzeljük el, hogy ez az akkori, 15 ezer lelket számláló település történetében mekkora tragédia lehetett. Érd lakosságának harmadát, szinte minden családot érintett” – emelte ki beszédében Csőzik László.

„Ez a magányos alak (Domonkos Béla szobra- a szerk.) figyelmeztet minket arra, hogy ezt a tragédiát soha nem szabad elfelejtenünk. A félelmükből, megpróbáltatásaikból erőt kell merítenünk, bátraknak kell lennünk. Emlékeztetnünk kell mind a jelenkort, mind a jövendő nemzedékek tagjait arra, hogy ez az iszonyatos tragédia, ez az öncélú, barbár, pusztító döntéssorozat és annak végrehajtása micsoda felmérhetetlen, évtizedekre szóló károkat okozott ennek a csodálatos településnek az életében” – zárta szavait a polgármester. 

Este a Jézus Szíve templomban keresztet állítottak a gyülekezet tagjai. Dignisz Antalné szervező az Érd TV-nek elmondta, hogy ő még gyerek volt akkoriban, de későbbi férje édesapja Temesváron lelte halálát miután elhurcolták. Rájuk emlékeznek egészen a rendszerváltás óta minden évben – évről-évre egyre kevesebben – a keresztállítással. Erre szögesdróttal felrögzítették azoknak az állomásoknak a neveit is, ahol megálltak az elhurcoltakkal. A kereszt vasárnap délutánig áll majd az oltár mellett. Vasárnap ugyanitt gyászmisét tartanak az áldozatokra emlékezve.