Mi, felnőttek is nehezen éljük meg, hogy fenekestül felfordult a megszokott világunk, hogy nem találkozhatunk a barátainkkal, nem ülhetünk be egy étterembe, moziba. Milyen érzés lehet ez egy tizen-huszonéves fiatalnak, aki nemhogy fesztiválra nem megy az idén nyáron, de valószínűleg házibuliba se, ráadásul át kell élnie, hogy mivel minden családtagja otthon van, az áhított magánéletből nagyon kevés jut neki, a szintén áhított társasági élettől pedig el van tiltva. A kortársakkal való kapcsolattartás teljes egészében átkerült a virtuális térbe, ami ugyan nem pótolhatja a valódi érintkezést, mégis megtöltheti tartalommal az üres órákat, főleg akkor, ha egy megtartó, a valóságban is működő közösség képes online újraszervezni magát. Ilyen a Szociális Gondozó Központ Ifiklubja is, ami több mint egy évtizede működik már Érden.

Itt mindenki barát!

Kezdetben a lakótelepen, két pici földszinti helyiségben tartották a programokat, főleg a csellengő, kulcsos gyerekeknek. Nyáron kirándulásokkal, mozival, uzsonnával várták a fiatalokat, akik gyakran magukkal hozták a kisebb testvéreiket is. Az évek során egyre többen lettek, és már nem csak a lakótelepről jöttek a tizenévesek. Változott a helyszín, átköltöztek egy Emma utcai kertes házba, bővültek a programok is. Egyik délután drámapedagógiai foglalkozás, a másik nap házimozi, a harmadikon kézműveskedés, szigorúan iskolaidő után. Volt, aki azért jött, mert magányos volt, társaságra vágyott, más pont egy nyugodt sarkot keresett, ahol csöndben üldögélhet, és megírhatja a másnapi leckét. Jó kis közösség kovácsolódott össze az elmúlt pár évben, befogadó, toleráns és érzékeny. A jelmondatuk is ez: Itt mindenki barát! „Azt nem mondanám, hogy sosincs veszekedés, ilyen nem is lehet, hiszen eltérő habitusú kamaszokról, huszonévesekről van szó, mégis, maximálisan elfogadják egymást. Március közepéig pezsgett nálunk az élet. Húsz felett volt a létszám naponta, sok srácnak mi voltunk suli után a biztos pont, ahol zárásig maradtak. Több érettségiző fiatal járt hozzánk, voltak, akiknek mi nyomtattuk a tételeket. Mások csak benéztek, ettek egy péksütit, beszélgettek egy kicsit. Javában készültünk már az ünnepre – a lányok nemzetiszínű gyöngyökből fűztek díszeket, ékszereket –, mikor jött a hír, hogy be kell zárnunk” – idézte fel az elmúlt heteket Liptai-Rákosi Aglája szociálpedagógus.

„Persze nem ért váratlanul a helyzet, nálunk is téma volt a vírus elleni védekezés, a kézmosás. Március 16-án már nem nyitottunk ki, 17-én pedig létrehoztam egy privát facebook-csoportot, Ifitér néven, mert úgy gondoltam, ebben a helyzetben nem szabad a kezüket elengedni. Olyan információkat osztottam meg a srácokkal, ami segítségükre lehet, és mindenféle játékot találtam ki. Egyre többen jelentkeztek be. Aki akart, telefonon is kereshetett, mindenkit visszahívtam. A következő lépés a videóhívás volt, a messengeren keresztül, ez tűnt a többség számára leginkább elérhető felületnek. Áprilisban tovább színesítettük a kolléganőimmel az Ifi-teret, merthogy akkor már Nyári Róbertné Anita kolléganőm és Tréfa Gabriella lakótelepi szociális munkás is segített. Ők is bevállaltak egy-egy online csoportot, ahol egyszerre heten tudunk beszélgetni. Készítettünk egy délutáni órarendet – ahogy azt a valóságos ifiben is csináltuk –, és mindennap más-más témában várjuk a fiatalokat. Fontos, hogy az online térben is csak iskolaidő után vagyunk aktívak, nincsenek délelőtti megosztások, posztok, hogy a tanulásban ne zavarjunk senkit. Megpróbáltuk beemelni a korábban már megszokott programokat – hétfőn például filmklubot tartunk, aztán szabad beszélgetés, majd online játék következik. Kedden Anita vezet egy Túlélőzóna elnevezésű csoportot, utána – mert a fiatalok ezt kérték – olyan beszélgetés következik, amikor a boldogság, a pozitív gondolkodás kerül előtérbe. Nem véletlenül Happy moments a neve. Szerdán jöhetnek a nehéz pillanatok is, az Ami a szívedet nyomja csoportban. Van online könyvtárunk, kezdetben felolvasásokat terveztünk, végül az kerekedett ki belőle, hogy egy meglévő zeneszámot írunk át, bemutatva az Ifi jelenlegi helyzetét. Csütörtökön Gabriella tart tematikus csoportokat, a péntek pedig a zene napja: egymással osztunk meg tartalmakat, dumáldát rendezünk, és különféle fejtörőket, nyomozós kvízeket játszunk. Nálunk a harminc év a felső korhatár, tehát vannak olyan huszonéveseink is, akik már dolgoznak, és nem érnek rá délutánonként – számukra minden második szombaton elérhető vagyok videóhívásban” – sorolta programjaikat Aglája, aki többféle internetes felületet létrehozott, hogy minél szélesebb körben el tudják őt érni azok is, akik négyszemközti beszélgetésre vágynak.

„Erre most nagy az igény. Vannak, akik nem szeretik a virtuális kapcsolatot, de legalább jeleznek néha, hogy jól vannak. Sokuk számára nagyon nehéz ez az időszak, nemcsak az életkorukból, hanem családi, szociális helyzetükből adódóan is, mondják is gyakran, alig várják már, hogy kinyissunk. Azzal, hogy átköltöztünk az online térbe, lehetőséget teremtettünk arra, hogy akár tőlünk, akár egymástól segítséget kérjenek. Volt, aki felhívott, hogy nehezen bírja – ilyenkor már az is jólesik, ha meghallgatják az em
bert. Bízunk benne, hogy a virtuális térben egy kis kapaszkodót, biztos pontot tudunk nyújtani számukra.” 

Aki szívesen részt venne az Ifi-tér virtuális programjaiban, az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda ÉRD nyitott facebook-oldalon kérhet bővebb információt Aglájától és kollégáitól. 

Endre (27) Azért szeretem az online ifit, mert kikapcsolódás ebben a rossz helyzetben. Nálunk teljes kijárási tilalom van (családok átmeneti otthona), így öröm, mikor a többi ifissel és a vezetőkkel beszélgethetek. 
Norbert (26) Legalább van egy hely a városban, ahol nem az alkohol az összetartó erő! Legalább van egy hely, ahol ki lehet kicsit kapcsolni, és el tudok menekülni a világ elől, ha csak pár órára is, mert mindig meghallgatnak. Végre közösségi oldalként van használva a facebook! Ráadásul olyan közegben, környezetben láthatjuk a másikat, amiben eddig nem (a saját otthonában), és kicsit belelátunk a másik hétköznapjaiba, és jobban megismerjük egymást. 
Peti (19) Az online ifi jó dolog, és ha nem is teljesen, de próbálja visszaadni az ifi hangulatát. Nagyon jól el szoktunk beszélgetni, és közösen játszani, és próbáljuk ezt az időszakot boldogan és tartalmasan átvészelni.
Cinti (15) Nagyon várom, hogy vége legyen a karanténnak. Az online ifi jó dolog, mivel így láthahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg azokat, akiket szeretek, és nem kell a karantén végéig  a hiányukat éreznem.