„Mi, a Móra iskolában tudjuk és elfogadjuk, hogy mi mind mások vagyunk. Mi MÁS-ként tiszteljük egymást. Mind együtt nevetünk és nem egymáson. Mi tudjuk, hogy mindenki másban jó, és mindenki jó valamiben…”– áll az iskola falán az intézmény sajátos pedagógiai programjának is tekinthető vallomás. Nagy probléma azonban, hogy bár az innen kikerülő diákok egy része – a tanulásban akadályozott gyerekek – számára vannak ugyan középiskolák, de azok nem helyben találhatók. Viszont a középsúlyos, azaz értelmileg akadályozott és az autista gyerekek középiskolai továbbhaladása gyakorlatilag reménytelen. Nem kellene, hogy így legyen, hiszen a Móra, mint egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény az óvodától az általános iskolán át egészen a középiskoláig elláthatná a külön nevelhető, sajátos nevelési igényű gyerekek nevelését-oktatását. De ehhez olyan infrastrukturális beruházásra lenne szükség, amiről jelenleg csak álmodhatunk. Nemcsak a járványügyi veszélyhelyzet és a következményeként fellépő gazdasági visszaesés miatt. A Móra diákjainak és pedagógusainak évtizedek óta megoldatlan problémát jelent, hogy a nevelés-oktatás sajátosságainak megfelelő iskolaépületben tanulhassanak, dolgozhassanak. Az iskolához tartozó épületek jelenleg négy különböző telken állnak, ez a soklakiság pedig jelentősen megnehezíti az itt tanulók és a pedagógusaik munkáját. Arról nem is beszélve, hogy – finoman fogalmazva – az idő már nagyon eljárt az épületek felett. Pedig az országgyűlési és az önkormányzati választások kampányában is elhangoztak ígéretek, hogy az iskolafelújítások között most már tényleg első helyre kerül a Móra ügye. Ez sajnos a mai napig nem történt meg. Az intézmény fenntartója, az Érdi Tankerületi Központ ugyan megoldotta a főépület tetőszerkezetének felújítását, kicserélte a fűtőberendezéseket, felújította a szociális blokkokat és a padlóburkolatot, de új és modern iskolát építeni sajnos nem tud. 

Meredeken ível felfelé

Az intézményben tíz fő alatti osztályokban tanulnak a gyerekek. Idén nyolcvanöt tanulójuk van, akik közül tizenhatan súlyosan és halmozottan sérültek. Ők fejlesztő nevelő-oktatásban részesülnek. „A törvény szerint ezeknek a gyerekeknek ugyanúgy az intézményben kellene tartózkodniuk 8 és 16 óra között, de erre jelenleg nincs helyünk. Azt a megoldást találtuk ki, hogy azokhoz a gyerekekhez, akiket csak speciális eszközökkel lehetne szállítani, ami nem áll rendelkezésünkre, kijár a fejlesztő gyógypedagógus, konduktor. A tankerület emellett együttműködési megállapodást kötött a Szülők Fóruma Egyesülettel, és így hét érdi súlyosan és halmozottan sérült gyerek a szállítószolgálat segítségével Százhalombattán, az egyesület helyiségében kapja meg a fejlesztést hétköznapokon délelőtt.”

Hallgassa meg az ÉRD FM 101.3 Bundáskenyér című műsorában készült interjúnkat Sátori Boglárkával, az iskola igazgatójával.

Sátori Boglárka, az iskola igazgatója elmeséli, hogy már sok-sok évtizeddel ezelőtt, 3-as számú Általános Iskola néven is sajátos nevelési igényű tanulóik voltak, de jellemzően enyhe értelmi sérüléssel. „Aztán ahogy az évek teltek, szaporodtak a feladataink. Először a középsúlyos értelmi sérült, aztán az autizmus spektrumzavarral élő gyerekek ellátása, végül a súlyosan és halmozottan sérültek fejlesztő nevelése-oktatása és az utazó gyógypedagógusi hálózat működtetése is hozzánk került.” A Mórába egyre súlyosabban sérült gyerekek kerülnek, a többségi iskolákban pedig egyre több sajátos nevelési igényű gyereket integrálnak a gyakran 30 fős osztályokba. Legalábbis ezt látják azok az utazó gyógypedagógusok, akik az integrálható sajátos nevelésű igényű gyerekeknek a saját intézményeikben biztosítanak egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat a szakértői bizottság által előírt heti óraszámban. Az utazó gyógypedagógusok emellett módszertani tanácsokkal és eszközparkkal segítik a többségi pedagógusokat, valamint közösségépítő és érzékenyítő órákat is tartanak. Ugyanakkor rettentő meredeken, már-már egészségtelen mértékben ível felfelé az integrált SNI-s gyerekek aránya, ami teljesíthetetlenül magas elvárás elé állítja a többségi pedagógust, akinek 30 fős osztályokban kellene mind a különböző szinteken levő többségi tanulók, mind az SNI-s tanulók igényeit kielégíteni.

Kis hollók

A Móra struktúrája is érdekes átalakuláson megy keresztül, ahogy változik az ideérkező gyerekek összetétele sérülés és súlyosság szempontjából. „Hivatalosan 1-8. évfolyamos osztályaink vannak különböző sérülési kategóriákban, de ezt az élet kezdi felülírni. Számos autizmusban súlyosan érintett gyerek érkezik a kicsik közül az első évfolyamra, ezért két évvel ezelőtt elindítottunk egy autista csoportot. A korábbi évekhez képest sokkal több a halmozottan sérült gyerek, ezért nagyon nagy szükségünk lenne előkészítő csoportokra. Mivel ezeket hivatalosan még nem lehet elindítani, saját magunk, házon belül, a csoportok szervezésével próbáljuk meg pótolni ezt a hiányt.” Az ide járó első osztályosok egy része még pelenkás és cumisüvegből eszik, tehát nem lehet az a legfőbb cél, hogy az első tanév végére írjanak, olvassanak.

A koronavírus-járvány miatt távoktatásra kellett átállnia a Móra tanulóinak és pedagógusainak is, ami megint csak azt az érzést erősítette meg az itt dolgozókban, hogy egy igazi, nagy családot alkotnak. A tanárok lelkesen írják a több oldalas beszámolóikat arról az igazgatónak, mi történt a héten, hogyan tudták elérni a tanulókat és szüleiket, és közben online vagy offline módon küldik rendszeresen a feladatokat, játékokat a szülőknek, nagyszülőknek, akik ezekben a hetekben együtt tanulnak otthon a gyerekekkel. A járványnak azonban van egy másik következménye is: az iskolák mellett a pedagógiai szakszolgálatok is leálltak. Érkezett már olyan szülői megkeresés, hogy a beiratkozáshoz szükséges szakvéleményt még nem adták ki. „Felvettük a kapcsolatot azokkal a szülőkkel, akik már megkapták a szakvéleményt arról, hogy a gyerekük a mi intézményünkbe járhat, és elindítottuk a beiratkozás folyamatát. Napi kapcsolatban vagyunk a szakértői bizottsággal és a még várakozó szülőkkel, hogy minden gyerek a számára legmegfelelőbb intézménybe kerülhessen jövőre is.”

A Móra a járvány után ismét sok szeretettel, elfogadással és szaktudással várja „kis hollóit”. A kérdés azonban változatlan: hova szállhatnak tovább a 8. osztály elvégzése után, ha továbbra sem valósul meg az, ami miatt a jogszabályalkotó létrehozta az egységes gyógypedagógiai módszertani intézményt? Vagyis az, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek óvodás koruktól egészen a középiskola végéig egy intézmény keretein belül fejlődhessenek, tanulhassanak. Hiszen erre itt, Érden, a Mórában lenne lehetőség.