Pócsiné Sivák Erzsébet három éve kezdett festeni; persze készített korábban is az óvodai munkához szükséges szemléltetőeszközöket. A motiváció azonban nem az óvodai eszköztár bővítése volt, hanem egy jó barátjának szeretett volna valami maradandót ajándékozni. Mikor a Zsilip festőtanoda nyílt napot hirdetett, elment, kipróbálta és ott ragadt – közel két évig járt a tanodába, ahol elméleti és gyakorlati oktatásban egyaránt részesült. Később otthon is próbálkozott; már meglévő alkotásokat fest újra. De a kiállítás címét nem ez az újrafestés, újraszínezés ihlette, hanem a Magna Cum Laude dala: „Színezd újra, színezd újra az életed, ha megfakulna”.

– Soha sem késő semmi újnak nekikezdeni! Nem az ember éveinek száma a fontos; ezzel a kiállítással azt szeretném üzenni, hogy amíg van elég bátorságunk, addig mindig van lehetőségünk, hogy kipróbáljunk valami újat. Fogjunk ecsetet, kötőtűt vagy tollat, bármit, aminek a segítségével jól érezzük magunkat! Sosem késő új színt vinni az életünkbe. Most az én életemben is új színek jelennek meg: pár hónap és nyugdíjba megyek, nyáron pedig megszületik az első unokám – árulta el a múlt szombati kiállításmegnyitón az Ófalusi óvoda vezetője, akivel Somfai István tanár beszélgetett többek közt az alkotómunkáról, az újraszínezésről, az első festményről, és arról, hogyan választ témát.

Mint Somfai István megjegyezte, a képekről derű, nyugalom és harmónia árad – ahogy Pócsiné Sivák Erzsébet hangsúlyozta, azért is választott ilyen alkotásokat, mert az ember belül mindig vágyik a csendre, nyugalomra, csak a mai rohanó világunkban ezt nehéz elérni.

Somfai tanár úr és Sivi – akinek ez nemcsak a beceneve, hanem a képeit is így szignálja – beszélgetését Pomázi Zoltán énekes, zeneszerző, a Bojtorján és az Új Bojtorján együttesek frontembere is színesítette régi és új dalokkal, a közönség örömére. Sivi kettejük régi ismeretségéről, barátságáról is beszélt.

A zenéről a képekre visszatérve, Sivi tudósítónknak azt is elárulta, melyik volt az első, és melyik a kedvenc képe.

– Harmincnégyet hoztam el, de ennél több is van. Ez a második kiállításom; az elsőt a Szociális Gondozó Központ szervezte, két évvel ezelőtt. Azóta már magamtól is neki merek állni egy-egy festménynek. Korábban előre felrajzolt vásznakat festettem ki; most már én magam rajzolom át az alakokat – mondta Sivi, akitől megtudtuk azt is: otthon nincs műterme, a konyhában fest, a képeket pedig egy gazdátlan ágyon tárolja…

– Szeretnék önállóan is festeni. Egyszer már próbáltam, akkor még nemigen ment, igaz, az még az elején volt. Most elmegyek nyugdíjba; hamarosan unokám születik, és kezdetben a lányomnak kell majd a segítség, de biztos, hogy megpróbálom ismét, amint időm engedi – tette hozzá a tagóvodavezető, akinek nemcsak a festés, hanem a textilszobrászat is nagy szerelme; ő így színezi újra az életét. 

A kiállítás február 27-ig megtekinthető a Parkvárosi Közösségi Házban.