A mesemondás jelentőségéről már többször, több helyen írtunk. Ha épp este kerül rá sor, akkor segíthet megnyugodni, elcsendesedni. A mesélés percei emellett rendkívül meghittek lehetnek, így hozzájárulnak a gyerek-szülő közötti érzelmi kapocs megerősödéséhez. Aztán bizonyítottan fejleszthetjük ezzel a gyerek szókincsét, fantáziáját (főleg, ha nincs illusztráció a mese mellett), végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a mesék maguk is úgy működnek, mint az a bizonyos tarisznya, benne a hamuban sült pogácsával: azaz egyfajta útitársként segítenek megérteni a világ működését és a különböző, emberi viselkedéseket, jellemeket.

– Az évezredeken át csiszolódott népmesék őseink bölcsességét rejtik. Minden emberi kód, valós ismeret és tudás van bennük. Bennük van egy erkölcsi alap, hogy segíts azokon akik arra szorulnak, de az is bennük van, hogy neked is mindig akad majd segítséged, egy ősz anyóka például, akit, ha megfelelően szólítasz meg, akkor tovább segít az utadon. Kibontani ezt a kincset lehetőség, áldás, mely által önmagunkhoz kerülünk közelebb. Hiszem, hogy a mese a valóság mása, tükör, amiben meglátjuk arcunkat, és segítségével az adott élethelyzetünkre, örömeinkre, bánatainkra új szemszögből tekintünk. Így válik a mese elixírré életünkben – tartja Gabriella, aki épp ezért a népmeséket ajánlja leginkább a mesemondáshoz, olvasáshoz.

A legkisebbeknek lehet még arról mesélni – már akár a pocakban is -, hogy hogyan várjuk/ vártuk őt, milyen volt, amikor megtudtuk, hogy úton van, milyen volt először megpillantani őt, hogyan fogadták őt a többiek. Ha már kicsit nagyobbak, a nap végén akár össze is foglalhatjuk mesés formában az aznapi történéseket a kicsiknek a mesemondó ajánlása szerint. Később azok az  állatmesék lehetnek izgalmasak, amelyekben emberi karaktereket mintáznak az állatok.  Emellett Gabriella mindig a természethez is alkalmazkodik mesemondáskor, azaz mindig olyan mesét választ, amelyik illik az adott hónaphoz, évszakhoz. A nagyobbaknak, 8-10 éves kor között például Illyés Gyula, Benedek Elek varázsmeséi is jöhetnek már, amelyek segíthetnek abban is akár, hogy, ahogy a mesében a hősök, úgy mi az életben is át tudjuk változni egyik állapotunkból a másikba.

– Például amikor a fejükön átbucskáznak a mesehősök, akkor megkapjuk azt a képet is, hogy erre is van lehetőség. Amiről nincsen képünk, arra nem is leszünk képesek. Ezért is fontos a mesélés, főleg úgy, hogy hallgassa, és képeket ne lásson közben, hogy a saját, belső képei tudjanak kifejlődni. Méghozzá a félhomály, a szürkület erre a legalkalmasabb időpont, tehát délután és este jön el igazán a mese ideje – tanácsolja Gabriella, aki egy érdekes felvezetéssel kezdett bele A macskacicó című magyar népmese elmesélésébe a klubban. Nem véletlenül.

– Boldizsár Ildikó, akitől először tanultam a meseterápiát, majd később az óvónők is megerősítettek abban, hogy egy icipici szertartásra szükség lehet a meséhez. Ez lehet furulyaszó, egy csilingelés vagy egy gyertya. Amit az anya-baba klubban csináltam az egy kis varázslás volt. Levettem a sálamat, és azt mondtam, hogy „Ez a kendő nem kendő, ez a kendő egy sűrű erdő.” Aztán levettem a gyűrűmet, és azt mondtam: „Ez a gyűrű nem gyűrű, ez a gyűrű egy kismadár. Itt repül az erdőben, és tőle hallottam ezt a mesét.” Lehet persze hosszabb verziót is mondani, megidézhetünk bárányokat, folyókat, az Óperenciás tengert, az Üveghegyet is, bármit. Használhatunk hozzá gyerekjátékokat is, ha otthon mesélünk. Az is jó, ha nemcsak  időben, hanem térben is van helye a mesének: egy fotel, egy meseszőnyeg, ami annak a helye, hogy ott összebújunk. És amikor vége van a mesének, akkor fordított sorrendben visszabontjuk a varázsláshoz használt elemeket. Tehát azt mondjuk: „Ez a kismadár nem kismadár, ez az én gyűrűm. Ez a sűrű erdő nem sűrű erdő, ez az én kendőm.” Tehát megvalósítjuk azt, ami a mesei kezdet, hogy „hol volt, hol nem volt”. Ami annyit jelent, hogy az van, amit megvalósítok. Amit megteszek az életemben, az van, amit nem, az természetesen nincsen. Kapjuk ezt kisgyermekként, és érezzük, hogy tehetünk az életünkért – fejtette ki a mesemondó.

Az anya-baba klubban a varázslat működött, mert láss csodát, egy pillanat alatt megszűnt a nyüzsi, az addig örökmozgó kis kúszó-mászók és tipegők lehuppantak a szőnyegre, és tátott szájjal hallgatták A macskacicó című népmesét. Aki nem hiszi, – egy jó kis esti meséléssel – járjon utána.

A klub után interjút adott Jenei Gabriella az Érd FM 101.3-nak, amelyet itt hallgathat meg teljes hosszában. Ebben a fentiek mellett beszélt többek között arról is, miért és hogyan lehet áldásos hatása a meséknek a felnőttek számára is akár, és hogy hogyan működik a meseterápia, illetve hogy miért lett mesemondó, meseterápiás csoportvezető Gabriella.