Asztalos András sokakhoz hasonlóan kalandvágyból utazott először Lengyelországba az 1960-as években, hogy utána azonnal elkezdje a nyelvet tanulni, ahonnan már egyenes volt az útja odáig, hogy külkereskedőként, majd diplomataként dolgozzon és éljen az országban, s kutassa nyitott szemmel a két nép kapcsolatának epizódjait.

Így került látókörébe Stefania Seniow különleges élete. Az asszony Lwów városában született a II. világháború előtt. A német megszállást hamis papírokkal vészelte át, majd a bázeli és a genfi orvostudományi egyetemen tanult orvosnak. 1956-ban a Lengyel Vöröskereszt megbízottjaként kulcsszerepet játszott a Magyarországra érkező lengyel segélyszállítmányok, főleg vér-, gyógyszer- és élelmiszer-adományok szétosztásában – ez tehát a magyar szál, ami Asztalos András érdeklődését is felkeltette, ezért döntött úgy, hogy lefordítja az önmagában is izgalmas életrajzot. A magyarországi megjelenésben partnere lett barátja, Barnaföldi Gábor kiadó.

Stefania Seniow gazdag életpályájának egyik fejezete volt, amikor 1956-ban Komáromban és Budapesten irányította a magyaroknak összegyűjtött lengyel segélyek elosztását. Határozott fellépésének, tekintélyt parancsoló egyéniségének köszönhető, hogy a határt ellenőrző orosz egységek parancsnoka hosszas alkudozást követően beengedte Magyarország területére Krakkó város több tehervagonnyi küldeményét, továbbá, hogy a szóban forgó konvojt kísérő, fiatal krakkói munkásokból és diákokból álló csoport, a Lengyel Vöröskereszt tagjai a szállítmányt elkísérhették Budapestre.