A Kutyavári – zöld óvodaként – kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a környezettudatosság és a természetszeretet magját minél fiatalabb korban elültessék az ovisaikban. Az állatok világnapját évről-évre megtartják. Tavaly a tipikus háztáji állatok költöztek be átmeneti időre az óvodába, idén pedig egy kicsit egzotikusabb állatok kerültek a reflektorfénybe, azaz a gyerekek kezei közé.

Pillmayer Mihály, aki a Fővárosi Állatkert egyik állatgondozója, szabadidejében egy „bőröndnyi” állattal járja az ország óvodáit, hogy megismertesse a picikkel a különböző rovarokat, tollasokat, csúszó-mászókat, és azt, hogyan kell őket tartani otthon. A Kutyaváriba egy tyúkkal, nyúllal, siklóval, agamával és jó néhány csótánnyal érkezett. Utóbbiból az argentin, szép nagyra nőtt egyedeket hozta el bemutatni, akik a maguk 5 centiméterével a kicsik tenyerében (mert a bátrabbak – és hát ki ne lett volna bátor ilyen esetben – kezükbe is vehették) még nagyobbnak tűntek. Mihály aztán elmondta az ovisoknak, hogy a hím egyedeket könnyen meg lehet különböztetni a nőstényektől, mert előbbieknek jól látható szárnya van, míg a nőstényeknek csak egy aprócska szárnycsonk jutott. A kicsik azt is megtapasztalhatták, hogy ezek a rovarok bizony elég lustácskák, egyáltalán nem jellemző rájuk, hogy fejvesztve rohangáljanak fel-alá. És hogy kedvenc eleségük az édes gyümölcs.

Szegény szakállas agáma több óvodás körében nem annyira a tisztelet, mint inkább a közröhej tárgya lett, ami megjelenésével viszonylag indokolt is. Főleg akkor, amikor izgatott lett ez az Ausztráliában őshonos gyík, fogta magát, és a feje oldalán és a tarkóján növő pikkelyeiből hirtelen pofaszakállat „növesztett”, sőt, ezek színét is megváltoztatta. Az is került, hogy az agámák kedvenc menüje zöldségekből és rovarokból – például az előbb bemutatott argentin csótányból – áll.

Mihály minden egyes csoportot végigjárt az óvodában, és mindenhol bemutatta, illetve kézbe adta, akinek akarta, állatkáit. A gyerekek pedig bár előbb fintorogtak például a csótányokon, és felsikítottak az először kígyónak hitt siklón, az előadások végén érdeklődve vették kezükbe mindegyiket. Tartalmas ismeretterjesztéssel, jó szórakozással ültette el beléjük az állatgondozó a felelős állattartás legfőbb elveit. Úgyhogy, ha esetleg valamelyik szülő a nap végén úgy kapta vissza gyermekét az óvodában, hogy az egész úton hazafelé azzal nyaggatta, hogy nem is kutyát szeretne születésnapjára, hanem argentin csótányt, akkor az nem a véletlennek köszönhető.