-Tősgyökeres érdi?

-Igen. Bár, öt éves koromban hét évre Tárnokra kellett költöznünk anyagi okok miatt. ’97 óta megint itt élek. Épp a Jégcsarnok közelében, ami azért vicces, mert kiskoromban nagyon vonzott a jéghokizás – csak akkor erre még nem volt lehetőség itt. Szeretek különben ebben a városban lakni. Sokszor hallom, hogy ez a baj, meg az a baj, de szerintem ez egy jó város, folyamatosan fejlődik, ahogy tapasztalom.

-Milyen volt a gyermekkora?

-Miután elköltöztünk Tárnokra, nem sokkal később édesapám meghalt. 37 éves volt. Hárman vagyunk testvérek, mind fiúk, én vagyok a legnagyobb köztük. Apa az én 8. születésnapom előtt pár nappal halt meg, a középső testvérem akkor volt 5, a legkisebb öcsém pedig csak másfél éves. Úgyhogy édesanyánknak egyedül kellett felnevelnie bennünket.

-Mi baja volt édesapjának?

-Agyvérzésben halt meg. Semmi előjele nem volt, egy reggel történt. Felkelt, beszélgettünk, visszafeküdt, és nem kelt fel többet. Nagyon szerettem, sokat lógtunk vele, ezért nagyon sok emlékem van róla. Bár éppen abban az időszakban valami miatt összezörrentünk, legalábbis én duzzogtam rá. Anyukám főállású édesanya volt, hiszen nagyon kicsik voltak még a testvéreim, az özvegyi nyugdíjból nem tudott túl fényes körülményeket biztosítani számunkra, bár valahogy sikerült neki beosztani a pénzt, hogy időnként egy-egy játékkal meg tudjon lepni bennünket. Hálás vagyok neki, mert sokat tanulhattam ebből, és a mostani fogyasztási szokásaimat is nagy mértékben befolyásolja, befolyásolta az, amit gyerekkoromban tapasztaltam. Az tudniillik, hogy nem kell sok a boldogsághoz. Nincs igényem rá, hogy legyen nem tudom hány házam vagy kocsim. Édesanyám mindig arra nevelt, hogy elégedjek meg azzal, és örüljek annak, ami van. 

-Legnagyobb testvérként mennyire volt arra utalva, hogy átvegye az édesapa szerepét a családban?

-Abszolút. Három gyerekkel nem könnyű ismerkedni, és bár voltak próbálkozók, anyukám mindegyiket elhessegette, mert csak az éltette, hogy bennünket felneveljen. Szokták mondani, hogy ahol meghal az apa, ott a legnagyobb fiú veszi át a családfői szerepet, és ez nálunk is így volt, olyan értelemben, hogy az öcséimnek mindig igyekeztem támasza lenni, és velük a mai napig rendkívül jó a kapcsolahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg. Nagyon összetartóak vagyunk. Édesanyámat pedig pénzzel próbáltam segíteni, a főiskola mellett már dolgoztam egy bankban, és amit kerestem, azt hazaadtam, hogy fussa belőle a rezsire.

-Hol tanult?

-A Kós Károlyban. Gépésztechnikus lettem volna, de létszámhiány miatt nem indult ez a technikum, így gépészmérnöknek mentem a főiskolára, de beszippantott a pesti éjszakai élet, így onnan egy fél év után kibuktam. Aztán környezetmérnöknek tanultam, és abból is végeztem el a tanulmányaimat. A szakdolgozahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg témája különben épp egy Érd és Tárnok közötti volt szeméttelep rekultivációjáról szólt 2009-ben.

-Mi vonzotta erre a pályára?

-Mindig is érdekelt a környezetvédelem és annak a gépészeti, technikai háttere. Amikor belevágtam, még úgy volt, hogy az EU miatt kötelező lesz minden nagyobb ipari vállalatnak környezetvédő mérnököt alkalmaznia, de aztán ezt a legtöbben azzal megkerülték, hogy egy, már ott dolgozó gépészmérnököt elküldtek egy pár hetes továbbképzésre. Innentől kezdve nem voltak túl jó kilátásaim, hogy hol fogok tudni ezzel a végzettséggel elhelyezkedni. Aztán nem is ebben a szakmában dolgoztam, bár itt, az önkormányzatnál a környezetvédő irodában töltöttem két nyári gyakorlahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgat. Ezek alatt kimentünk helyszínelni is, olyanok miatt, mint a parlagfűtől kezdve az illegális hulladéklerakásokig, de akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer a Hulladékvadász.hu főszerkesztője leszek.

-Mikor kezdték el zavarni az illegális hulladéklerakások?

-Mindig zavartak. Környezetszennyező és csúnya is. Én szeretek barkácsolni, kreatívkodni, és rengeteg olyan hasznos alapanyagot is kidobunk, amiket újra lehetne hasznosítani. Például sarokelemet is simán barkácsoltam otthon olyan anyagokból, amiket mások kidobtak. A hulladék nemcsak probléma lehet, hanem érték is. A Hulladékvadász.hu-n az egyik legnépszerűbb rovatunk éppen a Kreatív hobbik, aminek az egyik közösségi oldalon már 200ezer tagja van, akik folyamatosan rengeteg olyan ötletet osztanak meg egymással, hogyan lehet értelmes célokra újrahasznosítani a hulladékot, vagy hogyan lehet új értelmet találni a kidobni szánt tárgyaknak.

-Hogyan pattant ki a fejéből a Hulladékvadász.hu ötlete?

-Azt láttam, hogy több közösségi médián működő csoportban ment a panaszáradat, hogy itt a szemét, ott a szemét, és hiába jelentik be, nem történik semmi. 2016-ban létrehoztam a Hulladékvadász.hu-t, amin publikáltam a bejelentéseket, és továbbítottam azokat az illetékes önkormányzatok részére. Országos médiumok is felkarolták a tevékenységünket, és nagyon sokan kezdtek el bejelenteni.  Az eltelt három évben több mint 3000 bejelentést kaptunk országszerte, ebből 1500 bejelentés lett megoldva a közreműködésünkkel. Egyfajta közvetítő szerepünk van a bejelentők és az illetékesek között. Először persze nem értették az önkormányzatok, hogy kik vagyunk, mit akarunk, de amikor megismertek minket és a munkánkat, egy idő után örültek is a segítségünknek. A probléma megoldását keresik, azt tapasztalom, nem pedig az elodázását. Az ő érdekük is, hogy eltűnjön a szemét. Emellett szemléletformáló rovataink is vannak: hogyan lehet csökkenteni például a hulladékot. Az egész teljesen önköltséges alapon működött, aztán nemrégiben bejegyeztünk egy alapítványt, a JÖN (Jövő Öko-Nemzedéke) Alapítványt, amivel rengeteg elismerést és díjat nyertünk. Rendszeres kampányaink vannak, például, hogy ne égessük el a zöld hulladékot, hanem komposztáljunk, hogy ne fűtsünk a hulladékkal, vagy például most, hogy ne dobáljuk el a cigicsikkeket, mert rendkívül sok káros anyag mosódik be miattuk a talajba vagy a vizekbe. Maga a cigicsikk a leggyakrabban eldobott egyszer használatos műanyagnak számít, hiszen, bár kevesen tudják, de 98%-ban műanyagot tartalmaz. Mégis világszerte 4,5 trillió cigicsikket dobnak el évente.

-Említette, hogy számos díjat nyertek már a Hulladékvadásszal és a JÖN-nel. Melyik a legnagyobb elismerés ezek közül?

– Talán Áder János köztársasági elnök köszönő levele, amiben a JÖN Alapítványunk által üzemeltett Hulladekvadász.hu –val elért eredményeket méltatta. Az ő szakértőivel a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítványnál azóta is szoros együttműködésben vagyunk több témában is, például, hogy miért fontos létrehozni zöld kommandókat, mint tették azt Miskolcon, és hogy ezt hogyan lehetne országos szinten megcsinálni. Most is épp benne vagyunk valamiben, de erről egyelőre nem árulhatok el részleteket.

-Miért lett a Hulladékvadász.hu ennyire a szívügye?

-Amikor a főiskolát befejeztem, sok dologgal próbálkoztam: dolgoztam vendéglátósként, lemezcégnél tervezőként, aztán protéziseket is gyártottam egy diósdi cégnek. A Hulladékvadász.hu-t sokáig szabadidőmben, főállás mellett csináltam. Közben édesanyámnak agydaganata lett, és bár megműtötték, de már akkor mondták, hogy valószínűleg ki fog újulni, maximum egy éve lehet hátra. Ez 2012-ben volt. Eltelt négy év szinte tünetmentesen, annyit vettünk észre, hogy kicsit lassult a mozgása, de minden lelete jó volt, egészen 2016-ig. Akkor valóban kiújult a daganat, olyan helyen, hogy nem lehetett megműteni. Az utolsó időkben, amit velünk töltött, édesanyám büszke volt rám a Hulladékvadász.hu miatt, mert azt látta, hogy annyira elkötelezetten csinálom ezt, hogy valószínűleg tényleg megtaláltam az életem értelmét benne. Megígértem neki, hogy komolyan fogok vele foglalkozni, és ez a neki tett ígéret azóta is minden nap új lendületet ad, hogy csináljam tovább.

-Hogyan tudta feldolgozni, hogy édesapja után édesanyját is elveszítette?

-Nehéz volt. Megedzett az élet ilyen szempontból, hogy sajnos tudom, milyen elveszíteni a szeretteinket. Irigylem azokat, akiknek még ötven éves korukban is élnek a szülei, de azt nem tudom elfogadni, amikor azt hallom vagy láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy valaki ezt nem tudja értékelni, vagy hogy valaki nem tiszteli, szereti a szüleit. Szerintem  meg kell becsülni és szeretnünk kell, akink van addig, amíg tehetjük, amíg itt van velünk. Öcséimmel azóta is nagyon jóban vagyunk, közösen élünk egy nagy kertes házban, és nagymamánkkal is tartjuk a kapcsolatot, minden héten átmegyünk hozzá.

-Mit csinál szabadidejében?

-Szeretek kertészkedni, szeretem a saját magam által megtermelt zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani. Az EcoSmartCities program keretében nemrégiben Zalaegerszegen adtunk 26 tanárnak továbbképzést arról, hogy milyen fontos lenne a kertészkedést már az iskolában tanítani a gyerekeknek.

–Ezt, gondolom, a szüleitől tanulta…

-Édesapám borász volt, voltak szőlőtőkéink, a szüleim kertészkedtek, és engem is mindig bevontak ebbe. Gyermekként imádtam azt, hogy láttam az eredményét a kertészkedésnek. Elültetsz valamit, locsolod, kapálod, kigazolod, és közben figyeled, ahogy napról napra nő, és hozza a termést. Rengeteg idő és energia, az igaz, de ég és föld a különbség, hogy milyen ízű a bolti és a saját magad által termelt zöldség vagy gyümölcs. A kertészkedés amellett, hogy természetközeli, nagyon egészséges tevékenység, hiszen folyamatosan kapod a D- vitamint a napnak köszönhetően, és miközben túrod a földet, az immunrendszered is erősödik. Nem utolsó sorban rengeteg pénzt tudunk megspórolni vele, már ha van kút, mert ha szárazabb időszak van, és nincs esővízgyűjtőnk sem, akkor naponta öntözni nagyon drága tud lenni.

– A saját honlapján azt a megnevezést láttam, hogy „környezetvédelmi influencer”. Van még ilyen az országban önön kívül?

– Amennyire tudom, nincs. Az influencerek olyan véleménymondó, véleményformáló emberek általában valamelyik közösségi vagy videómegosztó médián, akikre hallgatnak a követőik, de ők legfőképp brandeket, márkákat adnak el vele, reklámra használják. Sokan ebből élnek. Én nem fogok terméket árulni, a célom az, hogy arra ösztönözzem az embereket, hogy közelebb kerüljenek a természethez.

– A családalapítás terén hogy áll jelenleg?

-Nagycsaládban nőttem fel, ezért szeretnék én is minimum kettő, de inkább három gyermeket. A barátnőmmel négy és fél éve vagyunk együtt, és talán mondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy együtt tervezzük a jövőt is, de ő most kezdett el dolgozni gyógyszerészként, úgyhogy a családalapítás még kicsit várat magára.