Családi programmal készült advent harmadik hétvégéjére a Szepes Gyula Művelődési Központ: koncertekkel, bábelőadással, kézműves foglalkozással várták a kicsiket és nagyokat.
A program a Hadíkfalvi betlehemessel zárult, azzal a különleges, autentikus pásztorjátékkal, amelyet felvettek a Magyar Kulturális Örökség listájára, mint kiemelten védett és megóvást érdemlő rendezvényt. Elsőként a népdalkör előadásában hallhattunk karácsonyi dalokat, majd két kisgyermek idézte fel az erdélyi paradicsomolást. Kóka Rozália erdélyi karácsonyi meséivel nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is örömet szerzett, ahogy a betlehemezés sem csupán a kicsik szívében teremtettünnepi hangulatot.
Kóka Rozália, a Népdalkör alapítója és vezetője tudósítónknak elmondta, a betlehemest évtizedekig nem játszhatták a Bukovinából kitelepített székelyek, a hagyományt 1986-ban rekonstruálta és élesztette újra, a Néprajzi Múzeum szövege alapján, felkutatva az eredeti dallamot még ismerő embereket. A pásztorjátékot – avagy csobánolást – évről évre előadják a művelődési központban így karácsony-tájt – ha már nem tudnak házról házra járni vele, mint annak idején (amikor a betlehemezés bizony szentestétől vízkeresztig eltartott), legalább egybegyűlve láthassa a közönség.
Domokos Gyula, az Érdi Bukovinai Székelyek Egyesületének elnökétől megtudtuk azt is: a betlehemest komoly előkészületek, kiválasztás, felkészülés előzte meg, és nagy dicsőség volt, ha valaki bekerült a betlehemezők közé (annak idején csak férfiak csobánolhattak). Szövege, dallama egyszerű, könnyen érthető és követhető volt; szájról szájra járt, és nemzedékről nemzedékre hagyományozták tovább – így maradhatott fent, és láthatjuk most is minden karácsonykor a Szepes Gyula Művelődési Központ színpadán. A betlehemest a székelyek szeretetvendégsége követte: a terített asztalok mellett beszélgethettek, falatozhattak, koccinthattak a népdalkör, valamint az egyesület tagjai, illetve a közönség.
