Magyarország is kapcsolódott ahhoz az európai uniós célkitűzéshez, hogy 2020-ra minimum 40 százalékot érjen el a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok aránya, és 10 százalék alá essen az oktatást korán elhagyóké. Előbbi könnyen teljesíthetőnek látszik, hiszen az Eurostat felmérése alapján míg 2002-ben csak 14,4% volt a diplomás fiatal felnőttek aránya Magyarországon, addig idén ez már elérte a 32,1%-ot. A korai iskolaelhagyás tekintetében azonban nem javult a helyzet: a 18-24 évesek 12,5 százaléka esik ki még most is az oktatásból 8 általánossal, ami 0,4 %-os emelkedést jelent 2012 óta.

A leginkább veszélyeztetett tanulók aránya Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legmagasabb, átlagosan 14–16 százalék. Az idei tanévben például az Ózdi és a Záhonyi járás adatai a legmagasabbak, ezeken a területeken a diákok több mint 36 százaléka veszélyeztetett a lemorzsolódásban: Ózd térségében ez 800, míg Záhony környékén ez 304 diákot jelent. A legkevésbé veszélyeztetett diákok pedig Pest és Győr-Moson-Sopron megyében élnek.

A korai iskolaelhagyásnak számos kedvezőtlen hatása közül a legfontosabb a foglalkoztatás kérdése, hiszen a középfokú végzettség és szakképesítés az, ami esélyt adhatna a társadalomban, az életben és a munkaerőpiacon való boldoguláshoz. A szakképesítés hiánya ugyanakkor magában hordozza a munkaerőpiacról való kiszorulás és a társadalom peremére sodródás kockázatát.

A szakemberek szerint úgy teljesíthető a vállalt cél, ha az oktatáspolitika a szociális területektől a foglalkoztatásig, más területekkel összefogva közösen lép fel a korai iskolaelhagyás visszaszorításáért.