Valóra vált mesék

Kovács Bálint karrierje egy éve kezdődött, amikor a barkácsoló fiatalember a testvére kérésére készített három madárházikót. A különleges formájú, festett házacskáknak hatalmas sikere lett, elkezdtek érkezni a megrendelések.

Bálint ma már az ország minden részére szállítja meseházikóit, és szeretne betörni a külföldi piacra is. 

Közösségi oldalán – amit KOBAL néven talál meg az érdeklődő – szebbnél szebb házikókat mutat be. Gondolom, nem mind a madárodúként működik.


Mesebeli, formabontó stílusban épített házikókat készítek, más-más funkcióval. Van, aki madárlakásként szeretné használni, mások postaládát kérnek, olyan is akad, aki a gázórát költözteti bele. De készítettem házat robotfűnyíró dokkolójának, használják kerti-, teraszdíszként, kirakati dekorációként, sőt gyerekszobában éjjeli lámpaként is. 
Azt hittem, számtalan alkotásával találkozhatom majd a kertjükben, de nem így történt.

Valóban nem, mert nem kaptafára, hanem megrendelés dolgozom, és minden házikóm egyedi. 
Hol tanulta a mesterséget?

Internetes videókból. Pici koromtól érdekelt a famegmunkálás, barkácsolás, és amikor rátaláltam a mesterek bemutató videóira, azok alapján kezdtem el dolgozni.

Komolyan meg lehet tanulni az interneten keresztül, hogyan kell bánni a fával?

Igen. Olyan aprólékosan megmutatják, mit hogyan kell használni, hogyha valakinek van hozzá érzéke, nagyon sok ismerethez juthat. Fiatalkoromban is szereltem, barkácsoltam, mindig közel állt hozzám ez a világ, de a házikókat egy évvel ezelőtt kezdtem készíteni.

Akkor nem is ez a szakmája?

Nem, a családi vállalkozásunkban dolgoztam, kereskedelemmel foglalkoztam, aztán vendéglátózni kezdtünk a bátyámmal, ami a Covid miatt bedőlt. Tavaly a nővérem megkért, készítsek neki egy háromfelé ágazó fatörzsre három madáretetőt. Édesanyám azt mondta, annyira jól néz ki, hogy rakjuk fel az internetre. Megdöbbentően nagy sikere volt. A pandémia idején bemutatkoztunk a Vegyél hazait facebook-csoportban, és elkezdték vinni a hírünket. Volt olyan posztunk, ami nyolcezer lájkot kapott, sőt a közelmúltban tízezer felettit ért el a bemutatkozásunk a Barkácsolni jó csoportban is.

Beindultak a megrendelések?

Igen, de most, hogy a faanyag jelentősen megdrágult, és emiatt nekem is árat kellett emelnem, kevesebb megrendelést kapok. Ezért estem el egy nagyon fontos munkától: Tarcalon pályázati forrásból készül egy ökoturisztikai központ, ezen belül kellett volna egy tizenöt játszóházas kalandösvényt, valamint a játszótér egyes elemeit elkészíteni. Engem kértek fel a kivitelezésre, de miután így megugrottak a faárak, ráadásul faanyagot beszerezni is alig lehet – a jó minőségű fenyőáru szinte elérhetetlen ma Magyarországon –, visszamondták. Hogy érzékeltessem az áremelkedés mértékét: ennek a gázóraszekrénynek, ami itt áll mellettünk, az anyagköltsége hatvanezer forint. Három hónappal ezelőtt még húszezer körül lett volna. De ha Tarcalt visszamondták is, Bükkszentereszten én építhettem meg a Tündérösvény állomásait: tizenöt, kulccsal nyitható házikót terveztem nekik, melyeket a falu különböző pontjain helyeznek el, bennük gyerekeknek szóló feladványokkal.

Mi inspirálja egy-egy házikó elkészítésénél?

Gyermekkorom meséi és napjaink sci-fijei. Közvetlenül a fára rajzolom a formát, és miután kifűrészeltem, összeállítottam, édesanyám, Szegi Edit lefesti. Ezt a munkafázist nem szeretem, így ő segít nekem. És nemcsak ebben, hanem a közöségi oldalam kezelésében, illetve a fotók elkészítésében is. 

Mindegyik házikó más és más színű.

Igen, mint kiderült, anyu nagyon ügyes a festésben. Akrillal és lazúrral indítottunk, aztán átálltunk az akrill helyett a vizesbázisú zománcra, mert szépen fed, gyorsan szárad, időjárásálló, és semmilyen mérgező anyagot nem tartalmaz.

Van kedvenc alkotása?

A nagy házak állnak legközelebb a szívemhez, amiket használhatnak gyermek játszóháznak, kerti tárolónak, kerti laknak, hétvégi háznak. Ezekből kettőt készítettem eddig gyerekek részére. Hatalmas munka, egyrészt, mert a házak viszonylag nagy alapterületűek, a kettő közül a nagyobbik 2x3 m alapterületű és 2,5 méter magas, másrészt bonyolult szerkezetük van, hiszen a falak, a nyílászárók, a tető nem derékszögűek. Tudomásom szerint világon rajtam kívül nem gyárt ilyesmit senki, hiszen nagyon komolyan meg kell tervezni, és munkaigényes is. Elvégre egy ilyen háznak teljesen stabilnak és biztonságosnak kell lennie. És persze az anyagigénye is nagyon nagy, sok a veszteség. 

Kézzel munkálja meg a fát?

Igen, egyelőre mindent kézi erővel csinálok, de idővel szeretnék automatizálni egyes fázisokat. Ami a szerszámparkot illeti, a nulláról kezdtem felépíteni a műhelyemet, kezdetben nem volt semmim. 

Aki szeretne egy ilyen házikót, elmondja-lerajzolja az elképzelését, ön pedig megvalósítja?

Akár így, akár úgy, hogy választ egyet a közösségi oldalainkra kitett kész alkotások közül, és megjelöli, milyen változtatásokat szeretne. Rendszerint a színben vannak eltérések. Szeretnék egyébként egy honlapot is, ahol jobban áttekinthetők lennének a munkáim, és könnyebb lenne válogatni közülük. Érdekes egyébként, hogyha a lájkokat nézzük, többek között nagy sikere van azoknak a házikóknak is, amelyek a leginkább eltérnek az átlagostól – ezek az én kedvenceim is - míg rendelni inkább a kevésbé formabontó manóformát szokták. 

Hogyan tervezi a továbbiakat? Belevágna valamilyen hitelbe?

Ilyesmiben nem gondolkodtam. Most ugyan nem sok a megrendelés, de remélem, rendeződik a helyzet, és tudok tovább haladni. Az eltelt egy év alatt némi családi segítséggel a nulláról felépítettem és felszerszámoztam egy kis műhelyt. Rengeteg ötletem van, szeretnék különleges berendezési tárgyakat is készíteni. Vennék egy automata faipari marógépet, ezt több méretben lehet kapni. Kezdésnek elég lesz akkora, ami a házikókhoz elég. Ezzel a géppel ugyanis még különlegesebb házakat tudnék készíteni. Ráadásul gyorsabban haladnék és precízebb lenne a munka. Szeretnék külföldre is dolgozni, mert úgy látom, ott jobban meg tudják fizetni a kézműves munkát, mint itthon. 

Gondolt már arra, hogy levédeti a házikóit?

Külföldön néhányan gyártanak hasonlót, de az én munkáim sajátos jegyeket hordoznak, felismerhetőek. Itthon eddig csak egy hölggyel találkoztunk, aki ilyesmit készít, bár ő inkább madáretetőket gyárt. Ebben a stílusban nagy házakat tudomásom szerint csak mi készítünk, sőt külföldi gyártóval sem találkoztunk még. 

Akkor ezt érdemes lenne levédetni, nem?

Erre jelenleg nincs pénzünk, és úgy gondolom, így is, úgy is ellopják, ha akarják. De, mint már utaltam rá, annyira aprólékos munkát kíván az elkészítése – már a miénknek megfelelő minőségben –, hogy egyelőre nincsenek másolóink. 

Az érdiek mennyire ismerik a meseházikókat? Eddig még nem találkoztam eggyel sem közterületen, és kertekben sem bukkantak elő. Talán ismertebbek lesznek a munkái, ha az Érdnyugat Egyesület elhelyez egy-két házikót a Fundokliában, ahogy azt tervezik.

Eddig egyetlen megrendelésünk volt Érdről, az egyik nagy játszóház talált helyben gazdára. Ezt a nagy házikót egyelőre csak magánszemélyeknek adhatjuk el – tehát óvodáknak, bölcsődéknek, játszóterekre nem –, mert még nincsenek meg a megfelelő tanúsítványaink. Ehhez bonyolult és drága minősítéseket kell megszereznem, de már rajta vagyunk, ha lesz ilyen felkérésünk azonnal megcsináltatjuk. A nagy játszóházainkra kaptuk a legtöbb kedvező visszajelzést – ez megerősített abban, hogy érdemes csinálnom. Lapra szerelt, könnyen összeállítható változatban gondolkodom, hogy külföldre is szállíthassak. 

Nagyon örülünk a Fundokliában tervezett tanösvénynek, ahol az én házikóim központi szerepet kapnának. Egyelőre az Egyesületnek csak 1-2 házikóra van pénze, de remélem, idővel elkészül az összes. Úgy gondoltam, egy házikót ajándékba készítek a számukra.
 

Forrás: Érdi Újság - Ádám Kata