Valódi erdő, klónok helyett

Akik természetben gyönyörködni, sportolni jártak a Beliczay-szigetre, most gyászolnak. Bánatukat aligha enyhíti, hogy amit ők erdőnek szerettek, az inkább kukoricaföld: gazdája, a Pilisi Parkerdő Zrt. évekkel ezelőtt „bevetette”, és most egyes részeit tarra vágatta.

Viszont van remény arra, hogy pár év múlva egy sokkal inkább természetközeli erdőt kapunk vissza. 

Ha csak annyi lenne most a mondandónk, hogy tudomásul kell venni, a sziget erdeje állami tulajdon, és ha a kezelője úgy gazdálkodik rajta, hogy tarra vágat, hát az az ő dolga, akkor nem pazarolnánk a nyomdafestéket. Azzal sem próbálnánk vigasztalni senkit, hogy elég satnya erdő volt. Amivel a gyászt mégis enyhíteni tudjuk, az a jó hír, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. a kivágott nemesnyáras helyébe minőségi erdőtársulást kíván telepíteni. Az erdő megújítása e koncepció mentén egyes részeken már el is kezdődött, erről személyesen is meggyőződhettünk, amikor elkísértük dzsipjével egy körre a Pilisi Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének vezetőjét, Tóth Pétert.

A volt téglagyár felől a folyópart mentén indultunk Nagytétény irányába. Jobbunkon az ősfás ártéri erdő, baloldalon az erősen meggyérített nemesnyár-ültetvény. Az út két oldala két külön világ. A Duna felőli sáv szinte érintetlen, sokféle vízállásban megedződött óriás fűzekkel, vaskos ezüstnyár-törzsekkel, összeroskadni készülő korhadt csonkokkal. Az itt-ott dzsungelszerű, indákkal, folyondárokkal átszőtt járhatatlan bozótos nem feltétlenül a természetközeliség jele, sokkal inkább inváziós fajok – például a vadszőlő – túlszaporodását mutatja, magyarázza az erdész.

Az úttól balra elterülő – a másik oldalon hajdan egy keskeny Duna-ággal, ma pedig a Molnár utcával illetve a gáttal határolt – 67 hektáron gazdálkodik a Pilisi Parkerdő Zrt. Tóth Péter régi katonai térképeken is megmutatja a szigetet, ezeken is látható, hogy fakitermelés mindig is lehetett itt – tervszerűen leginkább 1949 után, amikor is a terület állami tulajdonba került és megindult rajta a nemesnyár-termesztés. Ezen a félévszázados gyakorlaton kíván változtatni a Pilisi Parkerdő.

Ősfák és klónok
Az erdőtörvény hatféle erdőkategóriát különböztet meg. A legértékesebb a természetszerű, vegyes összetételű, bolygatatlan „őserdő”, a legkevésbé értékes pedig az ilyen gyorsan növő nemesnyáras homogén faültetvény, amiből 10 hektárt most kivágatott az erdészet. Ezeket a típusú erdőket csak tarvágással lehet kezelni, mivel ezek a fák az egyes erdőrészekben genetikai állományukat tekintve azonosak: klónok, akár a hibrid kukorica. Rendeltetésük az, hogy ellássák a faipart. 

„Amikor a nemes nyarakat telepítették – folytatja Tóth Péter –, még teljesen más volt a társadalmi, gazdasági környezet. Az elmúlt években azonban beruházásainknak –esőbeálló, tűzrakó, tanösvény, tornapálya – köszönhetően előtérbe került az erdő közjóléti szerepe. Mivel Natura 2000-es területen fekszik, figyelemmel kell lennünk természetvédelmi szempontokra és a klímaváltozás hatásaira is. A Pilisi Parkerdő ezért határozott a koncepcióváltásról és természetközeli erdő létrehozásáról.”

Az erdész mutatja az új koncepció szerint telepített erdőrészeket, amelyek fő jellegzetessége, hogy többféle fafaj nő vegyesen – szil, juhar, tölgy, fekete dió –,akár egy természetes erdőben. Elhaladunk a tarra vágott foltok mellett is. Néhol egy-egy meghagyott értékes platán, kisebb szilfacsoport is látszik, körülöttük pár nemes nyár is, hogy megvédje őket a szélviharoktól a nagy kopárságban. Az esőbeállónál egy kisebb tölgyes rész egyedeit nyolcvan éve ültették, ezekből legfeljebb egészségügyi okokból vágnak ki egyet-egyet, ha muszáj. Megkerülünk egy fiatal nemesnyárast is: egy irányban dőlnek mind, és szinte centire egyforma méretűek – ezekre is átalakítás vár pár év múlva. Amúgy is rövid életű fajta a nemes nyár, és ha „túltartják”, hamar odvasodni kezd.

Mi lesz az élőhelyekkel?
A volt Termál Hotelhez közeli részen meglehetősen abszurd látványt nyújtanak a Tőzike tanösvény táblái, melyek fennen hirdetik még mindig, hogy a figyelmes szemlélő akár vöröshasú unkát, sőt, fekete harkályt is láthat, holott mögöttük már tar pusztaság honol. (Megkérdeztük Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani Egyesület szóvivőjét, mitévő lesz ilyen helyzetben a fekete harkály. Azt felelte, madártani szempontból egy ilyen típusú puhafa-ültetvény nem értékes, ezért a tarvágásokkal nincs gond. A fekete harkály könnyen talál magának új fészkelőhelyet, kicsit arrébb.) Lassan leszáll a szürkület, hirtelen egy riadó őz fenekének világító foltjait látjuk elcikázni. Kicsit arrébb, a tarra vágott részen felhalmozott farakások mögé is beszalad néhány. A vadak – úgy tűnik – megbarátkoztak az új terepviszonyokkal.

 „Mivel ez Natura 2000-es terület, a tarvágással kezelt terület egybefüggően nem haladhatja meg az öt hektárt – magyarázza Tóth Péter. – Mi most több kisebb foltban összesen 10 hektárt vágtunk ki a Beliczay-szigeten a 67 hektárból. Ütemezetten haladunk, nem radírozzuk le úgy a területet, hogy az élőhelyek komolyabban sérüljenek.”
Most a takarítás időszaka következik. Hamarosan nehéztárcsázó gépek jönnek, belefúrnak a tönkökbe, és a talajjal elegyítik a maradványokat. 

Új ösvényeken
Még mielőtt teljesen ránk sötétedne, megpillantjuk azt a fiatal erdőállományt, ahol hat-hét hektáron fűz, szürke és fekete nyár növöget. Laikus számára nem feltétlenül látványos a különbség a nemes nyarashoz képest, mondja Tóth Péter, de jobban közelít a természetes állapotokhoz, azáltal, hogy változatosabb, sokszínűbb lesz az erdő összetétele, növekedési üteme, korosztályi szerkezete. Ugyanez az eredmény nem állna elő, ha az erdőt teljesen magára hagynák, mert leginkább az inváziós zöld juhar és amerikai kőris veszi át a pusztuló őshonos öreg fák helyét. 

Vajon ez az irányváltás az erdőgazdálkodásban azt jelenti, hogy a gazdasági megtérülés szempontjait – legalább itt a Beliczay-szigeten – el fogja engedni az erdészet? „Más jellegű kezelést fog kapni az állomány – feleli erre az erdészet vezetője. – Foltszerű beavatkozásokkal abba az irányba szeretnénk elmozdulni, hogy egyre inkább meg tudja magát újítani az erdő, és ellenálljon a klímaváltozás negatív hatásainak.  Ugyanakkor az erdőkkel kapcsolatos gazdasági elvárás is társadalmi igény, hiszen fából készült tárgyakra, tűzifára a társadalomnak is szüksége van. Mindezen igényeket pedig harmonizálni kell.” 

Összefogással
Az erdőszerkezet átalakítására, fafajcserékre lehet igényelni állami támogatást, és ebből a kezdeti néhány lépés – például akár őshonos facsemeték vásárlása – finanszírozható. Ezen kívül az együttműködésekben rejlenek még komoly lehetőségek, erről tárgyaltak nemrég a WWF Magyarország, az erdészet és az érdi önkormányzat képviselői. Bár Tetlák Örs alpolgármester azt szeretné, ha ez lett volna az utolsó tarvágás a Beliczay-szigeten, elismeri, hogy a bevételtermelő tevékenységre kötelezett Pilisi Parkerdő Zrt.-nek a kitermelés helyett más, legalább olyan biztos bevételi forrást kell találnia. Ez megvalósulhat akár egy olyan ökoturisztikai projekt keretein belül is, amelyben az önkormányzat nemcsak akár több száz facsemete beszerzésében tud segíteni, de alkalma nyílik a Pilisi Parkerdőnek mondjuk a humán erőforrását finanszírozni. Ezen kívül formálódik egy kezdeményezés a Beliczay-szigeten megtelepedett hódok élőhelyeivel kapcsolatosan is, amelyben az önkormányzat katalizátor szerepet tudna játszani a Pilisi Parkerdő Zrt. és természetvédő civil szervezetek tevékenységének összehangolásával. Az alpolgármester szerint pályázat minősítési, értékelési szempontból is komoly előnye lehet egy olyan koncepciónak, amely természetközeli állapotot kíván megteremteni egy agglomerációs település ártéri erdejében. 

A Beliczay-szigettel kapcsolatos elképzeléseket látva most úgy tűnik, hogy a gyászidő múltával a síró szemünk mellett a másik elkezd mosolyogni. Addig is, míg megnő az új erdő, maradt 57 hektárnyi fás szigetünk, ahol lehet sétálni, sportolni, madarakat meglesni.

 

Forrás - Érdi Újság - Mihalicz Csilla