„Úgy döntöttem, soha nem halok meg, és eddig jól ment”

Szeptember 9–12. között a jazz hetedik alkalommal költözik Érdre, és ünnepli a műfaj nagyjait. Itt ad születésnapi koncertet hazánk egyik legismertebb jazzénekese, Berki Tamás, aki idén 75 éves. A Máté Péter-díjas előadó a Magyar Földrajzi Múzeum kertjébe különleges formációval érkezik.

A koncertet nemes egyszerűséggel csak úgy hirdetik, hogy „Berki Tomi 75”. Helyénvalónak érzi, hogy mindenkit meghívnak a születésnapjára, mint régi jóbarátot?

Szerintem a jazz egy közvetlen műfaj. Ha nem tudnánk ennyire közvetlenek maradni egy műsor meghirdetésében, akkor nagy bajban lennénk.

Kikkel érkezik, mennyiben lesz más ez a koncert, mint amit megszokhattunk Öntől?

Tavaly nemigen volt fellépésünk, de volt szerencsém látni és hallani Nagy Jánost és trióját. Az Érdi Jazz Fesztiválon másokkal szoktam fellépni, de ők most éppen elutaznak, emiatt végig kellett gondolnom, kivel lépnék fel szívesen. Ekkor eszembe jutott a tavalyi koncertélményem, és arra gondoltam, szívesen szerepelnék velük egy színpadon. Így tehát a kiváló balkezes billentyűs Nagy Jánossal, Frankie Látó hegedűssel és egy fiatal hölggyel, Joubert Flóra dobossal állunk fel az érdi színpadra.

A jazz improvizatív műfaj. Szükséges a közös próba, vagy spontán fognak csodát tenni a színpadon?

A héten kezdjük a próbákat, már nagyon várom. Frankie Látóval már zenéltem korábban, de próbálunk a fesztiválig egymásra hangolódni mindhárman. A jazznél érdekes kérdés a rögtönzés, hiszen az ún. dzsemmelésben a boldog együtt játszáson van a hangsúly. Nagyon sokszor úgy alakul a muzsika, hogy valaki bemond egy címet, esetleg egy hangnemet és egy tempót megmutat, majd valaki elkezdi a vezető részt, és végül együtt játsszák az ismert nótát. Ugyanakkor mi úgy tervezzük, nemcsak a közismert jazzörökzöldeket fogjuk énekelni, hanem a korábbi saját szerzeményeinkből is játszunk néhányat. A nyolcvanas években jelentettem meg az első szerzői lemezemet, ahol a saját dalaim szerepeltek, és ezeket szívesen játszom, hiszen úgy érzem, a közönség szereti és várja is azokat.

A születésnapja apropóján vont mérleget idén? Melyek voltak pályafutása legszebb élményei?

Az biztos, hogy az embernek 50 felett 25 évvel eszébe jut, milyen volt az élete. Tartós tejet már nem veszek, csak féltartósat. A 75 érdekesen hangzik még számomra is. Korábban sokszor gondoltam arra, vajon meddig tudok énekelni, hiszen az éneklés a jazzben az egyik legnagyobb fizikai jelenlétet kívánja meg. A hang az énekes hangszere, tehát nem mindegy, milyen fizikai és mentális állapotban vagyok. Mindenesetre soha nem gondoltam, hogy 75 évesen még énekelni fogok, és terveim is lesznek. Ahogy Woody Allen mondta, úgy döntöttem, soha nem halok meg, és eddig jól ment.

Hogyan készül testileg, lelkileg, hangilag egy koncertre?

Szerencsére elég sok fellépésem van, sokat lehetek színpadon, ezért napi rendszerességgel gyakorlok, képzem a hangom, hogy felkészítsem a szereplésre, és ezt úgy szoktam, hogy mindig a következő fellépés műsorából gyakorlom a dalokat.

Hallhatunk új dalokat az érdi fellépésen?

Az új dalokat itt még nem fogom bemutatni, az a közeljövő terve, inkább az elmúlt időszak jazzörökzöldjeit játsszuk a fesztiválon.

Milyen hosszú koncertre számíthatunk?

Kétszer 45 percet játszunk, 7 órakor kezdünk, reményeim szerint jó idő lesz, mert akkor a rendkívül hangulatos Magyar Földrajzi Múzeum kertjében, az ún. kocsiszínben lépünk fel, de rossz idő esetére is van terv, akkor a Szepes Gyula Művelődési Központ színháztermében lesz jelenésünk. Várunk mindenkit sok szeretettel!

 

NÉVJEGY

Berki Tamás zenész, zeneszerző, énekes, gitáros, dobos, pedagógus, egyetemi tanár, a magyar jazz egyik meghatározó figurája. Gonda János és Vukán György tanítványaként a Bartók Szakiskola dzsesszének tanszakán tanult 1969–1972 között. 1966-ban megalakítja Vámos Miklóssal a Gerilla protestsong-együttest, amelynek 1971-ig tagja. Énekes és szövegíró Gonda János együttesében, majd a Csík-Fogarasi-Jávori-együttes szólistája, illetve a Kőszegi-együttes tagja. 1973-tól gyakran lép fel a Benkó Dixieland Banddel. 1973–1978 között tanársegédként dolgozik a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium dzsessz tanszakán. 1978–1997 között a Magyar Művelődési Intézet munkatársa volt. 1990-ben az Állami Bábszínházban zeneszerzőként debütál. 1994–1998 között a Duna Televízió könnyűzenei, 1998–2000 között pedig dzsessz-szerkesztője, rendezője. 1996 óta a Kőbányai Stúdió tanára, 1999 óta az ének tanszék vezetője. 1997 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz tanszakán tanít.

DÍJAI

 

Szocialista Kultúráért (1987)

Inter-Lyra díj (2000)

Szabó Gábor-díj (2004)

Artisjus-díj (2006)

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007)

Máté Péter-díj (2018)

forrás: Érdi Újság/Nyilas Hajni