Tavaly év elején Varga Judit igazságügyi miniszter bejelentette, 2020 az áldozatsegítés éve lesz. Aztán jött a járvány, a karantén, és soha olyan sok segítségkérés nem érkezett a civil jogvédő szervezetekhez, mint korábban. Égető szükség lett volna rá, hogy történjen valami rendszerszinten, a jogalkotásban és jogalkalmazásban. Ehhez képest – egy törvénymódosítástól eltekintve – semmi nem történt. Ja, de. Az országgyűlés Fidesz-KDNP-s többsége elkaszálta az Isztambuli Egyezményt. Nem csoda hát, hogy a civilekre még több feladat hárult, mint bármikor máskor.Egy ilyen évben jött létre a BÉKE Központ Egyesület. Alapítója, Orosz Bernadett arca valószínűleg az egész ország emlékezetébe beégett, amikor a többgyermekes édesanya megosztotta közösségi oldalán, mi történt vele. Feltette a fotót brutálisan szétvert arcáról, leírta bántalmazójának nevét és foglalkozását. Az áldozatsegítés évében mindezért személyiségjogi per indult Bernadett ellen, mert megsértette bántalmazója „jóhírnevét”. A bántalmazónak ugyanakkor még nem kellett felelnie tettéért. Bernadett azóta is küzd nemcsak magáért, hanem a többi áldozatért is. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) idei SZABAD-díját is átvehette pár hete, azért, mert – ahogy az a díj indoklásában szerepel – „súlyos traumából kovácsolt erőt, és láthatóvá tett egy olyan problémát, ami nagyon sokszor marad láthatatlan.”
A Béke Központ Egyesület célja, hogy segítsen a családon belüli, a párkapcsolati, a gyermekek elleni, a munkahelyen és az iskolában történő erőszak összes áldozatán, korra és nemre való tekintet nélkül. De az erőszakmentes konfliktusmegoldásról, kommunikációról szóló oktatással szeretnének részt venni a megelőzésben is. „Aki külső szemlélő, el sem tudja képzelni, mi történik a falak között, ez okozza a legtöbb esetben az áldozathibáztatást. Ha észre is veszi, nem tudja, mit tehetne ellene. Ezért a prevencióra kell helyezni a hangsúlyt, amit már érdemes lenne óvodáskorban elkezdeni” – mondja Bernadett.
Az egyesület másik alapító tagja, Pintér Marianna Manka, akinek történetét már megismerhették az Érdi Újság olvasói. Kislányként visszalökték szerető nevelőszülőjétől bántalmazó családjához. Mankának azóta is szívügye, hogy harcoljon a gyermekbántalmazás ellen. Az egyesület céljai kapcsán azt emeli ki, hogy tudatosítani kell a gyerekekben, mi az, ami természetes és mi az, ami nem, mi számít bántalmazásnak, mik a jogaik, kihez fordulhatnak bizalommal. Közben fel kell készíteni a pedagógusokat, hogy vegyék észre a jeleket és képesek legyenek segíteni. „Ha a gyerek nem kap segítséget, azzal erősítjük a benne már nagy valószínűséggel amúgy is kialakult tévhitet, hogy ez miatta van, ő tehet róla. Pedig a gyerek sosem tehet semmiről. De sajnos olyan világban élünk, ahol teljesen elfogadott egy jól irányzott atyai pofon, ahol a fal adja a másikat. Azt kellene megértetni, hogy ez így nincs rendjén.”
