A gyáli Kossuth Lajos Általános Iskolában dolgozott tanítóként majd tanárként 1977-től. Az intézmény igazgatója volt 1987-től. A kerepesi polgármesteri hivatal vezető főtanácsosa, oktatási referenseként tevékenykedett 2008-tól, majd a Humán Irodát vezette az érdi polgármesteri hivatalban 2010-től. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Érdi Tankerületét irányította 2012 novemberétől, majd az Érdi Tankerületi Központ igazgatójának nevezték ki 2016 novemberétől.

Miért döntött úgy, hogy nyugállományba vonul?

Negyvenhárom évet töltöttem el a köznevelésben: tíz évet tanítóként és tanárként, huszonegy évet iskolaigazgatóként, négy évet önkormányzati irodavezetőként, s az utolsó nyolc évet tankerületi, illetve tankerületi központ igazgatóként. Most úgy döntöttem, az elkövetkezendő időszak a pihenésé lesz.

Hogyan értékeli a KLIK kötelékében töltött nyolc évet?

Eseményekben, élményekben gazdag korszak zárul le életemben. Minden percét szerettem, s hálás vagyok, hogy ezek a lehetőségek megadattak nekem. Az ország legfiatalabb igazgatójaként teremthettem arculatot egy iskolának, kipróbálhattam magam az önkormányzatnál intézményfenntartóként, s tankerületet és később tankerületi központot hozhattam létre. Magyarországon az ilyen típusú tankerületeknek és tankerületi központoknak nem volt hagyománya. 2012 novemberében az Érdi járás keretében hét település húsz köznevelési intézményének fenntartási feladatait szerveztem meg (a húsz intézmény közül tízet már akkor működtettünk), s amikor 2016-ban átalakult a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, három járás területén huszonhat településen kaptam lehetőséget, hogy megszervezzem az Érdi Tankerületi Központot, amelyhez már negyvennyolc köznevelési intézmény tartozott. A központ látja el a fenntartási feladatok mellett a működtetésüket is. Megtiszteltetés, hogy ebben alapító szerepet tölthettem be.
Feladatokban, kihívásokban nem volt hiány: felépíteni a tankerület, illetve a tankerületi központ szervezetét, kapcsolatot kiépíteni huszonhat település önkormányzatával, s hátteret, biztonságot nyújtani negyvennyolc intézményvezetőnek, s általuk a tankerületben dolgozó pedagógusoknak és egyéb alkalmazottaknak, tanulóknak és szülőknek.

Szerencsés vagyok, hiszen valamennyi polgármester segítette a munkámat, remek csapat állt mögöttem a tankerületi központban, s hivatásukat maximálisan értő intézményvezetők irányítják az iskoláinkat a tankerületben. Mindig számíthattam erre a hármasra, s az ő közreműködésük kapcsán érhettünk el sikereket, eredményeket. Építettünk iskolákat, tantermeket, tornatermeket és sportpályákat, végeztünk felújításokat, beruházásokat, hoztunk létre új intézményeket, bővítettük az iskolák feladatait a helyi igényeknek megfelelően. Büszkék vagyunk a tanulóink tanulmányi eredményeire, érettségi és felvételi sikereire, a művészetekben, sportban nyújtott teljesítményeire. Támogatjuk a pedagógusok előmeneteli és továbbképzési elképzeléseit. Minden minősítésnek, mesterpedagógusnak, kutatótanárnak örülünk.

Talán az országban egyedülállóként köszöntünk minden jubiláló alkalmazottat, alapítottunk tankerületi kitüntetést, s az immár hagyományossá vált pedagógusnapi ünnepélyünkön évente száz-százhúsz elismerést adunk át kollégáinknak.

Összességében hogyan értékeli azt a változást, amely lezajlott a közoktatásban az elmúlt nyolc évben? Meghozta-e az államosítás és a központosítás a várt eredményeket?

1977-ben kezdtem el tanítani – képesítés nélküli nevelőként -, s 1987-ben ugyanabban az iskolában igazgató lettem. Akkor az iskolák a járásokhoz, a járási művelődési osztályokhoz tartoztak. Nagy segítség volt abban az időben nekem, a kezdőnek, hogy egy nagyon jó igazgatói munkaközösséget működtetett a járás, s mi, igazgatók egymás munkáját segíteni, ösztönözni, megismerni tudtuk. Az az időszak sem volt mentes a változásoktól: bérbruttósítás, megszűnt a Rendtartás, szervezeti és működési szabályzatot kellett készítenünk, a rendszerváltás küszöbén megalkothattuk az első pedagógiai programokat, s hetente változtak a jogszabályok. Jó volt tartozni valahova, fontos volt a tapasztalatcsere, a megerősítés, a háttér. A tankerületben, s később a tankerületi központban én ezt a hátteret, biztonságot, megerősítést, a naprakészséget, a közösséghez tartozást szeretettem volna biztosítani minden intézménynek és minden intézményvezetőnek. Az intézményvezető kollégáim visszajelzései alapján igen, az említett változások meghozták a várt eredményeket.

Véleménye szerint melyek lesznek a tankerületi központban a legfontosabb feladatok a közeljövőben, illetve hosszabb távon?

Az elmúlt nyolc, illetve négy évben az alapokat leraktuk. Rendelkezünk hosszú és rövid távú fejlesztési tervvel. A pedagógiai munka területén folytatni szükséges az eddigi eredményes nevelő-oktató tevékenységet, továbbra is biztosítani az esélyegyenlőséget és a hátránykompenzációt, s ezután is minden döntésben a gyermekek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartani. Jelenleg tizenhárom iskola tekintetében született kormányhatározat tanteremépítésre, -bővítésre, illetve tornateremépítésre. Több helyen már megkezdődött a kivitelezés. Folytatni kell, hiszen a mi területünkön – örömünkre – egyre nő a tanulólétszám.

Ki lesz az utódja?

A tankerületi központ igazgatóját a Klebelsberg-központ elnökének javaslatára az EMMI minisztere nevezi ki. A javaslattétel megtörtént. Olyan személyre, akit emberi hozzáállása, pedagógiai felkészültsége, eddigi vezetői tevékenysége miatt becsülök és elismerek. Hozzám hasonlóan vallja Márai Sándor gondolatait: „az életnek értelmet csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk.”

(Közben az is kiderült, hogy helyét Rigó Katalin, a Százhalombattai Eötvös Loránd Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Tagozatos Általános Iskola intézményvezetője veszi át.)