Április 4-én összeült a Helyi Választási Bizottság, hogy döntsön Aradszki András országgyűlési képviselő és Kardosné Gyurkó Katalin, a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltje által március 5-én beadott népszavazási kezdeményezésről.
Bár a döntés eredménye csak ma jelent meg a város honlapján, Aradszki András már április 5-én közzétette véleményét a döntésről, sőt a HVB üléséről készített saját videófelvételét is. Az eredményt 50%-os győzelemként értékelte, miután az alábbi kérdést elfogadta a HVB:
Egyetért-e Ön azzal, hogy Érd közigazgatási határain belül elem- és akkumulátorgyártó üzem, elem- és akkumulátor-újrahasznosító, elem- és akkumulátor-hulladékot feldolgozó üzem működjön?
Hozzátette, hogy „A másik kérdést, hogy környezetünkben létesüljenek-e ilyen üzemek vagy nem?, azt (a HVB) lesöpörte az asztalról. Ez ellen fellebbezést fogunk benyújtani” – ígérte a képviselő úr.
Aradszki András jogvégzett, államigazgatási tapasztalattal rendelkező ember, így nyilván tisztában van azzal, hogy definiálni kellene, mit ért azon, hogy a „környezetünkben” (létesüljenek-e ilyen üzemek vagy nem)?
Ausztria és a Kisalföld is a környezetünkben van, de Törökbálint egészen biztosan. Vajon mit szólnánk mi itt Érden, ha Törökbálinton arról tartanának népszavazást, legyen-e itt nálunk akkuüzem?
Ha pedig fellebbezni fog e kérdésbe foglalt ködgomoly elfogadása érdekében, azzal célt nem érhet. Hacsak nem az a cél, hogy épp ő maga tolja még távolabb a másik, törvényesen föltehető kérdés megválaszolásának lehetőségét.
És akkor el lehet gondolkodni azon, ki akar itt valójában népszavazást akkuügyben?
Aradszki sérelmezte, hogy a HVB „nem tette a dolgát szakszerűen és időszerűen. Ugyanis 28 nap késlekedés után tárgyalta a kérelmeket, az indítványokat, ebből adódóan az aláírásgyűjtés leghamarabb június 10-én kezdődhet. Ebből is látszik, hogy Csőzik László és csapata nem érdekelt abban, hogy megkérdezzék az érdiek véleményét, akarnak-e környezetükben akkumulátorgyárat, vagy ahhoz kapcsolódó üzemet látni?”
Nem szokás késlekedésnek nevezni, ha egy döntés a határidőn (ez jelen esetben 30 nap) belül megszületik, de ezt betudhatjuk a kudarc feletti elkeseredésének.
Érdemes kicsit a beadvány előzményein elidőzni.
Több mint egy éve, 2023 februárjában Érd közgyűlése megszavazta – a Fidesz-KDNP frakció tagjainak kivételével –, hogy „nem hoz olyan döntést, és semmilyen formában nem adja hozzájárulását ahhoz, hogy a város területén akkumulátorgyár vagy akkumulátoripari veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem és létesítmény létesüljön, és visszautasít minden ilyen irányú beruházási szándékot”.
Állhat a Fidesz-KDNP tartózkodása mögött az a dicséretes demokratikus felfogás, hogy ha Érd lakossága arra vágyna, hogy a területén akkumulátorokat gyártsanak vagy daráljanak, ám legyen, a kormány semmi rossznak nem elrontója. Most még ráadásul Aradszki közvetlen lehetőséget is kínált volna a népnek, hogy az elsők közt legyen a hazai „zöld átállás” élharcosa. (Persze csak ha szeretne.)
Aradszki azt követően lett nagy barátja annak a gondolatnak, hogy hallgattassék meg a nép, miután három alkalommal nem vett részt azokon a lakossági fórumokon, amelyeket Sóskúton és Tárnokon rendeztek, és ahol meghallgathatta volna, mit szeretnének az emberek.
Majd az érdi fórumon megjelent, és ott megtudta, hogy kormánya kiemelt beruházássá kívánja nyilvánítani az Andrada akkumulátor-feldolgozó üzemének kiszemelt sóskúti területet. Ezen meglepődött.
Bár Aradszki Sóskútnak is képviselője a parlamentben, nem ott kezdeményezett erről népszavazást, sőt a sóskútiak véleményét meg sem hallgatta, hanem Érden. Mit sem törődve az érdi képviselőtestület egy évvel ezelőtti állásfoglalásával.
Ha Aradszki népszavazást szeretne, ám legyen népszavazás, mondta erre Csőzik László polgármester, de akkor legyen mihamarabb. Ha a képviselő úr volna szíves visszavonni kezdeményezését, és a képviselőtestület nyújtaná be ugyanazokat a kérdéseket, akkor nem kellene aláírásokat gyűjteni és hitelesíteni, ami 75 nappal rövidítené meg az eljárást. Ráadásul 15 millió forintot spórolna meg a városnak, ha lemehetne a népszavazás is egy füst alatt az EU- és helyhatósági választásokkal. Az ajánlat azonban valamiért nem tetszett a képviselő úrnak és pártja polgármesterjelöltjének, Kardosné Gyurkó Katalinnak.
Talán azért, amiről FB-bejegyzésének záró sorai is árulkodnak: Azok után, hogy éppen ők akadályozták meg, hogy ha már népszavazás, akkor minél előbb megtörténhessen…
„A késlekedésnek most súlyos következményei lesznek: a választási kampányidőszakban ugyanis a népszavazással kapcsolatban NEM LEHET ALÁÍRÁSOKAT GYŰJTENI! (sic!) Ezzel pedig pont Érd városvezetése húzza az időt, akadályozva azt, hogy az érdiek elmondhassák véleményüket egy ilyen fontos kérdésben.”
Most tehát várhatóan augusztusban kerülhet sor a népszavazásra. Ha nem mennek el elegen szavazni, és eredménytelen lesz a voksolás – ahogy a korábban szervezett helyi népszavazások is azok voltak –, akkor majd lehet azt mondani, hogy lám, az érdieket nem zavarja az akkumulátorgyár. Nosza, itt egy jó üres ipari park a határban!
Ha már vannak akkumulátorgyárak, kellenek a selejtjeiket feldolgozók is, ez sajnos faktum. De nem mindegy, hogy azok milyenek. Az olyan referencia nélküli üzemek, titokzatoskodó, a nyilvánosságot kerülő vállalkozók, mint amilyenek az Andrada mögött látszanak, ellenállást váltanak ki a helyi lakosságból. Okkal tartanak attól, hogy üzemeltetésük a jelenlegi laza munka- és környezetvédelmi szabályozás mellett súlyos kockázatokat hordozna.
Bár ki-ki magában gondolhat, amit akar Aradszki András és Kardosné Gyurkó Katalin népszavazási kezdeményezésének motivációiról, ha majd bármikor is meglesz ez a népszavazás, fontos, hogy minden érdi választópolgár menjen el, és fejezze ki a véleményét arról, legyen-e Érd területén akkumulátorgyártáshoz és -feldolgozáshoz köthető vállalkozás.
